Gyorsabb volt a fényképezőgépnél

– Hetvenöt év és majd ennyiféle tevékenység fűződik a nevéhez. Hogyan válhat valaki ennyire sokoldalúvá?

– Az érdeklődésem gyermekkorom óta sokféle irányba terjed ki, amely annak köszönhető, hogy a szüleim is, akik Badacsonytördelicen éltek, hasonló érdeklődéssel bírtak. Mindenre kíváncsiak voltak, a természetre, a világra, a művészetekre. Ezt a tulajdonságom valójában ennek köszönhetem. 14-15 éves koromban kezdtem el rajzolni, elsősorban a grafika érdekelt. Ezzel együtt búvárkodni is ekkor kezdtem, részt vettem egy tanfolyamon, majd később több mentésen is, többek közt a ’75-ös gyulavári árvíznél. Tapolcán érettségiztem, Békéscsabára ezt követően, 1969-ben kerültem. A szegedi tanárképző mellett többek között a Magyar Képzőművészeti Főiskola rendkívüli tagozatán tanultam, illetve a műszaki egyetemen videószerkesztői tanulmányokat folytattam. Öt diplomám van, minden érdekel, az irodalom, a képzőművészet, a zene. Azt az egyet sajnálom, hogy ez utóbbihoz nem volt tehetségem. Nagyon szerettem volna megtanulni zongorázni, de sajnos az nem ment. A tánc viszont annál inkább.

– Tengerésznek készült, és bár sok mindennel foglalkozott, ez a szakma végül kimaradt. Mi történt?

– Ez egy gyermekkori álmom volt. Próbáltam jelentkezni, de akkor már túl voltam a korhatáron, és később rá is jöttem, hogy a tengerészet kemény fizikai munkával jár, amit bár bírtam volna, de nem nekem való. A katonaság is emiatt maradt ki, mert akkor éppen főiskolára jártam, annak végeztével, 25 évesen pedig már nem soroztak be. Maradt a műszerészi, később a tanári pálya, és végül is ez utóbbi mellett kötöttem ki.

– Grafikái a Békési Élet című lapban és a Békés Megyei Népújságban is feltűntek. Hogyan emlékszik azokra az időkre?

– Tíz évig rajzoltam riportokat, portrékat a Népújságba. Akkoriban a rajztechnika jobb volt, mint a fénykép. Rendszeresen jártam az újságírókkal vidékre, és hál’ istennek gyorsan ment a portrék és karikatúrák rajzolása. Fürgébb voltam a fényképezőgépnél, mert akkoriban még elő kellett hívni a képet. Ha pedig én rajzoltam, akkor az azonnal kész volt.

– Honnan ered a rajzolás iránti készsége?

– Van két 1949-ben készült festményem. Mindkettőt az a Batthyány Gyula festette, aki gróf Batthyány Lajos dédunokája volt. A gróf villájával szemben laktunk, akkoriban már kezdett elszegényedni, és gyakran járt át hozzánk ebédelni, amiért hálából lefestette az édesanyámat és a húgomat. Talán innen erednek az alapok.

– Hogyan telnek jelenleg egy mindig is aktív művész napjai?

– Viszonylag korán kelek. Most is dolgozom. Rajzolok, és a rézmunkáimat sem hagytam abba, csak azt tavasszal és nyáron tudom csinálni, mert gázzal kell dolgozni, ami télen a lakásban tűzveszélyes. Emellett sokat olvasok. Nagyrészt szépirodalmat, földrajzot és ponyvát is persze. A családomra rendkívül büszke vagyok. Hálás vagyok, hogy kitartottak mellettem, és arra, hogy ők is sokféle tevékenységet végeznek. Két házasságomból négy gyermekem, és nekik köszönhetően pedig öt unokám született.

Névjegy

Vollmuth Frigyes Nagyváradon született 1943-ban. 1967-től kiállító művész, valamennyi Békés megyei kollektív kiállításon részt vett. 1981-től tanított rajzot Békéscsabán, de dolgozott a Moziüzemi Vállalatnál is.

A TIT Békés megyei művészeti szakosztályának alelnökeként is tevékenykedett, és tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kábeltelevíziós szakosztályának is. Filmes érdeklődésének eredménye a több díjat is elnyerő Brooklyn című rövidfilm. Szabadidejében szívesen búvárkodott, víz alatti fotózással és filmezéssel is foglalkozott.