Sapkát kötött a hóemberrel szelfiző békéscsabai kisfiúnak

Szatmáriné Priskin Anita mérges lett a sok hóellenes, járhatatlan utakról szóló poszt miatt, ezért fogalmazta meg a következő bejegyzést: „kisorsolok egy sapka és sál szettet március 4-én azok között, akik küldenek egy szelfit a saját hóemberükkel. A ruhadarabokat a kapcsolatfelvétel, valamint a méret, szín, forma megbeszélése után legkésőbb március 11-éig meghorgolom és át is adom.”

– Tél mindig van, de hó már ritkábban esik. Úgy gondolom, hogy a hóesés remek közösségépítő. A szomszédok reggel vagy meló után leállnak beszélgetni hóseprés, -takarítás közben. Ahogy autóztam, öröm volt látni, milyen sokan beszélgettek hólapátnak támaszkodva. Persze, az is lehet, hogy a hóesést szidták, de legalább beszélgettek – árulta el a felajánló. – Sajnos, bátortalan volt a társaság, így csak egy nagymama mert fotót küldeni. S hogy milyen kicsi a világ: kiderült, az utcánk folytatásán lakik, és ez idáig még sosem találkoztam vele.

A kötött sapkáért és sálért jelentkező nyugdíjas hölgy, Csatáriné Kemenczky Terézia a lányáról és unokájáról készült fotót küldte el Szatmáriné Priskin Anitának.

– Nekem küldte el a lányom a fotót, s mikor megláttam a felhívást, nem haboztam, továbbítottam Anitának. Szerencsére nem vették zokon, hogy bátorkodtam jelentkezni a bejegyzés írójánál. Az pedig nagyon meglepett, hogy szinte szomszédok vagyunk. Egészen idáig nem ismertem, de örülök, hogy újabb ismeretségre tettem szert – mondta lapunknak Terézia.

Mindkét fél, de főleg Szatmáriné Priskin Anita várta izgalommal a találkozást, a gyerkőc arcán várható mosolyt. Végül pénteken mérte le a gyermek fejméretét, s ekkor beszélték meg a mintát és a színt.

– Hoztak egy képet, hogy milyen sapkát szeretne a kisfiú: hátul totyakosat, elöl monogramosat választott, sálra viszont nem vágyott. Féltem, hogy nem fog neki tetszeni, ezért háromfélét készítettem, két horgoltat és egy kötöttet. Végül a transformeres robotsisaknak örült a legjobban, abban is biciklizett haza – árulta el Szatmáriné Priskin Anita, aki vasárnapra, mindössze hat óra alatt elkészült az ajándékokkal.

– Semmi hasznom nincs ebből, egyszerűen csak szeretek köti, horgolni, és a gyerkőc öröméért tettem az egészet. Ráadásul sikerült új kapcsolatot kialakítani a szomszédságban élő hölggyel. Ki gondolta volna, hogy mi mindenre jó egy kedves gesztus.

Szatmáriné Priskin Anita (balról) robotsisakot adott Araczki Bencének, Csatáriné Kemenczky Terézia unokájának. Fotó: Lehoczky Péter

Azt tervezi, hogy jövőre is meghirdeti akcióját

Szatmáriné Priskin Anita már most azt tervezi, hogy jövőre hogyan tudná ösztönözni a békéscsabaiakat arra, hogy jelentkezzenek a felhívására.

– Ha lesz erőm és nem felejtem el, akkor egy év múlva ismét meghirdetem a játékot. Tanultam a történtekből, ezért több időt fogok hagyni a jelentkezésre. Így talán többen élnek a lehetőséggel, és nem csak egy szelfizős képet kapok – mondta a békés­csabai hölgy.