Ha kell, sütőt súrol a Csabai Kolbászklub ügyvezető elnöke

– A klub elnökségében ön az egyedüli nő. Szót fogadnak a férfiak?

– Kérni szoktam, nem utasítani, és eddig hallgattak rám. Itt mindenki ingyen dolgozik a közösségért, a csabai kolbász hagyományainak őrzéséért, ápolásáért. Feleslegesen nem ugráltatok senkit, azt pedig látják, hogy alaposan kiveszem a részem a fizikai munkából is. A tavalyi fesztivál után például a klubházban a kolbászsütők kisúrolásában – ami nem éppen leányálom – oroszlánrészt vállaltam.

– Miként került egyáltalán a klubba?

– Apukám alapító tagja volt az 1998-ban megalakult kolbászklubnak, és anyukámmal együtt abban az évben mentek nyugdíjba a csabai István malomból. Ezt követően a klubélet, a közös kirándulások sokat jelentettek az életükben. Amikor 2010-ben édesapám elhunyt, édesanyám azt mondta, addig marad a klubban, amíg én is mellette vagyok. Annyit adott ez a közösség a szüleimnek, hogy mindig eszemben van, nekem ezért kutya kötelességem tenni a klubért, a tagságért. Persze, ez nem teher, hanem élmény számomra, és az sem volt kérdéses, hogy elvállaljam-e a könyvelést. Anyukám a klubban a női „szakasz” korelnöke, és ahogy egykoron megígértem neki, most is ott vagyok mellette.

– Gondolom, a hagyományőrzés fontosságát is a szüleitől örökölte, az ő példájukat követi.

– Apukám a téli szezonban eljárt böllérkedni, így az otthoni disznóvágásokat is abszolút profin vezényelte, bonyolította le. Már gyerekként sem unatkoztam, például egyszer azt mondta: „Vigyázz a késsel a kezedre, csak addig maradhatsz, amíg vér nem folyik.” Ott ragadtam. Emellett részt vettem a bélmosástól a hurkaabálásig számos munkafolyamatban.

– A kolbásztöltésbe is bevonták a férfiak?

– Ez elsősorban édesapám és a bátyám felségterülete volt. Az ő receptjük alapján készítjük ma is a kolbászt a férjem vezetésével. Igazából csak a füstölést nem tanultuk meg édesapámtól, mert amikor ezt végezte a disznótor után, mi már dolgoztunk. Kétsopronyban füstölik a kolbászainkat, és édesanyám vályogkamrájában érleljük, tároljuk.

– Anyukája a sütés-főzésben is jeleskedett a disznóvágásokon?

– Így van, és ezt teszi a klubban is. A szlovák hagyományokat azonban nemcsak a disznótoros ételekkel őrzi, hanem többek között a haluskakészítéssel is. A mákos és brindzás haluskája a család mellett sok klubtag kedvence is.

– Újraválasztása után milyen célokat tűzött ki a közeljövőre?

– Százötven taggal rendelkezünk, számukra és a fiatal belépőknek is olyan programokat kell biztosítanunk, melyek által jól érzik magukat, adnak a közösségnek, de kapnak is tőle. A klub elnöke ismét Hégely Sándor lett, vele és az elnökséggel dolgoztuk ki a jövő feladatait. A járvány miatt az iskolások kolbászgyúrása elmaradt, ezeket a nyáron pótoljuk, augusztus 20-áig 18 alkalommal jönnek lovas táborokból gyermekek kolbászt és szilvalekváros papucsot készíteni. Július végére kialakítjuk az első elnökünkről, Uhrin Zoltánról elnevezett klubházunkban a kalandszobákat, ezekben a gyermekek a szórakozás mellett tanulhatnak is. Az egyik helyiségből a másikba csak akkor léphetnek majd át a számkombinációs ajtón, ha helyesen oldják meg a sertéstartástól a kamrában lógó kolbászokig sok mindent magukban foglaló feladatokat. A társklubokkal nem szakadt meg a kapcsolatunk, de a személyes találkozások nagyon hiányoztak. Amennyire lehet, ezeket is pótoljuk, aztán pedig remélhetőleg következik az idei kolbászfesztivál.

Névjegy

Korim Valéria 1973-ban született Békéscsabán. A 9-es iskolába járt, majd a Közgében érettségizett. Mérlegképes könyvelői végzettséggel is rendelkezik. Húsz éve működtet önálló könyvelőirodát ugyanazzal a kollégájával. Férje – akivel a minap ünnepelték 25. házassági évfordulójukat – alkatrész-kereskedő, Viktória lányuk fogtechnikus. Vali hobbija a keresztrejtvényfejtés és a puzzle, mindkettő kikapcsolja. Utazni is szeret, hazánk hegyvidékei vonzzák, külföldön pedig igyekeznek mindig más úti célt választani, hogy minél többet lássanak a világból.