Ország-világ

2020.08.06. 12:48

Elfogott egy SZDSZ-es pedofilt, bosszút állt rajta a baloldal

Médiahadjárat és büntetőeljárás is indult a nyomozó ellen, aki lekapcsolta a politikust.

Kovács Viktor őrnagy az 1990-es években kiemelkedően sikeres nyomozócsapatot vezetett, amely több száz fiatalkorút mentett ki emberkereskedők, futtatók karmaiból. Egyik utolsó ügye Lévay Levente korábbi kispesti polgármester elítélésével zárult. Az SZDSZ-es politikus, csakúgy, mint a nemrégiben elítélt Kaleta Gábor, pedofil tartalmakat böngészett az interneten. Az 1999-es bűnügy akkor vett bizarr fordulatot, amikor a baloldali média elkezdte mosdatni Lévayt, mondván, lejáratás zajlik ellene. A nyomozó a médiahadjárat és egy ellene indított büntetőeljárás miatt végül leszerelt. Lévay Levente eközben továbbra is a kispesti közélet szereplője maradt, Gajda Péter szocialista polgármesterrel vesz részt rendezvényeken és Kertész Csaba DK-s alpolgármesterrel ebédelget. A Magyar Nemzet interjút készített Kovács Viktor korábbi őrnaggyal.

Rendőrségi forrásaink a mai napig emlékeznek önre, ami ennyi év távlatából azt jelentheti, hogy kiemelkedő munkát végzett. Hogyan élnek az emlékezetében ezek az évek?

Kétségtelenül sikeres időszak volt. Az az ifjúságvédelmi egység, amelyet vezettem, a szervezett bűnözés elleni osztályon belül működött. Kiváló kollégáim, remek csapatom volt. Hozzánk tartoztak olyan ügyek, amelyekben kiskorúakat kényszerítettek prostitúcióra, foglalkoztunk a szélsőséges politikai mozgalmakban részt vevő fiatalokkal, a futballhuligánokkal, valamint a szexuális jellegű bűncselekményeket mi derítettük fel, ha a sértett kiskorú volt. Emlékszem egy ügyre: P. W.-nek hívták azt az osztrák elkövetőt, akit lekapcsoltunk, és aki Mexikótól kezdve Svájcon keresztül a spanyol tengerpartig vitte a Kárpát-medencei lányokat. Pontos számot nem tudok mondani, hogy hány gyermeket mentettünk meg a csapatommal, de több százat biztosan. Az elkövetők legtöbbje nem olyan, mint ön vagy én, hanem a leggyakrabban személyiségtorzulásos, viselkedészavaros emberek voltak.

Rákanyarodva a Lévay-ügyre: honnan értesültek a volt polgármester érintettségéről?

Az információ az FBI-tól érkezett az Europolhoz, onnan pedig az egységemhez. Akkoriban, 1999-ben az USA-ban már működött az internetfigyelés, és feltérképeztek egy olyan zárt csoportot, amelynek tagjai pedofil témájú képeket cserélgettek. Lévay Levente tehát náluk került képbe.

Lévay kifejezetten pedofil csoportban volt aktív, vagy pedig csak „becsúszott” néhány ilyen kép egy más tematikájú csoportba?

Emlékezetem szerint kifejezetten pedofil csoport volt. Az FBI által rögzített pornográf tartalmú képeken szemmel láthatóan gyermekkorú szereplők voltak. Volt olyan kép is, amelyen egy férfi fajtalankodott egy csecsemővel egy pelenkázóasztalon. A házkutatás előtt operatív módon kezdtük el az adatok feldolgozását, vagyis Lévay nem tudott az eljárásról. Száz százalékig meggyőződtünk arról, hogy ezeket az oldalakat csak egy, abban a házban lakó személy nyithatta meg. Aztán egy hajnali órán megjelentünk a helyszínen.

Mit találtak?

A házkutatás során lefoglaltunk olyan képet, amely az alapos gyanút alátámasztotta, de erről többet még most sem mondhatok. Azt a korabeli újságcikkekből is tudni lehet, hogy a számítógépe sem volt már meg, véleményem szerint erre valahogy fel volt készülve, ám a szakértők így is hozzá tudtak férni egyes oldalakhoz, amelyeket a volt polgármester megnyitott.

Lévay azt állította, hogy ön beengedett egy vagy több újságírót az ingatlanba a házkutatás során. Mi igaz ebből?

