A csabai ezredes hitvallása ez volt: ami neki nem jó, másnak sem

Szombati Andrea, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője készített egy beszélgetést Benedek Barnabással a Zsaru Magazinba, és ez megjelent most a Békés vármegyei rendőrség Facebook-oldalon.

Benedek Barnabás nyugdíjba vonulásáról beszámoltunk, de Szombati Andrea írásából pályafutásának legfontosabb állomásait is végigkísérhettük.

Büszke két fiára, remek emberek

Az ezredes pályája kezdetén négy évig járőr volt, utána nyomozó lett, majd két alosztályvezetői beosztást töltött be. Majdnem harminc évig, 1995-től ugyanabban az irodában dolgozott, nem költözött akkor sem, amikor 2001-ben bűnügyi osztályvezetőnek nevezték ki. A kapitányságvezető-helyettesi feladatkört 2008-tól látta el.

A kérdésre, hogy miként lett rendőr, így válaszolt:

– Hát, egyszerűen rendőr akartam lenni. Zsadányi gyerek vagyok, 1978-ban kerültem Békéscsabára, nem kellett tíz év, és már járőrként szolgáltam. Ez egy erős indíttatás volt, és mint kiderült, kiállta, kiálltam az idő próbáját. Túl azon, hogy megszereztem a szükséges iskolai végzettségeket, a rendőri munkával járó feszültséget is megtanultam kezelni – hangsúlyozta. – Lett egy stabil családom, ez a pályafutásom egyik alapja. Két fiamra nagyon büszke vagyok, remek emberek. Mondhatom, hogy feleségemmel igyekeztünk nekik mindig jó példát mutatni, próbáltunk jó szülők lenni. Látták, hogyan élünk, dolgozunk, és hirtelen felnőttek. Jól megállják a helyüket!

Ahogy mondta: a tolvajt meg kell fogni!

A beszélgetésből kiderül: Benedek Barnabás szeret kerékpározni, kertészkedni, állatokat is tart a ház körül.

– Este úgy alszom el, hogy olvasok, és korán kelő vagyok, a nap is olvasással indul, az újságot még mindig papír alapon veszem a kezembe – mondta. – Mindig arra törekedtem, hogy szakmailag és mentálisan is karban tartsam magam, felkészült rendőr, ugyanakkor jó munkatárs, vezető legyek. Úgy gondolom, hogy ami nekem nem jó, az másnak sem. A kollégáimmal mindig igyekeztem úgy bánni, ahogy nekem is jólesik, ha velem bánnak. Nem lett volna helyes, ha rajtuk vezetem le a feszültségemet, nekem sem esik jól az ilyesmi.

Ez a hozzáállás volt sikerének és megbecsültségének egyik záloga. Tudta, hogy ha meghallgatja a nyomozóit, munkatársait, szakmai és magánéleti problémáikat egyaránt megérti, próbál a maga módján segíteni, akkor alkalomadtán ő is kérhet. Hiszen ahogy mondta: a tolvajt meg kell fogni. Következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy szorgalmasan, lelkiismeretesen kell dolgozni, nyomozni.

Jó hangulatot igyekezett fenntartani

Ha hiányosságot vett észre, szóvá tette a kollégáinak, de miután látta rajtuk, hogy ők maguk is a helyén értékelik a hibát, bántja őket, és próbálnak tenni azért, hogy kijavítsák, és többé ne forduljon elő, nem lovagolt a kérdésen feleslegesen.

Nem akart senkit bántani, de nem is kellett, hiszen a munkatársait is bántotta, ha valamit félrecsúszott. Példát mutatott, mindig arra törekedett, hogy a saját belső indíttatása, értékrendje által meghatározott magas mércét elérje, ha lehet, túl is teljesítse. Eközben azonban jó hangulatot igyekezett fenntartani az osztályon, így a kollégái követték, példát vettek róla, mentek vele az úton. Nem utasításra, hanem maguktól vállaltak részt a feladatok megoldásában.