2 órája
A gyász feldolgozása hullámvasút, merjünk segítséget kérni!
A gyász, annak fedolgozása olyan mint egy hullámvasút: többféle állapotot is megélhetünk akár egy napon belül. Halottak napján még erősebben érezhetjük a veszteség súlyát. A gyász feldolgozásához idő kell, de tehetünk is érte.
A gyász megélése és feldolgozása természetes folyamat, hiszen mindenki reagál valahogy élete szomorú eseményeire. Ám segíthetjük is ezt a folyamatot. A tudatosság nélkülözhetetlen, az előrelépéshez jó, ha felismerjük aktuális érzelmi állapotunkat. Merjük kimondani és beismerni magunknak fájdalmainkat, vagy éppen érzelmi elakadásainkat. Majd annak megfelelően bátran kérjünk segítséget akár egy közeli hozzátartozótól, egy baráttól vagy szakembertől – mondta a Délmagyarországnak Csaholczi Kádár Annamária pszichológusjelölt, életvezetési tanácsadó és tréner.
Fotó: Illusztráció/Shutterstock
A gyász öt fázisa
Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter 5 fázisba sorolta a gyászt: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás.
- Tagadás: Az első reakció a sokk, amikor egy szeretett személy halálhírével szembesülünk. Ez a nagyon erős érzelmi reakció egyfajta védelem is, hiszen megóv attól, hogy teljesen összeroppanjunk a fájdalomtól.
- Harag: A veszteség tudatossá válása sokszor hatalmas indulatokat vált ki, tehetetlennek érezhetjük magunkat. A harag irányulhat a környezetünkre, saját magunkra, amiért nem tudtuk megakadályozni, de akár az elhunytra is vagy az Istenre, amiért engedte, hogy ez történjen.
- Alkudozás: A „Mi lett volna, ha..” időszaka, amikor gyakran érezzük úgy, hogy ez az egész, csak egy rossz álom és bármit megtennénk, hogy a dolognak más kimenetele legyen. Ilyenkor gyakran megjelenik a bűntudat is, hogy rossz döntéseket hoztunk és valamilyen szinten felelősek vagyunk azért, ami történt.
- Lehangoltság, depresszió: Mély szomorúság, céltalanság, üresség érzés jelenik meg és el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan is folytatódik tovább az életünk ezután.
- Elfogadás: Az elfogadás nem azt jelenti, hogy a gyászfolyamat véget ért és a fájdalom teljesen megszűnik. Ez egy alkalmazkodási folyamat, amikor tudomásul vesszük, hogy az életünk egyszer és mindenkorra megváltozott. Ez nem jelenti azt, hogy már nem fáj, csak annyit, hogy megtanultunk együtt élni a veszteséggel. Eleinte ez csak pillanatokban mérhető és gyakran érez bűntudatot a gyászoló, amiért az öröm, a nevetés visszakúszik az életébe.
Az ,,engedd el” nem gyógyír
Csaholczi Kádár Annamária azoknak, akik segíteni szeretnének a gyászolónak, azt tanácsolja: lehetőleg ne az „engedd el” kifejezéssel kínáljanak gyógyírt. Az nem mindig segít, sőt súlyosabb esetekben olykor kifejezetten káros lehet. Úgy segíthetünk, ha az érintett aktuális állapotát figyelembe véve a fejlődésben támogatjuk. Biztosítsuk arról, hogy vele vagyunk, meghallgatjuk, próbálunk jelenlétünkkel támogatni.
Sokan már gyermekként kénytelenek megtapasztalni a gyász érzését
A gyermekekben kevésbé tudatosul a halál, nem folyamatosan szomorúak. A bánat időről időre megjelenik náluk, aztán szinte átmenet nélkül visszatérnek a játékaikhoz, és elmélyülten játszanak. A veszteségre adott reakciók akár késhetnek is, és csak fél év múlva vagy még később kezdenek el gyászolni. A gyász azonban sokkal hosszabb ideig eltarthat; a hiányérzet, a szomorúság újra és újra rájuk törhet a későbbiek során. A verbalitás fejletlensége miatt a veszteség okozta érzéseiket elsősorban a viselkedésükben, a játékaikban, rajzaikban fejezik ki
– mutatott rá a gyermeki gyász működésére Feketéné Elise gyászfeldolgozási szakember a Boon.hu-nak.
A gyász a gyermekeknél komolyabb tüneteket okozhat. Megjelenhet szomatizáció (hasfájás, hányinger), jöhetnek alvási nehézségek, regresszió, bepisilés, ujjszopás, agresszió, illetve a figyelem romlása.
