Csipkelődés

A lángos és a kubikus ment, a pozsonyi kifli és a höveji csipke azonban megfogott. Ezért is jó, hogy létezik a Hungarikumok Gyűjteménye. Legalább az ember utánanéz a kincsestárba frissen bekerült dolgoknak. A mostani döntés alapján az utóbbi kettő lett hungarikum, a másik kettőt pedig kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánították.

Utánaolvastam, Hövej egy Győr-Moson-Sopron vármegyei község, és az ott készített csipke 2017 óta az UNESCO szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékének része. A pozsonyi kifli hajlított alakú, fényesre tojásozott felületű, omlós, mákkal vagy dióval töltött édes sütemény, amit eredetileg Pozsonyban sütöttek évszázadokkal ezelőtt. Rokonságát a mákos és diós bejglivel még kutatják. Ha mégsem rokonok, engem az sem bánt, mert számomra egyformán kedvesek. Nagymamám sütött pozsonyi kiflit, de így nem maradt meg a név, miként elkészítés után hosszú ideig a sütemény sem. Megnéztem, szlovákul bratislavský rožoknak hívják, de ez sem ismerős. Bizonyára volt valami kondorosi, ,,nagymamaneve” is.

A lángos az sima. Sőt, annak még a legtöbb ízesítésével is képben vagyok. Most majd állítólag az árával kell megbarátkoznom, főként nyáron a Balaton mellett. Ha egyáltalán eljutok odáig. A lángos miatt biztosan nem megyek, mert nagyon jó nekem a csabai, piaci. A lángossütőtől pedig csak pár lépés a csabai kolbász, ami már régen hungarikum a gyulaival együtt. Elnézést a höveji csipkétől, biztos szép, de az utóbbiak valahogy közelebb állnak hozzám.