Rohanó világ: hogyan tudunk lépést tartani?

De mit is jelent az, hogy rohanó világ? Ha jobban belegondolunk, a világ önmagában nem rohan. Megvan a maga kis önálló csendességében. Akkor viszont miért nevezzük rohanónak? Mert mi, emberek úgy érezzük, hogy nincs időnk semmire, senkire. Sokszor önmagunkra sincs, vagy legalábbis ezt szoktuk mondani. Vannak, akik túlhajszolják vagy túlvállalják magukat, netán versengenek egymással. Mások az „Élj a mának!” mottóhoz igazodva élnek. Csak abba nem gondolnak bele, hogy még ott a holnap is.

Miért van ez a nagy rohanás? Túl monoton? Hogyan tudunk lépést tartani? Sokan a technikára, tévére és az internetre panaszkodnak. Vannak, akik a reklámokat, illetve a túl sok felesleges információt okolják. Éppen ezért lemondanak a fentiekről és helyette inkább könyvet olvasnak vagy rádiót hallgatnak. Olyan is előfordul, aki előre elkészíti az egész heti, havi vagy éves időbeosztását, akár órára, percre pontosan lebontva, hogy mit és mikor kell elvégeznie. Néhányan pedig inkább visszamennének a gondtalan gyerekkorukba, mert ott nem számított az idő és sokkal nyugodtabb volt minden.

Ezzel a témával foglalkozott egy ismert reklám, ami egy nagyapáról szólt, aki megrendezte a saját halálát csak azért, hogy a gyermekeinek legyen rá idejük. A történet szerint a nagyapa várta a családját az ünnepekre, de azok nem értek rá elmenni hozzá. Pár nap múlva mindhárom gyereke kapott egy levelet, amiben az szerepelt, hogy elhunyt az édesapjuk. Erre mind a három család

elindult a nagyapa házához, és amikor bementek, ott állt egy megterített asztal és megjelent a nagyapa, kezében az ételekkel, boldog karácsonyt kívánva. Mindenki nagyon meglepődött.

Mi a tanulság? Sokszor már annyira „rohanunk”, hogy nem vesszük észre a körülöttünk élőket. Úgy van vele az ember, hogy van még ideje, és az utolsó pillanatra hagy mindent. Az idő múlékony, és csak azután jövünk rá erre, miután valaminek vége van. A mai világban pedig már az a legnagyobb ajándék, ha valaki nekünk adja az idejét. Időt szakít ránk, s mindezt csupán azért, hogy velünk lehessen, beszélgethessen.