Félig gyerekek

A mélyen belénk ivódott futballőrület életkorunk előrehaladtával sem csillapodik. Illetve annyiban igen, hogy már nem húzzuk fel magunkat egy fordítva megítélt bedobáson, szakadó esőben pedig nem megyünk ki ronggyá ázni a megye egy semmiről sem döntő „rangadójára” – de bevallom, szombaton kis híján infarktust kaptam az U17-es világbajnokság Magyarország–Nigéria mérkőzésén.

Pontosabban annak mintegy hét percén; fiaink ugyanis a 79. percig 2–1-re vezettek az utánpótlás tornák egyik legeredményesebb nemzete ellen, ám onnantól gyors egymásutánban következett három szarvashiba. Kapusunk melléütött egy beívelésnek, védőnk bravúrosnak szánt mozdulattal rúgott lyukat a saját ötösén, majd a sorfal szélén álló emberünk kifordult a lövés elől, így fejbúbján irányt változtatva ismét a hálónkban landolt a labda. A 79. és a 86. perc között harmadszor, ezzel 4–2-re kikaptunk.

Heves átkozódásom hallatára megjelent a két lányom is, és ettől hirtelen átértékeltem a helyzetet.

Ikreim tizenhat és fél évesek, én pedig éppen egy U17-es meccsen dühöngtem. Miközben tudnom kell, hogy e korosztály tagjai még félig sem felnőttek, ellenben félig gyerekek. Otthonról valószínűleg úgy engedték el őket, hogy segítettek nekik összecsomagolni – különösen, hogy fiúk –, és egy ismeretlen, idegen földrész belsejében, Goiania városában találkoztak egy a miénktől gyökeresen eltérő futballkultúrával. Nem mellékesen egy közel kétszázmilliós ország csapatával, ahol még minden kölyök focizik.

Más kérdés, hogy a Barcelonában a védőket és a rekordokat is javában döntögető Ansu Fati Bissau-Guineából most csütörtökön tölti be a tizenhetet, Pelé tizenhat évesen került be a brazil válogatottba, és Albert Flóriánt is tizenhét esztendősen hívták meg a nemzeti együttes keretébe. Persze nem véletlen, hogy előbbit később Királyként, utóbbit Császárként tisztelték.

A mi U17-es garnitúránkban nincsenek uralkodók, úgyhogy ne álmodozzunk. De valós reményeinkről se mondjunk le hét rossz perc miatt. E srácoknak és az otthon maradt, láthatatlan százaknak, talán ezreknek a futball tanulható elemeit igenis el kell sajátítaniuk – hiszen ezért épülnek a „tanintézmények”, az akadémiák.

Ha nem vétenek „ki nem kényszerített” hibákat, akár már azzal nyerhetnek a vb-n Ausztrália és Ecuador ellen. De sokkal inkább felnőttként kell odáig jutniuk, hogy az utolsó pillanatokban ne a játékvezető mentse meg őket az azeri egyenlítéstől.