2024.07.27. 19:35
Orosházi olimpikonjaink nosztalgiázva szurkolnak
Ha olimpia, akkor az jut az eszünkbe, hogy van kire büszkének lennünk orosháziként. Olimpikonjaink egyike a Barcelonában 1992-ben rajthoz álló orosházi lovas, Göttler Vilmos. Majd eltelt néhány év. Elérkezett 2000. Sydney. És a magyar csapat akkor legfiatalabb olimpikonja volt az orosházi triatlonos, Góg Anikó. Mi lett velük?
Olimpikonjaink máig aktív sportemberek. E sorok írója mindkettőjük jó ismerője, sportpályafutásuk állomásainak követője. Barcelona lovasa, Göttler Vilmos telefonon arról mesélt, igen, követi a magyarok szereplését a párizsi olimpián.
A lovassportban jártas, tájékozott embereknek bizonyára nem kell bemutatnunk Göttler Vilmost. A békéscsabai születésű, orosházi igazolt lovas napjainkban is aktív sportember. 1992-ben ott volt a barcelonai olimpián egyedüli díjugratóként. 70. születésnapján is felköszöntöttük őt. Régen nem él Békés megyében, de még mindig a lovak határozzák meg mindennapjait. Szombaton is velük dolgozott.
Az egykori olimpikon szurkol Kaizinger Balázsnak
– Most értem haza, még mindig lovagolok, edzőként is dolgozok és amikor időm van, nézem is az olimpia magyar vonatkozásait. Ha tévé elé nem ülök, akkor is tájékozódok a fejleményekről. Mindegy, hogy melyik sportágról van szó, szurkolok minden résztvevőnknek – tette hozzá a 73 éves lovas. Örül annak, hogy magyar színekben van kinn lovasunk (lovassportban 28 év után szerepel ismét magyar versenyző az ötkarikás játékokon - a szerző).
– Szombaton megkezdte szereplését a párizsi olimpián Kaizinger Balázs, őt természetesen személyesen is ismerem. Nagyon szorítok érte. A terep az ő erőssége, bízom a vasárnapi jó eredményben – tette hozzá Göttler Vilmos.
,,Olimpiai bajnok szeretnék lenni”
És ugorjunk egy nagyot az időben: ki ne emlékezne a törékeny, de elszánt fiatal orosházi lányra?! Sikert sikerre halmozott Góg Anikó, ki is jutott az olimpiára 2000-ben.
Sydney, 2000! Góg Anikó magyar triatlonista, olimpikon. Nekünk, orosháziaknak akkor ő volt a kicsi lány. Ma már személyi edző, ő, maga írta meg gondolatait a párizsi olimpia megnyitójának napján és osztotta meg a közösségi oldalán. Íme:
8 évesen Egerszegi Krisztina sikereit látva tudtam, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni. Miután kiderült, hogy úszásban ehhez nagyon kevés vagyok, jött a váltás, hogy nem gond akkor majd triatlonban. A helyzetet picit nehezítette, hogy a triatlon akkor még nem volt olimpiai sportág... Ezt követően nagyon sok munkán és egy hajszálon múlt, hogy valóban ott lehettem 2000-ben Sydney-ben az olimpiai játékokon. Akkor a mezőny legfiatalabb versenyzőjeként a 39. helyen értem célba. Nem nyertem. A közelében sem voltam a győzelemnek. És nemhogy csalódott nem voltam, de végtelenül boldog, amiért ez az álom teljesülhetett. Belátása annak, hogy bennem ennyi tehetség, adottság, lehetőség van, nagy nyugalmat adott. Nagy megelégedéssel mehettem tovább és fordulhattam a civil élet, a választott szakmai hivatás, az edzőség felé. Mert azt pontosan tudtam, hogy mindazt az értéket, külső-belső erőt, amelyet a sport az edzés ad az embernek, szeretném, ha minél többen megtapasztalhatnák.
Kívánok minden olimpiai résztvevőnek, sportolónak, sok sikert és a megtapasztalását annak az erőnek, amely az úton idáig haladva is már biztosan az övék. Legyen útravalójuk egész életük során. Hajrá magyarok!