Az akkoriban hatályos büntetőeljárásjog szerint egy házkutatásra két hatósági tanút kellett bevonni. Két felnőttkorú, magyar nyelvet ismerő, írni-olvasni tudó személyt. Ilyen esetekben hatósági tanú lehet a szomszéd, a postás is. A törvény egyébként megengedi, hogy hatósági tanú nélkül is lehessen házkutatást tartani, csak ebben az esetben támadhatóbb az eredmény. Tudtuk, hogy Lévay ismertsége és hatalmi helyzete miatt nehéz lesz hatósági tanúkat találnunk, sejtettük azt is, hogy ha felkérünk valakit a környékről, akkor jó eséllyel nem fogja vállalni. Ezért egy hatósági tanút mi eleve vittünk, aki ebben az időben az én egységemnél a női bántalmazás témaköré­ben gyűjtött információkat, és talán nem haragszik meg rám, amiért most elárulom a nevét: Morvai Krisztina – a későbbi EP-képviselő. A házhoz megérkezve láttunk egy embert, akiről később kiderült, újságíró. Valószínűleg rendőrségi fülest kaphatott a készülő akcióról. Akkoriban az ­információk gyakrabban kerültek ki a rendőrségtől. Úgy voltam vele, hogy nekünk nincs vesztenivalónk, az utcán megszólított férfi pedig vállalta a hatósági tanú szerepét. Ennyi igaz abból, hogy én „odavittem” egy újságírót.

Csakhogy az egykori Mai Nap nevű lap munkatársa készített egy fényképet a házban.

A házkutatás során rengeteg dolgunk volt, így nem figyeltük külön a hatósági tanúkat, az újságíró pedig feltehetően lefényképezte Lévay számítógépét, pontosabban annak helyét. A kép egyáltalán nem volt érdekes, de a lényeg, hogy a volt polgármester be tudta azonosítani, hogy az az ő ingatlanában készült. Ezzel indult az ügy azon vonala, hogy én oda „újságírót vittem és le akartam járatni”.

Emiatt jelentette fel önt Lévay?

A bírósági ügy arról szólt, hogy én hivatali visszaélést elkövetve a helyszínre csempésztem volna az egyébként ott talált pedofil képet, továbbá az is a vádpontok között szerepelt, hogy én csak egy hatósági tanúval jelentem meg, ami önmagában értelmezhetetlen, mert ezt nekem a dicséretemre lehetett volna mondani, nem elmarasztalásképp. A vád a volt főnököm, a bűnügyi igazgató egyik korábbi levelére is kitért, amely szerint a sajtó képviselőjét a bűnügyi helyszínekre vinni tilos. Végül ő tanúskodott mellettem, és elmondta, hogy én nem vittem a házhoz a sajtó képviselőjét.

Lévay azzal védekezett és védekezik a mai napig, hogy ezeket a képeket nem ő nézte meg, hanem valaki más az ő gépén.

Reális lehet, hogy éjszaka egy haver bemegy Kispest nagy hatalmú emberéhez, ahol pedofil oldalakat lapozgat? A tárgyaláson az is elhangzott Lévay részéről, hogy a házuk előtti villanyoszlopra mászhatott fel egy hekker csámpavassal, ahonnan az internetkábel érkezik, és ott csatlakozhatott rá az ő internetvonalára. Azt hittem, hogy egy rossz vígjátékban szerepelek, amikor rendőrként ültem a vádlottak padján, és ilyen képtelenségeket kellett végighallgatnom.

A sajtóhírek között böngészve találtam egy érdekességet: Lévayt első fokon felmentették, mivel a bíróság szerint az elkövetés idején, 1999-ben még nem volt büntetendő cselekmény, amit a terhére róttak.

Az eltelt idő miatt számomra ezt a részletet már homály fedi. Az ügy szempontjából és a munkám utólagos megítélésének szempontjából ennél fontosabb volt, hogy megszületett a jogerős ítélet, amely szerint Lévay bűnös volt, valóban elkövette, amivel vádolták, és egyévnyi felfüggesztett börtönt kapott.

A házkutatás napjától kezdve indult ön ellen a boszorkányüldözés?

Igen, másnap reggeltől. Tudom, hogy Lévay szerepelt a Nap TV-ben és más reggeli beszélgetős műsorokban. Ahova beült, ott mondta a szövegét, amely szerint „Kovács őrnagy a Fidesz bérence, és lejárató nyomozás folyik ellene”. Mindez a műsorvezetők profi szörnyülködése és szolgai alákérdezése mellett.

A nyilatkozatokat látva kételkedtek önben a felettesei?

Az osztályvezetőm és a bűnügyi igazgató kiállt mellettem, csakhogy fölöttük született meg az a terv, hogy Lévayt mosdatni kell, és ehhez jól jöhet egy bűnbak – aki én lettem. A közvetlen feletteseim a bíróság előtt is kiálltak értem, sőt hangsúlyozták, hogy ez az ügy a rendőrségnek egy sikertörténet. Sajnos azonban a budapesti főkapitány – akinek azóta valószínűleg nem véletlenül felejtettem el a nevét (Gergényi Péter – a szerk.) – baloldali bekötöttsége már akkor sem volt titok. El is indult ellenem egy belső fegyelmi vizsgálat.

