Kijózanító

Sokáig nem értettem, mire jó a száraz november. Ebben a hónapban évről évre beindul a kampány: önként tartózkodjunk mindennemű alkoholfogyasztástól. Vagyunk sokan, akik nem, vagy csak nagy ritkán iszunk. Mások rendszeresen a pohár fenekére néznek, ők aligha állják meg a szürkeségben, hogy ne nyúljanak az üveg után. 

A szakemberek felvilágosítottak: a száraz november az „ingadozók” próbája. Ha beleállnak a kihívásba és mellőzik a szeszt, megtudhatják, képesek-e tartani a kontrollt, jön-e kínzó sóvárgás, elkezd-e kattogni az agyuk. Az orvosok szerint, ha mindenki kötélnek állna, a magyarok csaknem fele szembesülne azzal, hogy szorosabb a kapcsolata a „Mr. Alkohollal”, mint hitte, vagy remélte. 

Egyre többen eszmélnek fel, még mielőtt padlót fognak

A tágabb családjában ráadásul mindenki talál érintettet. A jó hír, hogy egyre többen észbe kapnak, még azelőtt, hogy a májuk, a családjuk, az életüket teljesen tönkre tenné az alkohol. Nem várják meg, míg padlót fognak, az anyagi, érzelmi, testi összeomlás előtt bevallják, hogy bizony kicsúszott a kezükből az irányítás. Számtalan példa mutatja, a gyeplőt igenis meg lehet ragadni, a lovakat be lehet újra fogni, vissza lehet kapaszkodni az üveghegyeken túlról. 

Megéri küzdeni a józanságért, mert a „gyengék” a végén megerősödve jöhetnek ki traumájukból. A sorstalanság sorssá, a reménytelenség reménnyé, az elhagyatottság közös úttá, erővé nemesedhet. Íme: a téma a köztudatban, a tabuk az enyészetben. A napi sör maradjon? Mit szólnának egy száraz decemberhez?