Ausztriában csap a húrok közé Kontor Tamás

– Miért éppen Ausztria?
– 2011-12 környékén ismertem meg Susan Blake-et, aki egy magyar származású, Bécsben élő, Ausztriában igen ismert énekesnő. Néhányszor dolgoztunk együtt, és már akkor felvetette egy óriási country-projekt ötletét velem kapcsolatban, de még nem mondta, nem volt itt az ideje a dolognak. Mint mindennek, ennek is ki kellett forrnia magát. Úgy néz ki, hogy most jött el az ideje. Az év elején megkeresett, hogy csináljunk lemezt, csináljunk egy igazán nagy show-t, menjünk el turnézni. Szóval, szépen megálmodtunk egy nagyon komoly dolgot, aminek a felépítése még ezekben a hetekben, hónapokban is zajlik. A projekt legfőbb célja a szórakoztatás, a country zene éltetése, népszerűsítése európai szinten.

– Hol tart most ez az együttműködés?
– A közös munka első lépése, hogy dalokat írunk, majd a dalokhoz klipeket készítünk. A mostani az első ilyen, melyet igen komoly, hónapok óta tartó munka előzött meg. Közben persze már készül a többi dal és klip is. Ezt a dalt egyébként Susan írta. Ő képzett zenész, s miután a fejében megszületik egy-egy dal ötlete, egy-egy harmónia, ideadja azt nekem, hogy kezdjek vele valamit hangszerelés szempontjából. A dal ilyenkor formálódik, kicsit átalakul. Ezt a dolgot innentől kezdve közös munkánknak tekintjük, hiszen a végeredmény az, ami igazán számít, és azzal mindketten elégedettek vagyunk.

– Közös a dal, mégis Kontor Tamás neve fémjelzi...
– Igen, a dal alapvetően az én nevem alatt fut, mert maga a produkció, annak a koncepciója úgy lett kitalálva, hogy én leszek a show főszereplője. Susan egy nagyon profi énekes, lesznek dalai is, de ő most inkább a háttérben marad, mint dalszerző. Persze az egész produkciónak kell még kifutási idő, mire a lemez elkészül, mire a show azzal a körítéssel, azzal a promócióval megjelenik, amire a kiadóval is szerződtem. Egyelőre ott tartunk, hogy teljesen önerőből elkészült az első dal és az első klip, ami július elején nagyon komoly visszhanggal debütált. Rengeteg rádióállomás játssza, beszélnek róla az emberek Ausztriában, a klipnek egyre komolyabb nézettsége van az interneten.

– Komoly szervezéssel járhat, nagy terhet jelenthet az osztrák karrier egyengetése Gyuláról. Jól gondolom?
– Egyáltalán nem teher, sokkal inkább öröm. A mi szakmánkban arra kell menni, amerre a szél fúj. Szerintem a magyar zenészek és énekesek többsége külföldi karrierről álmodik, és ha erre lehetőség van, azonnal menni kell és meg kell ragadni azt. Persze borzalmasan sok munka van vele, rengeteg áldozattal és befektetéssel jár, de egyáltalán nem teher, hanem öröm, különösen úgy, hogy nagyon komoly pozitív visszajelzéseket kapok külföldről.

– Beszél egyébként németül?
– Pár szót beszélek németül, de inkább angolul kommunikálunk. Egyébként is ez egy teljes nyugat-európai elképzelés, illetve Amerikába is több szál fut, bármi lehet még belőle. A színpadon elsősorban angolul zajlanak az események, ami ugye nem meglepő, hiszen a countrynak az angol nyelv áll jól.

– Mi lesz a magyar rajongókkal, az évtizedek alatt felépített hazai karrierrel?
– Nem fordítok hátat a magyar pályafutásomnak, csak időben egy kicsit kevesebbet tudok ráfordítani. Mindig azt szoktam mondani, hogy naptár és helyszín kérdése az egész. Most is vannak itthoni koncertjeim, ráadásul elég sok – hála Istennek. Emellett persze szépen gyarapodnak az osztrák koncertek is, és ez most nagyon fontos számomra.