Ennek mi lett az eredménye?

Semmi, megszüntették. Később az ügyészség, amikor hivatali visszaélés ­miatt indult ellenem büntetőeljárás, akkor egy az egyben a fegyelmi vizsgálat szövegét használta. Olyan vádpontok voltak felsorolva a dokumentumokban, ami még egy joghallgatónak is szégyenére vált volna. Csak ámultunk, hogy biztos hamarosan megszüntetik a nyomozást, de mindig ment előre az ügy, és végül bíróságra került. Ha nincs velem a tárgyalásokon Morvai Krisztina, akkor lehetséges, hogy nagy bajba kerültem volna. Bátor kiállásával felszólalt a nézőtérről egy alkalommal, hogy a bírónő fejezze be ezt a fajta részrehajló, egyoldalú tárgyalási módot, és próbáljon meg törekedni az igazság kiderítésére. Ezt követően a bírónő tett némi elmozdulást a tárgyilagosság irányába, és elfogadta az általunk indítványozott rendőrségi vezetők tanúkénti meghallgatását. Mindezek ellenére, az ügyész a tárgyalás lezárásaként a vádbeszédé­ben börtönbüntetés kiszabását kérte rám. Ez egy komédiába illő jelenet volt.

Ez a jogi cirkusz, a meghurcolása vezetett el ahhoz, hogy távozzon a rendőrség kötelékéből. Mikor mondta azt, hogy elég?

Az utolsó csepp számomra az volt, amikor az Ügyészségi Nyomozó Hivatal munkatársai gyanúsítottként kihallgattak és felvettek a bűnügyi nyilvántartásba. Lefényképeztek és ujjlenyomatot vettek. Itt fogalmazódott meg bennem, hogy ha lenne visszaút, én már akkor sem akarom. Odacsaptam a jelvényem meg a csillagaimat az asztalra, és mondtam, hogy köszönöm, én ezt nem tudom így tovább csinálni.

Hogy látja utólag a meghurcolását?

Nagy munka van abban, hogy erről az ügyről úgy tudok beszélni, hogy nem szorul össze a torkom. Sok idő kellett, hogy megemésszem.

Szüksége volt ehhez szakember, pszichológus segítségére?

A sport és a családom segített feldolgozni ezt az időszakot. A mindennapokban klinikai tüneteim nem voltak, inkább egy nagy szomorúság, bánat, megkeseredettség vett erőt rajtam, de mindezt próbáltam humorral kezelni. Megvettem például magamnak még rendőrként egy szép öltönyt, amelyben az egységemnek és nekem adományozott rendőri és civil kitüntetéseket vettem volna át, amelyből évente két-három is akadt. Az öltöny azt segítette volna, hogy az egységemet és a testületet méltó módon képviselhessem ezeken az eseményeken. Végül azonban a szép új öltönyömben ültem a vádlottak padján, és azon gondolkodtam, hogy „nahát, milyen érdekes az élet”, próbáltam komikusan felfogni.

Nyomon követte az utóbbi évtizedben Lévay tevékenységét?

Nem. Amikor 2005-ben megszületett a jogerős ítélet, hogy bűnös, én akkor letettem ezt az egészet. Még nyertem ellene egy személyiségi jogi pert, mivel rossz híremet keltette. Persze ezeken a tárgyalásokon nem jelent meg, és a részemre megítélt nem vagyoni jellegű kártérítést sem fizette ki. A végrehajtó nagy nehézségek árán és külső segítséggel aztán megtalálta Lévayt, aki végül inkább kifizette az ötszázezer forintot, mert különben egyéb vagyontárgyai lefoglalásával ennél is nagyobb hátránya keletkezhetett volna. Ehhez a pénzhez már csak keveset kellett hozzátennem, hogy kifizessem az ügyvédet, aki ezt az ügyet vitte.

Lévay neve az utóbbi időben megint összeforrt a kispesti politikai elittel. Gajda Péter oldalán tűnik fel, Kertész Csaba alpolgármesterrel ebédelget és Lackner Csabával (ex-MSZP) is együtt iszogat. A pedofil ügyek a maguk idejében óriási felháborodást váltanak ki, de Lévay példája alapján úgy tűnik, Kaleta Gábor számára is lehet bűnbocsánat.

Erre csak annyit tudok mondani: lesújtó, szörnyű. Akiknél az ilyen cselekmények bizonyítást nyertek, azokat legalább a közélettől el kellene vágni. Ezt nem lenne szabad elfelejteni. Nincs elévülési idő. Aki átlépi ezt a határt, annak utána az egész életének arról kellene szólnia, hogy ezt valamilyen módon jóvátegye.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában