Galambra vadásznak a csabai ragadozók

Az elmúlt időszakban, a szóbeszéd mellett a legnagyobb közösségi ­oldal helyi csoportjai is többet foglalkoztak a témával. Időről időre posztolják a városban fotózott madarakat, sokan pedig azt kérdezik, hogy rendben van-e az állatok viselkedése, mások pedig máris a szárnyasok életterének beszűkülését, a környezetrombolást látják az okok mögött.

A szakemberek szerint nincs probléma, természetes, ha a madarak ez idő tájt a melegebb, esetleg élelemmel jobban ellátott területekre húzódnak. Ilyenkor pedig előfordulhat, hogy kisebb-nagyobb településeken húzzák meg magukat.

– A baglyok telente felhagynak a páros életmóddal. A ­fiókanevelés időszakáig végig párban vannak, amikor pedig jön az évszakváltás, megérkezik a hideg, behúzódnak olyan helyekre, ahol táplálékot találnak és klimatikusan is kedvezőbb az élet – mondta Boldog Gusztáv, a ­Körös-Maros Nemzeti­ Park Igazgatóságának természetvédelmi őrkerület-vezetője.

Hozzátette, jellemzően az örökzöldeket, a fenyőket kedvelik, ilyenkor ez nyújt nagyobb védelmet számukra. Ezek a növények pedig nem őshonosak régiónkban, így aztán a város ideális a madaraknak, mivel itt több örökzöldet telepítettek. Ráadásul a házak, az épített környezet szélvédettebb helyeket nyújt, a településeken egy-két fokkal melegebb is van, mint kint a szabadban. Mindezek mellett az emberi­ életmód a rágcsálóknak is kedvez, ami pedig a baglyoknak táplálék, így aztán minden adott, hogy az ember közelségét válasszák a madarak.

A megyeszékhelyen a ligeti­ fenyőkön lehet baglyokat látni­, itt már hosszú évtizedek óta megfigyelhetik őket a szemfüles érdeklődők.

A nappali ragadozó madarakból kettő választotta a ­városi életmódot, és döntött úgy, hogy az emberek közelében tölti a telet. Az egyik a vándorsólyom, a másik pedig a karvaly.

– Két-három vándorsólyom is él Békéscsabán, a leginkább feltűnő és talán vele találkozhat legtöbbet a városi ember, az az evangélikus nagytemplom tornyában élő madár. Nap mint nap lehet látni, ha felpillantunk a templomtoronyra­. Jellemzően az óra melletti­ egyik stukkón szokott ülni, ha jóllakott, itt piheni ki a vadászat fáradalmait. Amikor az éhség kínozza, akkor a városi galambokat gyéríti. Épp a napokban láttam, hogy az egyik áruház parkolójában válogatott egy rémült galambcsapatból – mesélte Boldog Gusztáv.

A másik, városban telelő­ madár a karvaly. Nem túl nagy, és ha látjuk is, körülbelül egy másodpercig, ugyanis villám­gyors. Általában verébre, ­cinkére, fekete rigóra vadászik; amint leüti és elfogja­, már repül is tovább – tette hozzá.

A szakember megjegyezte, a város határában, a kertek közelében nagyobb testű, lomhább madarakkal is találkozhatunk, ezek az egerészölyvek. Nekik a városban nem terem babér, de a réteken, gyepeken, a kertekben elegendő élelmet, pockokat, egereket találnak.

Így aztán, ha találkozunk ezekkel a madarakkal a városban vagy épp a kertünkben, ne lepődjünk meg, hagyjuk őket ott, ahol élelmet találnak, hogy könnyebben túlélhessék a telet.

Aki nyitott szemmel jár-kel, megfigyelheti, hogy az egyik békéscsabai vándorsólyom rendszeresen az evangélikus nagytemplom tornyán piheni ki a vadászat fáradalmait. Fotó: dr. Jantyik Tibor

A csabai sólymok is az év madarai

Az idei év madara a vándorsólyom. A ragadozó több évtizednyi szünet után 1997-ben költött újra Magyarországon. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a húszéves évfordulóra emlékezve szentelte a földgolyó leggyorsabb tollasának az idei évet. A vándorsólyom a világon mindenhol az erő, az ügyesség, a rátermettség szimbóluma volt, és az ma is. Címerekben, jelvényekben szerepel. Szimbolikus jelentőségén túl nagyon is gyakorlati haszna volt a késő középkorig, amikor a héja mellett­ a legelterjedtebben használt solymászmadár volt. Magyarországon abban az időben kizárólag ezt a madarat nevezték úgy, hogy „a sólyom”. Hazánkban a faj eltűnése után több évtizedig­ nem lehetett vadászati­ vagy egyéb más célra tartani a madarat. A hosszú tiltás után, az 1980-as évek óta lehet ismét a ragadozóval solymászni.