– Mindennek az alapja az a dal, az a klip, melynek apropójából most beszélgetünk. Miért éppen a Rocking Chair lett a debütáló szám?
– Mivel ez egy nagyon összeszedett koncepció, amiről nagyon sokat beszéltünk az elmúlt hónapokban, minden részletét alaposan kidolgoztuk. A dolog üzenetéből kifolyólag nagyon egyértelmű volt, hogy mi lesz a számok sorrendje, illetve milyen sorrendben jövünk ki a klipekkel. Nagyon ezt tűnt elsőnek. Nem csak azért, mert ez készült el legelőször a stúdióban, hanem mert mondanivalójában ez még egy éppen semleges dal, vagyis az üzenetével mindenki tud azonosulni. Nem váltja meg a világot a dalszöveg, hanem egyszerűen azt sugallja, hogy de szeretünk élni, és éljünk meg minden pillanatot.

– A klipből is ez sugárzik, ami persze nem meglepő, hiszen nem most kezdték a közös munkát a videót készítő astronovás srácokkal, akik szintén gyulaiak...
– Nagyon régóta dolgozom a gyulai filmesekkel. Az első pillanattól kezdve csodálom a profizmusukat, ami már ott kezdődik, hogy egy-egy közös munka előtt először mindig összeülünk ebédelni. Ilyenkor megbeszéljük azt, hogy mit szeretnénk majd a filmben látni. A munka végén mindig pontosan azt látom viszont, amit ilyenkor elképzeltünk. Annyira megegyezik az ízlésünk, a munkastílusunk, hogy nem volt kérdés, kikkel dolgozzak, ráadásul a mostani helyzetben nem engedhettük meg magunknak, hogy a véletlenre bízzuk a dolgot. Róluk pedig tudom, hogy egyfelé toljuk a szekeret. Évekkel ezelőtt a Kontor Banddel készült egy másfél órás koncertfilm, készült már koncertvideó, interjúfilm, klip, és minden alkalommal azt kaptam tőlük, amit szerettem volna. Azt érzem, hogy nekik is szívügyük a történet.

– Ahogyan a zenészeknek is. Apropó: mi lesz most a más stílusban utazó zenekarával?
– Egyfelől természetesen továbbra is megy a Kontor Band: egyre több helyre hívnak, mert tényleg jók a bulik, ezt érezzük mi is. Másfelől belekalkuláltam őket az osztrák produkcióba, viszem őket a turnéra is. Igazából a country és a rock&roll nem állnak távol egymástól, és egyébként is az a koncepció, hogy egy nagyon-nagyon dinamikus műsorban a country, a rock és a rock&roll egyvelegét mutassuk meg a közönségnek. Már a legelején megbeszéltük, hogy a nagy, 12-15 tagú zenekar magja a Kontor Band lesz.

– Itthon „csak” ezt a formációt láthatja a közönség vagy az új projekttel is találkozhat majd?
– Alapvetően külföldi bázisa és menedzsmentje lesz a produkciónak, de reméljük, hogy Magyarországon is színpadra léphetünk majd a show-val. Szeretnénk mindenhova eljutni, ahová csak lehet, így persze magyar helyszínekre is. Abszolút el tudom képzelni például a szegedi Dóm téren, az nagyon jó volna.

– Itt is életképes lehet a produkció? Azt már tudjuk, hogy Ausztriában és nyugatabbra nyitottak az emberek a countryra, de mi a helyzet itthon?
– Magyarországon is egyre komolyabb rajongótábora van a műfajnak, de még mindig nem elég. Úgy érzem, hogy a magyar emberek fejében van egy tévedés a műfajjal kapcsolatban: nagyon sokan még mindig a gyerekzenével, a gyerekdalokkal keverik össze.

