Rászorulók

Nemrég megint Budapesten jártam, és szomorúan láttam, mennyi hajléktalan él az utcákon. Ilyenkor mindig összeszorul a szívem, bár akkor kevésbé érzem az együttérzést, amikor a szétdobált szemeteik között kell elhaladnom, miközben a mellettük lévő kukák üresen állnak. A napokban a keleti pályaudvarnál vásároltam a jegyautomatából és egy kéregető hölgy jött oda hozzám, aki az orvoshoz szeretett volna eljutni. Aprópénzem nem volt, de megsajnáltam, ezért adtam neki egy vonaljegyet. Ezután az a bizonyos mondat fogadott, hogy vegyek neki még négyet ezenkívül. Meglepődve álltam ott, hogy ilyen sok jegyet kér még tőlem. El is ment a kedvem a további segítségnyújtástól, mert úgy éreztem nem becsülte meg, amit adtam neki.