Az Újpest volt a végállomás

Békéscsaba 1912 Előre – Újpest FC 1-1 (1-0)
Labdarúgás Magyar Kupa-elődöntő, második mérkőzés. Békéscsaba, Kórház utca, 659 néző. V.: Szabó Zsolt (Berettyán Péter, dr. Varga Zsolt).
Békéscsaba: Polekszics – Bényei, Vaskó, Damjanovic (Hudák, 83.), Fabio – Birtalan, Spitzmüller, Takács (Fehér, 70.), Laczkó (Piermayr, 61.) – Punosevac, Paukner. Vezetőedző: Zoran Szpisljak.
Újpest: Balajcza – Kálnoki Kis, Litauszki, Kecskés, Heris – Andric, Cseke, Sankovic, Diarra (Filkor, 81.) – Lencse (Kabát, 72.), Balázs (Hazard, 54.). Vezetőedző: Nebojsa Vignjevic.
Sárga lap: Laczkó az 57., Punosevac a 84. percben.
35. perc: Egy felívelt labda Punosevac fejét találta meg. A lebólintott labda helyett Laczkó a levegőbe rúgott, így az Birtalan Botond elé került, aki 11 méterről bevágta a bal alsó sarokba, 1-0.
65. perc: Egy jobb oldalról középre betett labda Andric elé került, aki az átvétel után lőtt, egyenesen a jobb alsó sarokba, 1-1.

Bizakodásra adhatott okot a Magyar Kupa-elődöntő visszavágó mérkőzésén, hogy nemrég  bajnoki meccsen a Békéscsaba legyőzte 1-0-ra az Újpestet. Az viszont lelombozhatta a hangulatot, hogy a tegnapi találkozón nem volt elég az egygólos siker. Ugyanis az Újpest az első felvonáskor 2-0-ra nyert.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Fotó: Imre György
[/caption]
Tehát kétgólos hátrányt kellett az Előrének ledolgoznia. Ráadásul úgy, hogy amennyiben a fővárosiak akár csak egyszer is betalálnak, a hazaiaknak már legalább négyet kell rúgni. Ez elég valószínűtlennek festett. Sőt még a 2-0-s békéscsabai siker is csak a hosszabbításhoz lett volna elegendő.

Mindezek alapján arra lehetett számítani, hogy a Békéscsaba nekiesik az Újpestnek a meccs elején, hátha sikerül gólt szerezni és ismét ezzel nyílttá tenni a lefutnak tűnt párharcot: mégiscsak a döntőbe jutás volt a tét. Ennek dacára nemhogy helyzetig, de még kapu felé tartó lövésig sem jutott az Előre az első negyedórában, a hazaiak inkább csak keresték a labdát.

Aztán, a 21. percben a semmiből szerzett gólt a Békéscsaba – amit viszont les miatt érvénytelenítettek. De legalább felpörgött a tempó. Miközben a vendégek támadásai továbbra is veszélyesek voltak, addig végre a Békéscsaba előtt is adódtak lehetőségek: és mindezek a 35. percben értek góllá. 

A hazaiak lendületben maradtak, érezték, hogy lehet keresnivaló az Újpesttel szemben. Ellenben a fővárosiak is tisztában voltak azzal, hogy nekik elég szinte egyetlen gól a döntőbe jutáshoz. Ehhez a 43. percben voltak a legközelebb, amikor Cseke Benjámin két védőt elfektetett, és a kapus mellett is ellőtte a labdát: Damjanovic óriásit mentett a bal oldali kapufánál. Megmentette a reményt is.

A második félidő eleje olyan volt, ahogy az első véget ért: a hazaiak nem ismertek elveszett labdát, rengeteget futottak, és ha kellett, akkor keményen oda is pakoltak, szúrtak az ellenfélnek. Ugyanakkor a nagy küzdelem nem hozott újabb lehetőségeket jó ideig. Az 58. percben jött a ziccer: Paukner futott el, majd adott be laposan középre, Punosevac centikkel maradt le a labdáról.

Amíg egyesek még azon nevetettek, hogy Diarra mennyivel lőtt kapu fölé, a semmiből egyenlített az Újpest – és ezzel eldöntötte a továbbjutást. Bár az Előre ment tovább becsületből, egyre inkább elvesztette a továbbjutásba vetett hitét. A fővárosiak pedig azzal, hogy lement a teher a vállukról, egyre magabiztosabbá és veszélyesebbé váltak.

A Békéscsaba becsülettel küzdött a visszavágón. Kár az első meccs végén bekapott gólért, kár Punoevac kimaradt zicceréért, kár Andric találatáért. Nagyobb szerencsével ott lehetett volna a Magyar Kupa-döntőben a Békéscsaba.