Eszményi Viktória: hálásak vagyunk, hogy a közönség kíváncsi ránk

Eszményi Viktória indult a Ki mit tud?-on és a Táncdalfesztiválon, énekelt Bergendyékkel, a Bojtorjánnal, a 100 Folk Celsiusszal, alapító tagja volt a Rockszínháznak. Megjelent kilenc nagylemeze, játszott és énekelt a gyerekeknek a cirkuszban, a televízióban. 1976 óta Heilig Gábor a párja. A fiuk, Tamás szintén zenész – írja a Hot! magazin újságírója, Tóth Ildikó, aki interjút is készített az énekesnővel.

Hogy élt – népszerű dalodat idézve – egy vidéki lány Balassagyarmaton, a szülővárosodban?

Középső gyerek voltam, talán ennek köszönhetem az életrevalóságomat. Zsuzsit, a legkisebb testvéremet mindenki imádta. Van egy bátyám, Attila és egy nővérem, Tünde. Annyi mindent csináltunk Balassagyarmaton! Kézilabdáztam, atletizáltam, tornatanár akartam lenni, csak kiderült, hogy nem tudok úszni. Nem voltunk gazdagok, de boldog család volt a miénk. Rengeteg közös élményünk volt, úgy mentünk biciklizni, hogy elöl hajtott apukánk, utána a négy gyerek, hátul anyuci zárta a sort. Az időt többnyire az udvaron töltöttük, amikor már a szüleim és a nagyszüleim megvették a közös házat.

Mivel foglalkoztak a szüleid?

Anyu főkönyvelő volt a Gabonatrösztnél. Nagyon szép hangja volt. Hajdan Ruttkai Évával járt színiiskolába, aztán húszesztendősen visszaköltözött Pestről Balassagyarmatra, megismerkedett édesapámmal, összeháza­sodtak, és másfél évenként ér­keztek a gyerekek. Apukánk osztályvezető volt a tanácsnál.

Helyben jártatok iskolába?

A Bajcsy általánosba írattak be minket. Szemben volt velünk az iskola, élveztük, hogy nem kellett olyan korán kelnünk. Tünde, a nővérem volt a legjobb tanuló köztünk, mindig vele példálóztak a tanárok. Nekem nem ment a matematika, sokszor Tünde korrepetált, és nagyon szigorú volt velem. A zenélést mindannyian nagyon szerettük otthon. Ha ünnepnapokon édesapám énekelt, én kísértem zongorán. Apu iskolázott, művelt ember volt, több nyelven beszélt. Amikor megszülettek a fiúunokái, sokat foglalkozott velük: kis házat épített nekik az udvaron, bebarangolta velük a környéket. Élvezte, hogy Zsuzsi fiával – ők Németországban élnek – németül tudott beszélni. Anyukánk tyúkanyó módjára tartotta össze a családot, mindannyiunkat vonzott a közelsége. Amióta nem él, én vettem át a szerepét.

„Irodalmi színpados és énekkaros voltam”

A családban zenélt még valaki?

Volt egy hatalmas zongoránk meg egy tangóharmonikánk. A harmonikát egyik gyerek húzta, a másik játszott rajta. Később a bátyámtól lestem el, hogyan kell gitározni. Volt egy zenekar a városban, a Centrum, ő ott játszott. Mindig lejártam a koncertjeikre. A gimnáziumban irodalmi színpados és énekkaros voltam. Nagy zenei és sportélet folyt Balassagyarmaton. Érettségi után dolgoztam a helyi idegenforgalmi hivatalban, óvónő voltam Nógrádmarcalban. Huszonegy voltam, amikor bekerültem a Ki mit tud? döntőjébe folk-beat kategóriában; végül a jódlizó Forgács Gábor lett a győztes, de szerencsémre felfigyelt rám Bergendy István.

Mi tetszett meg benned a befutott zenekarnak?

Talán az, hogy gitároztam, nem kellett kísérni. Vincze Viktóriát is kiválasztották; amíg mi játszottunk, addig szünetet tarthattak, csajozhattak.

Elég hamar beindult a karriered.

