A pincér mosolya átragad a vendégre

– Ha a vendéglátós szakmákat nézzük, egy gyermek inkább cukrász vagy szakács szeretne lenni, mint felszolgáló. Honnan jött az ön indíttatása?

– Édesapám vendéglátós, Sarkadon ma is működik a kocsmánk. Már hét–nyolc éves koromban segítettem neki, sőt, ha el kellett ugrania valahova, én maradtam ott biztosítéknak. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, már egyértelműen pincér akartam lenni.

– Éttermi mester is, tehát belelát a vendéglátás minden részletébe. A felszolgálóknál mi a legfontosabb elvárás?

– Az oktatóimtól azt tanultam, ha egy pincér nem tud mosolyogni, akkor jobb, ha elmegy vendégnek. Ha bal lábbal kelt fel egy felszolgáló, a munkájában ezt félre kell tennie. A másik legfontosabb szakmai alapvetés, hogy a vendégnek mindig igaza van. Azért tér be egy étterembe, hogy minden igényét kielégítsék, minőségi kiszolgálásban legyen része. A vendég és a szakács között pedig a pincér a kapcsolattartó.

– Mennyire kell képben lennie az új gasztronómai irányvonallal?

– A legfontosabb, ne essünk túlzásokba. A hagyományos magyar konyha ételeinél jobbat nem ismerek, ugyanakkor új konyhatechnológiai eljárással még omlósabbá, ízletesebbé tehetők például a húsok, zöldségek. A mesterséges alapanyagokat kerülni kell, erre otthon is odafigyelek, amikor főzök.

– Nem fordult meg még a fejében, hogy a szakácsszakmát is elsajátítja?

– Egyre inkább érlelődik bennem. A Békés Megyei Culinary Teamben vagy az MNGSz megyei szövetségében annyi kiváló szakács között mozgok, hogy eljött az idő, amikor követnem kell őket. Az erfurti olimpián és a luxembourgi gasztrovébén is segítettem a háttérben a mindkétszer ezüstérmes csapatnak. Jövő februárban, a stuttgarti olimpián is minden energiámmal azon leszek, hogy minél sikeresebben szerepeljenek versenyzőink. Akik óriási pluszfeladatot vállalnak azzal, hogy a napi munkájuk mellett felkészülnek egy világversenyre. Eddig minden világeseményről éremmel tértek haza. Csodálatos élmény volt látni azt, milyen precizitással dolgoznak ki ételeket, legyen szó ujjnyi falatkákról vagy ötfogásos, komplett ételsorról.

– Megyei elnökként mennyire tartja fontosnak a vendéglátó-ipari szakmákban az utánpótlás biztosítását?

– Olyannyira, hogy alelnök társaimmal együtt járjuk a megye általános iskoláit, és népszerűsítjük a vendéglátós szakmákat. Olyan kellemes meglepetés is ért az egyik iskolában bennünket, hogy a két nyolcadikos osztályból harminc diák jött el a tájékoztatónkra, mert szakácsok, cukrászok vagy felszolgálók szeretnének lenni. Mindig azt mondom, ezek olyan szakmák, ahol állandóan talál motivációt az ember, lehet fejlődni, továbblépni.

– Borlovagként mit gondol az ételek és a borok összehangolásáról?

– A sommelier és a barista kifejezést már nálunk is sokan ismerik, használják, illetve megyénkből többen végeztek már el ilyen tanfolyamot. Én inkább borszakértő felszolgálókról és kávémesterekről beszélnék, így a magyarosabb. Sok étteremben nincsenek külön ilyen specialisták, viszont felkészültek a pincérek ezeken a területeken is. A különböző ételsorokhoz illő borokat ajánlanak, valamint az étkezés után a kávélehetőségeket is bemutatják, hogy ezzel segítsék a választást.

– Sokat szakmáztunk, beszéljünk néhány szót arról, mivel kapcsolódik ki?

– Nagyon szeretek otthon barkácsolni, alig van olyan szakmunka, amihez mestert kell hívni. Szívesen utazunk a családdal, a Balaton örök kedvenc, Németországba pedig főként a rokonainkhoz járunk. Kikapcsol az is, ha otthon főzök. Ha netán elakadok, felhívom a mentoromat, Ambrus Györgyöt, akinek sokat köszönhetek. Többek között abban, hogy testközelből láthatok bele a gasztronómia hazai és nemzetközi trendjeibe.

Névjegy

Bondár László 1982-ben született Gyulán. Sarkadon nőtt fel, ott járt általános iskolába. Békéscsabán, a Keriben végzett felszolgálóként, majd Sarkadon, az Ady Endre–Bay Zoltán Gimnáziumban érettségizett. Dolgozott saját sarkadi kocsmájukban és pincérként a gyulai Sörpince vendéglőben. Jelenleg Gyulán vendéglátás-vezető. 2015-ben lett pincérmester, majd 2017-ben a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségtől kiérdemelte az éttermi mester címet. Két éve a Szent Vince Borrend Békés Megyei Lovagi Székének a tagja. Nős, felesége, Ildikó angol-német szakos tanár Gyulán, leányuk, a 12 éves Nikolett hatodik osztályos általános iskolai tanuló.