Óriási napelemes pályázat készül, egyelőre vannak még kérdőjelek

Hiába áll rendelkezésre kétszázmilliárd forint a százszázalékos állami támogatású lakossági konstrukcióra, ha nem szűkítik a pályázók körét, egy elégedett családra végül húsz-harminc elégedetlen fog jutni – mondta Mokry Tamás, a napelemes piac egyik legnagyobb szereplője, a Tiszta Energiák Kft. ügyvezetője a Világgazdaságnak adott interjúban.

Milyen rövid és hosszú távú hatása lehet a már a magyar gazdaságba is begyűrűző globális energiapiaci válságnak?

Soha nem látott emelkedésnek indultak a világpiaci árak, ahogy a gáznál vagy a villamos energiánál, úgy az olajnál is brutális drágulást figyelhetünk meg. Másfél éve negatív olajárról beszéltünk, de a nem olyan rég még 20 dollár alatti hordónkénti szint mára átbillent a 80-on, és egészen biztosan lesz 100 dollár felett is. Azaz nem 20-30 százalékos változásokról van szó, hanem négy-ötszörös ugrásokról. Nincs olyan terület, ahová ez már rövid távon ne gyűrűzne be, nemcsak a gazdaságban, hanem a hétköznapi emberek életében is. Energia kell a közlekedéstől, a szállítástól kezdve a legfontosabb gyártási folyamatokig mindenhez, így a drágulás óhatatlanul be fog épülni a végtermékárakba is.

További számottevő inflációs nyomással nézünk tehát szembe, pedig már a szeptemberi 5,5 százalékos pénzromlás is kilencéves csúcsot hozott.

Ugyanakkor makrogazdasági szemüvegen át nézve megvan a közgazdasági értelme annak, ami körülöttünk zajlik. A mostani folyamat hozzájárul ahhoz, hogy valamelyest csökkenjen a különbség a Covid-válságra adott válaszként a piacra öntött, elképesztő mennyiségű fedezetlen pénztömeg és a rendelkezésre álló reáljavak között. Még ha innen vizsgálva logikusan hangzik is az árrobbanás, a háztartások megtakarításait és kiadásait tekintve nagyon is húsba vágó lesz.

Miközben szerte az unióban történelmi csúcsokat döntögetnek az energiaárak, lényegében Magyarország az egyetlen tagállam, ahol a fogyasztói terhek nem nőttek. Meddig maradhat így?

Ez annak tudható be, hogy a lakossági árak államilag szabályozottak. Szólnak érvek mellette és ellene is, én nem tartom helyesnek a szociálpolitika és az energiapolitika összemosását, már csak azért sem, mert ez a fajta megoldás nem ösztönöz megtakarításra. Gondoljunk csak bele:

az ilyen és ehhez hasonló árrobbanások idején a kormánynak jobb híján súlyos százmilliárdokat kell beletolnia ebbe a szegmensbe.

Mennyiben segítik a pályázatok a megújuló energiaforrások térhódítását?

Ha a napelemekre szűkítjük a kört, elmondhatjuk, hogy egyre több az ösztönző. A piac természetes fejlődésébe azonban nem lenne szabad belenyúlni drasztikus támogatási programokkal, márpedig a küszöbön álló százszázalékos állami támogatású lakossági konstrukció is ilyen. Erre ugyanis egyrészt nem lehet felkészülni kivitelezői oldalról, másrészt pedig, mivel a meghirdetett kondíciók alapján az ország döntő többsége belefér a potenciálisan pályázók körébe, rossz üzenet, ha sok a lehetőségről lemaradó jogosult. Az nyilván senkinek sem mindegy, hogy a saját napelemes rendszerére szánt milliókat önerőből, banki hitelből vagy pályázati ingyenpénzből állja, ezért most mindenki kivár, egy organikusan fejlődő piac pedig emiatt hirtelen megtorpan. A vállalati szférából viszont érezhető a fokozott érdeklődés, ahol már megjelentek a megemelkedett villamosenergia-árak.

Mekkora túljelentkezést várnak?

Ha a felhívás a legutóbb ismert peremfeltételekkel válik elérhetővé, hiába áll majd rendelkezésre 200 milliárd forint, egy elégedett családra végül 20-30 elégedetlen fog jutni.

A teljes interjú ITT érhető el.