Meglepően kis termetűek voltak a középkori harci lovak

Egy új tanulmány szerint az állatok marmagassága gyakran másfél méter alatt volt ebben az időszakban, de a méret egyértelműen nem minden. A történelmi feljegyzések szerint ugyanis hatalmas összegeket költöttek a harcban használt lovak tenyésztésére, kiképzésére és tartására szolgáló hálózatok kialakítására, fenntartására.

A régészekből és történészekből álló csapat azt találta, hogy a középkorban nem mindig a méretük miatt tenyésztették ki a lovakat, hanem azért, hogy a különböző feladatokra, többek között a versenyekre vagy épp a hosszú portyázásokra legyenek alkalmasak. A kutatók a téma kutatása végett az

időszámításunk szerint 300 és 1650 közötti időszakra datálható angol lócsontok legnagyobb adatkészletét elemezték, amelyeket 171 különálló régészeti lelőhelyen találtak.

Az International Journal of Osteoarchaeology című folyóiratban megjelent tanulmány azt mutatja, hogy a harci lovak tenyésztését és kiképzését biológiai és kulturális tényezők kombinációja határozta meg, illetve maguknak az állatoknak a viselkedési jellemzői, például a temperamentum befolyásolta.

A középkori harci lovakat a filmekben gyakran masszív, erőteljes és magas példányokként ábrázolják.

A bizonyítékok azonban azt sugallják, hogy ilyen méretű az állatok csak nagyon ritkán fordultak elő, és még a királyi ménestenyészet csúcsának számító 13-14. században is maximum másfél méteres marmagasságot értek el.

Sem a méret, sem a végtagcsontok robusztussága nem elegendő önmagában a harci lovak azonosításához a régészeti feljegyzésekben

– mondta Helene Benkert, az Exeteri Egyetem kutatója a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A történelmi feljegyzések nem adják meg azokat a konkrét kritériumokat, amelyek meghatározták a harci lovak méretét, ezért sokkal valószínűbb, hogy a középkor során a lovak eltérő felépítése a változó harctéri taktikák és kulturális preferenciák hatására változott a kívánatos irányába.

Alan Outram, az Exeteri Egyetem professzora szerint a középkori csatalovak viszonylag nagy méretűnek számíthattak abban az időszakban, de nyilvánvalóan még mindig sokkal kisebbek voltak, mint amekkorára ma gondolnánk.

A királyi ménesek szelekciója és tenyésztési gyakorlata éppúgy összpontosíthatott a temperamentumra és a hadviseléshez szükséges megfelelő fizikai jellemzőkre, mint a nyers méretre.

Oliver Creighton professzor, a projekt vezető kutatója megjegyezte: 

a harci ló központi szerepet játszik abban, hogy megértsük a középkori angol társadalmat és kultúrát, mint az arisztokratikus identitás kialakulásához szorosan kapcsolódó státusszimbólumot, és mint egy háborús fegyvert, amely megváltoztatta a csaták arculatát.

Borítókép: illusztráció