Amikor felkértek az első turnéra az ORI-nál, megtetszett nekik, hogy azt válaszoltam: hazautazom, és megbeszélem a dolgot a szüleimmel. Az első külföldi utam – ráadásul repülővel – a Szovjetunióba vezetett, a Benkó Dixieland Banddel. Berlinbe már egyedül vonatoztam, és magam intézhettem az ügyeimet. Egy szovjet turnén ismertem meg Heilig Gábort. Eleinte barátok voltunk. Mivel szerettem a családtagjaimat megl­epetésekkel elhalmozni, bőröndnyi ajándékot és egy nagy gumikrokodilt vásároltam az akkor született unokaöcsémnek. A játékot Gabi városról városra cipelte egy hónapon át. A barátságból szerelem lett, befogadott a Heilig család, később szereztünk egy kis lakást a Fehérvári úton, nagyon szerettünk ott lakni. Hét évvel az egymásra találásunk után, 1983-ban összeházasodtunk, és akkor született meg Tamás.

„Én játszottam Peron szeretőjét”

1981 nagyon különleges év volt: akkor jelent meg az első lemezed, és alakult meg a Rockszínház.

Miklós Tibor és Várkonyi Mátyás megvásárolták az Evita játszási jogát. Éreztük, hogy valami nagy dolog készül, és valóban óriásit robbant a bemutató a Margitszigeten. Én Peron elhagyott szeretőjét játszottam. Ott volt a premieren Bors Jenő, a hanglemezgyár igazgatója és Erdős Péter is. Bors megkérdezte Erdőst, miért nincs ennek az Eszményinek lemeze. Még abban az évben lett is, a vezetéknevem volt a címe. Turnéztunk külföldön a produkcióval, Németországtól Angliáig. 1982-ben megszületett az első magyar rockopera, a Sztárcsinálók. Működött a színház, nagyon jó kis társulat volt, szerettük egymást. Időnként találkozunk, most március 1-jére tervezzük a következő összejövetelt. Nekem el kellett döntenem, hogy a saját karrieremet építgetem-e vagy maradok a színháznál. Továbbléptem. Elkészült Gabival az első duettlemezünk. Amikor a 100 Folk Celsius tagja lett, közösen készítettünk gyereklemezeket. És közben ott volt Tamás, a kisfiunk és a csodás családi élet.

Két zenész hogyan tud gondos szülője lenni egy kisgyereknek?

Már beszélgettünk arról Tomival, hogyan érezte magát „a Zapa és a Zanya” mellett. Azt válaszolta, hogy soha nem volt hiányérzete. Megszokta, hogy művészkollégák, barátok vesznek minket körül; amikor lehetett, vittük magunkkal turnékra. Egyébként a hétköznapi emberek életét éltük. Tamást imádtuk, puha vattában élt, és élvezte, hogy sokat lehetett az unokatestvéreivel Balassagyarmaton, akiket a mai napig testvérként szeret. Nem lehet véletlen, hogy bár elkezdte Pécsett filmesztétika–angol szakon az egyetemet, nem diplomázott le, inkább beiratkozott a Kőbányai Zeneiskolába. Jó érzéssel mesélte, milyen tisztelettel beszéltek a tanárok rólunk. Jelenleg a Punnany Massif basszusgitárosa, és dzsesszt is játszik.

Tamás önállósodott, el is költözött a tágas házatokból. Hogy éltek mostanában?

Több mint negyven éve vagyok a pályán. Rendkívül szép élményekre, sikerekre, baráti kapcsolatokra tettünk szert. Igazán nincs okunk panaszra. Ma már kényelmesebben élünk. Gábor a maga sajátos humorával azt mondta, hogy jó lenne már, ha élveznénk, amink van, mielőtt meghalunk… Évekkel ezelőtt vettünk egy házat Balatonkenesén, tavasztól őszig ott vagyunk, onnan megyünk fellépni is. Ezt a nyugodt életünket változtatta meg néhány éve a Szombat Esti Láz, amit nagyon élveztünk – de láttuk, hogy micsoda munka egy ilyen műsorban részt venni, készülni rá, teljesíteni a feladatokat. Gábor nagyon jó fej volt, és azt mondta, hogy ez idő alatt itthon ne csináljak semmit, csak pihenjek. Hála istennek, ma is vannak felkérések; annyit vállalunk, amennyi jólesik. Hálásak vagyunk, hogy a közönség kíváncsi ránk, de tudjuk, hol a helyünk, hol tartunk a pályán.