– Ez a 100 Folk Celsius miatt alakulhatott így?
– Nem. A 100 Folk Celsius zseniális, nagyon jó zenészek, ráadásul közeli barátaim, szeretjük egymást. Maximálisan elismerem a munkásságukat, amivel nagyon sokat tettek azért, hogy ízlésben egyáltalán idáig eljussunk a countryt illetően. Inkább a kereskedelmi rádiók romboló hatása az, ami miatt a magyar közízlés nem felkészült még ilyesmire.

– Nem elég nyitott a hazai publikum?
– Ez nem a közönség, nem a magyar emberek hibája, egyszerűen csak arról van szó, hogy Nyugat-Európa évtizedekkel előttünk jár a zenei irányzatok felé való nyitottságban. Ez egy nagyon összetett kérdés egyébként, amit nem is könnyű megválaszolni. Szerintem a magyar emberek még nem tudják, hogy szeretik a countryt, hiszen nem ismerik, mert nem szivárog be a megfelelő csatornákon. Az erre alkalmas médiában nincs lehetőség arra, hogy jó country zenét halljon az ember, így aztán arra sincs lehetősége, hogy eldöntse, tetszik-e neki vagy sem. Ez itt a baj, de igyekszünk ezen változtatni.

– A forgatást megelőző hónapokban sokat találkoztunk, ötleteltünk, ráhangolódtunk a dalra és megterveztük a videót – mondta el érdeklődésünkre Bátai Gergely. – Az anyag nagy részét egy nap alatt kellett felvenni, a Győr melletti Gyirmóton. Hajnalban indultunk Gyuláról, ott találkoztunk az Ausztriából érkező énekesekkel és a tánccsapattal.

Mint fogalmazott, iszonyat hőség volt aznap, ennek ellenére szünet nélkül vették fel a jeleneteket, nagyon feszes volt az időbeosztás, enni se volt idejük, majd csak a visszaúton.

– Hazafelé a mikrobuszban visszanéztem a felvételeket, és megnyugodtunk, hogy amiért jöttünk, az meglett – tette hozzá a filmes.

Az utómunkáról megtudtuk, hogy a vágást esténként hármasban, az énekessel közösen csinálták.

– Tomi minden velük készült anyagunk vágásában részt vesz, így ez egy száz százalékig közös produkció. Örülünk, hogy tőlünk nyugatra sikeres lett az anyag, újságok, internetes magazinok írnak róla. Sokan keresnek minket is, megnőtt irántunk az érdeklődés kintről, amellett, hogy idén több német és osztrák munkánk is van – összegezte Bátai Gergely.

– A forgatást megelőző hónapokban sokat találkoztunk, ötleteltünk, ráhangolódtunk a dalra és megterveztük a videót – mondta el érdeklődésünkre Bátai Gergely. – Az anyag nagy részét egy nap alatt kellett felvenni, a Győr melletti Gyirmóton. Hajnalban indultunk Gyuláról, ott találkoztunk az Ausztriából érkező énekesekkel és a tánccsapattal.

Mint fogalmazott, iszonyat hőség volt aznap, ennek ellenére szünet nélkül vették fel a jeleneteket, nagyon feszes volt az időbeosztás, enni se volt idejük, majd csak a visszaúton.

– Hazafelé a mikrobuszban visszanéztem a felvételeket, és megnyugodtunk, hogy amiért jöttünk, az meglett – tette hozzá a filmes.

Az utómunkáról megtudtuk, hogy a vágást esténként hármasban, az énekessel közösen csinálták.

– Tomi minden velük készült anyagunk vágásában részt vesz, így ez egy száz százalékig közös produkció. Örülünk, hogy tőlünk nyugatra sikeres lett az anyag, újságok, internetes magazinok írnak róla. Sokan keresnek minket is, megnőtt irántunk az érdeklődés kintről, amellett, hogy idén több német és osztrák munkánk is van – összegezte Bátai Gergely.

-->