Fotel

Az ember hozzászokott már, hogy időnként olyannal szembesül az utcán, amire korábban nem volt példa: nincs is ezzel baj, a változatosság gyönyörködtet. A minap viszont egy vígjátékba illő jelenetnek voltam a szemtanúja, nem is egyszer, hanem mindjárt többször. Egy férfi a fején egy fotellel sétált az utcán, miközben a felesége telefonnal, s gondolom GPS-el kereste az irányt, merre is kell menniük. Határozott léptekkel tartottak valahová: hogy hozták vagy éppen vitték a karosszzéket, az nem volt egyértelmű. Nincs is hozzá semmi közöm, az ő dolguk, viszont amikor kutyasétáltatás közben már harmadszor találkoztunk velük, azon azért meglepődtem. Utólag bánom, hogy nem ajánlottam fel nekik, hogy elviszem kocsival a fotelt oda, ahová szeretnék... Bízok benne, hogy azóta a fotel is elfoglalta helyét, szegény férfit viszont sajnáltam, bőven letudta a napi edzését.