A könyvtárosnő, aki 30 éven át 24 órában minden tévéadást rögzített

1979-től Stokes magánszorgalomból rögzített adásokat az otthonában egyszerre több televízióból, a nap 24 órájában, végül 71 000 kazettát halmozott fel – gyakorlatilag a televíziózás akkori történetét.

Marion Stokes úgy gondolta, a legegyszerűbb hírek is döntő fontosságú történelmi részleteket rejtenek magukban, és fennáll a veszélye, hogy örökre eltűnnek, amikor az adás lement. Ezért a hetvenes évek végén az egykori könyvtáros és polgárjogi aktivista elkezdte megszállottan rögzíteni a televíziós adásokat a nap 24 órájában.

Vélhetően Plyushkin-szindrómában szenvedett: ez a mániás állapot speciális változata, ami a szükségtelen dolgok kóros felhalmozódásában jelenik meg. Ez a kényszer nemcsak egyféle tárgy (gyűjtemény) összegyűjtését és tárolását jelenti, hanem sok különböző és gyakran elavult dolog felhalmozását.

Ő tehát 1977-től 2012-ben bekövetkezett haláláig a nap 24 órájában tévéműsorokat vett fel. A felvételhez használt VHS-kazettákat persze 6-8 óránként cserélni kellett, így még ha például étteremben vagy más nyilvános helyen volt is, időnként felugrott, és gyorsan hazatért kazettát cserélni.

Stokes több mint 70 000 kazettát hagyott hátra, amit halála után a hatalmas mennyiségű webarchívumot és médiaanyagot tároló Internet Archívum vett át – Stokes mániája nélkül korszakos információink hiányoznának.

Visszatérve Marion Stokesra, ő 1975 körül vásárolta meg az első videómagnóját, és eleinte csak azt vette fel, ami felkeltette a figyelmét. Azonban az iráni amerikai nagykövetség túszejtési válsága idején, 1979-ben Stokes megváltozott.

„Anyukám számtalan kazettát vásárolt, elkezdte felvenni őket, majd egész nap bekapcsolva hagyta a tévét, soha nem állt le” – mondta fia, Michael Meteritz egy 2019-es dokumentumfilmben. Stokes lassan több televíziót vásárolt, és egyszerre számos műsort rögzíteni kezdett. Végül nyolc berendezést használt az egyidejűleg sugárzott műsorok rögzítésére. A felvett kazetták olyan magasra halmozódtak, hogy bármikor összedőlhettek, és lassan elfoglalták az egész lakásukat. Meteritz szerint „ez egy logisztikai rémálom volt”.

Stokes a tévéműsorok gyűjtésén kívül 6 napilapra és 100–150 havilapra fizetett elő. Ezenkívül 30–40 ezer könyvet, valamint játékokat és egyéb tárgyakat gyűjtött. Rajongott a számítógépekért, haláláig 192 Macet gyűjtött össze, sikeresen fektetett be az Apple részvényeibe, és további kilenc lakást vásárolt, hogy tudja hol elhelyezni a videókazettáit.

– mondta Stokes, s aggodalma talán nem is volt teljesen alaptalan.