Tündérkertek őrzik az őshonos magyar gyümölcsöket

A magyar őshonos gyümölcsfajták ápolása páratlan sikertörténet: Kovács Gyula pórszombati erdőmérnök mára több mint kétezer eredeti hazai gyümölcsfajtát őriz génbankjában. Nemzeti kincsünk megtartására közösséget szervezett, az egyre gyarapodó tündérkertláncolatban ma kétszáz őshonos gyümölcsös van a magyarlakta területeken. A közösségépítés élére Szarvas József színművész állt – olvasható a Magyar Idők cikkében.

Élménnyé tenni az értékőrzést

„Felelősségemnek érzem, hogy tovább adjam a tündérkert gondolatát” – mondta a lapnak Szarvas József, a Nemzeti Színház tagja, majd elárulta:

jövőre már tízéves lesz a Tündérkert misszió, vagyis az őshonos gyümölcsösök elterjesztésének kezdeményezése a Kárpát-medence területén.

Ő maga kilenc éve az őrségi Viszákon létrehozott Pajtaszínház és Galéria vezetőjeként csatlakozott a Kovács Gyula erdőmérnök, gyümölcsész által indított helyi kezdeményezéshez, és mára határon innen és túl kétszáz tündérkertet tartanak számon. A színművész az újságnak elárulta, hogy jövőre nagyszabású tündérkert-találkozót szervez a jubileum tiszteletére.

A gondolat atyja, Kovács Gyula olyan embereket keresett meg, akik még ismerik a saját térségük, településük saját gyümölcsfajtáit.

Ezeket a fajtákat összegyűjti, oltványokat készít belőlük, és az úgynevezett Gyümölcsészeti Értéktárban tartja nyilván. A fővárosban egyetlen kerület csatlakozott eddig a programhoz, Békásmegyer varázslatos Ófalujában a helyi művészeti központ, a Szent József Ház udvarán leltek otthonra őshonos gyümölcsöseink, ami Szarvas József szerint csodálatos eredmény, hiszen a békásmegyeriek megértették a tündérkert gondolatát.

Szarvas József hangsúlyozta, hogy ebből a folyamatból az oltás gesztusát kell megtartanunk és megtanulnunk.

„Ezt az egy érintést már alig csináljuk meg, le lettünk beszélve róla! Eltávolodtunk a természettől csakúgy, mint a nemzeti kincseink megőrzésétől. Manapság sajnos nem teremteni szeretnénk a kultúrát, hanem inkább átvenni vagy másokéhoz igazodni. Ezt a multikultúrát a magam részéről károsnak tartom. Nálunk pattog a labda, rajtunk áll, hogyan tudjuk közösségi gondolattá tenni az értékőrzést: fórumokat kell szerveznünk, hogy felépíthessük a jövőt. A tündérkert csak az egyik, de véleményem szerint egyike a legfontosabb hagyományőrző kezdeményezéseknek.

Ha a több százféle körte- és almafajtából egyet megkóstolunk, jó eséllyel ugyanazt a zamatot érezzük, mint amit eleink éreztek több száz évvel ezelőtt.

Én, mint a Nemzeti Színház művésze, abban is hiszek, hogy a művészetnek palotája van az urbánus kultúrában, a népi kultúrának pedig pajtája” – fejtette ki a színművész.

Közösség születik

E gondolat alapján szervezték meg a Kaszás Attila nevét őrző viszáki Pajtaszínházat és Galériát, amelyet az alkotók és a helybéliek együtt építettek fel, és amelyen híres művészek lépnek fel a vidéki közösség előtt. A viszáki pajtában gyerek-, építő-, színjátszó- és képzőművésztáborokat is szerveznek, rendszeres fellépőkkel, mint Dresch Mihály szaxofonos, a Kaláka zenekar, de idén a Ghymes együttes is – ez utóbbi formációt már nagyon régóta várta a színházalapító.

Ezen a hétvégén bemutatkozik a frissen alakult Sztalker-csoport is – ifj. Vidnyánszkíy Attila társulaton kívüli csapata –, amely Viszákon próbálta az első debütdarabjukat, a William Faulkner Míg fekszem kiterítve című regényéből készült drámát. A Vecsei H. Miklós által színpadra írt történet alapja az 1930-ban megjelent azonos nevű kisregény, amely a felnőtté válás folyamatát, valamint egy közösség megszületését beszéli el egy ismeretlen világban.

„Hazánkban szétroncsoltak egy kulturális folyamatot 60-70 éve, ebből kell valamit megmentenünk. A különböző fórumokon ennek az összetartozásnak a hálóját szövögetjük, és úgy látjuk, hogy ez a szellemiség jó eséllyel az egymás felé forduló nemzetépítő gondolattá formálódhat” – fejtette ki Szarvas József.

Borítókép: Kovács Gyula erdőmérnök az egyik gyümölcsösben

MTI Fotó/ Varga György