2022.12.31. 06:30
A forrás
A véletlen úgy hozta, hogy a hét utolsó véleménycikke itt, ezen a hasábon egyben 2022 utolsó jegyzete is. Bár a sport világa így, december végén is bőségesen kínál témákat, ilyenkor a gondolatok óhatatlanul valamilyen összegzés felé indulnak el, hiszen ma lezárunk egy esztendőt, összevethetjük, milyennek kívántuk egy éve, és milyen lett, mérleget készítünk jóról és rosszról, és ebből kiindulva máris megfogalmazhatjuk a vágyainkat 2023-ra.
Képtelenség kizárólag a sport keretein belül maradva akkor, amikor generációk először érezhetik közelről a háború szelét, amikor nem a történelemkönyvekben olvasva vagy filmeket nézve szembesülünk a pusztítás szörnyűségével, hanem ez a közvetlen szomszédunkban zajlik úgy, hogy a hatásait nemcsak mi érezzük a bőrünkön, hanem az egész világ. Tudatosulhat bennünk, hogy
nem a meccsek, a versenyek a legfontosabbak az életben, ám a sport, a meccsek, a versenyek az életigenlés erős kifejezési formái.
Nem véletlen, hogy 1945-ben, ahol már elhaladt a front, és a fegyverek ropogása már csak egyre távolodva hallatszott, bajnokságok szerveződtek, a túlélők a játékkal is feledtetni akarták elsősorban magukban a borzalmakat.
Naivitás lenne azt hinni, hogy a sport képes lehet megoldást kínálni az egyre több feszültséggel terhelt mai világ égető kérdéseire. Ez már nem az ókor, amikor az olimpiák idejére szüneteltek a háborúk, most egyre inkább úgy tűnik, a különböző szinten zajló harcok már a sportot sem kímélik, a futballban világ- és Európa-bajnokságot tud tematizálni a szivárványos mozgalom, az iráni belpolitika, Oroszország Ukrajna elleni háborúja, és ezek csupán kiragadott példák.
Ha összegezni akarjuk 2022 történéseit, akkor ezúttal nem a csúcsok, a sikerek, a csalódások, a remek vagy éppen csúfos eredmények felsorolása a legfontosabb, hanem annak a felismerése, hogy jó lenne a lehetőségekhez képest megóvni a sportot. Teljességgel ez már lehetetlen, de mostantól arra is kell figyelnünk, hogy a legnagyobb versengéseket megalapozó nemes eszmék felett ne vegyék át az uralmat az ideológiai és szó szerinti háborúk, mert a veszteség pótolhatatlan lenne. Enélkül nincsenek meccsek, versenyek, csúcsok, nincs játék és nincs a vele járó öröm sem. Így hát ezzel kell nekivágnunk 2023-nak. Rutinszerűen kívánunk ilyenkor boldog új évet, és reméljük, valóban boldog lesz. A járvány, a háborúk, a válságok idején azonban ez csak úgy megy, ha különösen vigyázunk mindenre, ami ennek a boldogságnak a forrása lehet.