Medence

Medencetulajdonos lettem. No nem egy komplett úszómedencére kell gondolni, hanem csak egy három méteres „kacsaúsztatóra”, ahol azért két felnőtt és két kisgyerek bőven elfér. Remek az időzítés, hiszen a csapból is az folyik, hogy milyen kánikula van, tehát a vízmelegítéssel biztos nem lesz gond, gondoltam. Azzal valóban nem is volt, de tény, hogyha az ember jól akarja csinálni, akkor azért a megérdemelt pancsolásért meg kell kicsit szenvedni.

Ha a medence felállítása megtörtént – ami nem egy emberes sztori –, akkor pár köbméter csapvíz és már mehet is a fürdés – legalábbis ez volt az elképzelésem. Nekem, akinek még nem volt saját medencéje, nem volt teljesen evidens, mennyi minden kell ahhoz, hogy megfelelő legyen a vízminőség. Mert ez nem a fürdőkád, amit egy fürdés után leereszt az ember, hanem ennek a víznek hetekig kristálytisztának kéne maradnia, ami, mint utólag kiderült számomra, egyáltalán nem könnyű feladat. A pH értéket ugyanis folyamatosan ellenőrizni kell, a klórszintről már nem is beszélve, de az algásodás ellen szintén tenni kell valamit. A vízforgatót persze szinte mindig működtetni kell, ezért a szűrőrendszer tisztasága is fontos, mert ha elhanyagoljuk, akkor eltömődhet. Vettem medencetakarót is, de rájöttem, hogy most nem érdemes használni, mert felforr alatta a víz, így a felszínen úszó bogarakkal is meg kell küzdeni.

Nem könnyű tehát medencetulajdonosnak lenni. De a gyerekek öröme és az a napi félóra, amit benne tudok tölteni ebben a hőségben, mindenért kárpótol.