Ma van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja

Agócs János, a szervezet elnöke beszédében arra emlékeztetett, hogy az áldozatok egyszerű roma emberek voltak, édesanyák, édesapák és gyermekek.

Kitartásukat mutatja, hogy

a holokauszt áldozatai közül egyedül a romáknál nem tudták a családokat szétválasztani a gyilkosok

- tette hozzá.

Az ORÖ elnöke hangsúlyozta: ma is vérző szívvel emlékeznek a gyilkos eszme áldozataira, és együttéreznek azokkal, akik most is nap mint nap tapasztalják a diszkrimináció valamilyen formáját.

Agócs János azt mondta, hogy a roma holokauszt emléknapja kimaradt a történelemkönyvekből, de a cigányság nem feledi a 76 évvel ezelőtt történteket.

Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára az eseményen hangsúlyozta:

a kormány feladatának tekinti, hogy a roma holokausztról szóló ismereteket erősítse, betemesse a társadalom különböző csoportjai közötti árkokat, és hidakat építsen közöttük.

Felidézte: augusztus 2-át a Cigány Világszövetség 1972-ben nyilvánította a roma holokauszt emléknapjává, arra emlékezve, hogy 1944. augusztus 3-ára virradóra, egyetlen éjszaka alatt több mint háromezer romát és szintit gyilkoltak meg a nácik az auschwitz-birkenaui haláltáborban.

Kiemelte, hogy

a kormányzat Magyarországon és a nemzetközi színtéren is következetesen kiáll a nemzeti kisebbségek ügye mellett,

és feladatának tekinti, hogy az Európai Unióban felhívja a figyelmet a cigány kisebbség helyzetére.

Az állam felelős azért, hogy soha többé ne történhessen a 76 évvel ezelőttihez hasonló tragédia – mondta a politikus.

Sztojka Attila, a Belügyminisztérium társadalmi esélyteremtési főigazgatóságának vezetője úgy fogalmazott, hogy az Országos Roma Önkormányzat olyan kincse az országnak, amely a legszélesebb hidakat képes megteremteni romák és nem romák között, ám a hidak építése még nem fejeződött be.

Fahidi Éva holokauszttúlélő, aki maga is a haláltáborban volt a tömeggyilkosság idején, azt mondta:

ez egy olyan folyamat vége volt, amely verbális agresszióval kezdődött és a gázkamrában végződött.

Hozzátette: ezért ragad meg minden alkalmat arra, hogy felhívja a figyelmet a gyűlöletkeltés veszélyére.

A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták az ORÖ székházának falán a roma holokauszt áldozatainak emléktábláját.

Az ünnepségen jelen volt Szalayné Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes, képviseltette továbbá magát a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata, az Országos Örmény Önkormányzat, valamint a budapesti francia és indiai nagykövetség is.

Történelmi áttekintés

A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján 1972 óta világszerte augusztus 2-án emlékeznek meg a holokauszt roma áldozatairól.

A világnap dátuma arra emlékeztet, hogy

1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóra az auschwitzi haláltáborban SS-katonák több mint háromezer cigányt gyilkoltak meg.

A Németországban 1935-ben elfogadott állampolgársági törvény a „német vagy fajrokon vérű állampolgárok” közül a zsidók mellett a cigányokat is kirekesztette. 1938-tól egymást követték a romák elleni rendelkezések: megvonták szavazati jogukat, kitiltották gyermekeiket az iskolából, nem köthettek házasságot nem cigányokkal.

1939-től megkezdték deportálásukat a koncentrációs táborokba. Az egyik nagy tábor a burgenlandi Lackenbach (Lakompak) községben volt, ahol több ezer magyar cigányt is fogva tartottak. A megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben üldözték a romákat,

különböző becslések szerint a vészkorszakban a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg.

Magyarországon 1916-ban hoztak belügyminisztériumi rendeletet a „kóborló” cigányok nyilvántartásba vételére, a „renitensek” munkatáborba kényszerítésére. 1928-ban egy újabb körrendelet évente kétszeri országos cigányrazziát írt elő, majd 1938-ban egy csendőrségi nyomozási utasítás a cigányság egészét megbízhatatlannak minősítette. Az 1930-as évektől egyre gyakoribbak lettek a szélsőjobboldali sajtóban a cigányellenes kirohanások.

A cigányokat 1943-tól hurcolták kényszermunkára, Magyarország 1944. március 19-ei német megszállása után pedig legkevesebb harminc gettót és munkatábort hoztak létre, ahol több tízezer romát dolgoztattak embertelen körülmények között. Kisebb roma csoportokat már 1944 tavaszán német megsemmisítő táborokba vittek, augusztusban cigány munkaszolgálatos századokat állítottak fel.

Az 1944. október 15-ei nyilas hatalomátvétel után, november 2-án indult meg országszerte a roma családok szervezett deportálása németországi táborokba. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi Csillagerőd volt, ahová több ezer magyar romát hurcoltak, az ott fogva tartott nők, férfiak és gyerekek a zsidó gettók borzalmait idéző körülmények között sínylődtek. Sokan Dachauba és Bergen-Belsenbe kerültek, ahol meggyilkolták őket vagy áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá váltak.

A történészek ötvenezer és hetvenezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt áldozataiként vesztették életüket.

A budapesti Petőfi hídnál lévő Nehru parton 2006-ban felállították a roma holokauszt (porajmos) emlékművét. 2014-ben a roma holokauszt 70. évfordulóján Áder János köztársasági elnök nyitotta meg Csepelen a Cigány Történeti, Kulturális, Oktatási és Holokauszt Központot. Nemzetközi cigány civil szervezetek kezdeményezték, hogy augusztus 2-án délben világszerte egyperces csenddel emlékezzenek a holokauszt roma áldozataira. Az Európai Parlament 2015. április 15-én tartott plenáris ülésén határozatban ismerte el a második világháború alatti roma népirtás, deportálás és internálás történelmi tényét.

Borítókép: Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára (b) és Agócs János, az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnöke koszorút helyez el a roma holokauszt emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen Budapesten, az Országos Roma Önkormányzat székháza falán található emléktáblánál 2020. augusztus 2-án.