Szabó Tibor: fontos a komolyság, vagy el kell menni pomponlánynak

– A minap Kiss András meg­bízott megyei katasztrófavédelmi igazgató dicséretben és jutalomban részesítette a huszonöt év után.

– Harminckét évesen, 1993. február 1-jével kerültem a szervezethez beosztott tűzoltóként Mezőkovácsházára­, előtte futballista voltam. A légkört a kezdetektől élveztem, teljesen más ember lettem, ahogy beléptem a laktanyába. Egy igazi közösségbe csöppentem, a szolgálati időn túl is együtt voltunk. Később gépkocsivezető lettem, az első­ Mercedes autót én vittem Mezőkovácsházára. ­Aztán voltam szerparancsnok, majd szolgálatparancsnok-helyettes­ és szolgálatparancsnok, 2007. december 31-étől pedig műszaki mentési osztályvezető. A katasztrófavédelmi műveleti szolgálat kötelékében 2012. április 1-je óta dolgozom.

– A tűzoltók oda mennek, ahonnan mások menekülnek. El lehet, kell felejteni a megrázó eseteket?

– Ki lehet azokat beszélni, de megmaradnak. Mindig is azt mondtam, hogy csak olyan helyre ne kelljen menni, ahol gyermekek kerültek bajba. Megkönnyezem, ha megszólal a Himnusz vagy ha egy filmnek happy end a vége, ugyanakkor tudok különbséget tenni­. Ahol feladat van, ott nem lehet elérzékenyülni. Nem fogom elfelejteni azt, amikor néhány éve a 44-esen egy terhes anyuka kisgyermekekkel kamionnak ütközött, vagy azt, amikor egy ember teljesen összeégett egy Szent György-napi búcsún. A régiek­ azt mondták, hogy ha valaki volt egy malomtűznél, akkor már tud miről beszélni az unokáknak. Én is Orosházán döbbentem rá, mekkora ereje­ van a természetnek. Amikor már azt hiszed, hogy megfogtad a tüzet, kitör egy másik ­helyen.

– Tavalyról milyen esetet tud feleleveníteni?

– Egy észak-békési városban egy raklapgyár égett, több mint 100 millió forintos kár keletkezett. Ott a tűzvizsgálati eljárást is én folytattam le, és kiderült: elektromos hiba okozta a bajt. Egy 20x60 méteres csarnok gyulladt ki, benne 3500, javításra váró raklappal, illetve a mellette elhelyezett 600 köbméternyi anyag is lángra kapott, amikor beomlott a tetőszerkezet és kitört a tűz. Már akkor láttam a füstöt, amikor Békéscsabáról elindultam. Bár van egy sablonszöveg, ami minden tűznél elhangzik, két egyforma eset nincs. Nem megszokott, de többször avatkoztam már be vízágyúval. Itt is percenként 2400 liter ment az égő felületre, utána már meg lehetett fékezni a lángokat.

– A mezőkovácsházi időkből mi az, ami még megmaradt?

– Mínusz 25 fok volt, szélsőséges időjárás. Egy dél-­békési városban volt egy négylakásos társasház, mindegyik tetőteres. Az adott lakás tető­terében belülről és kívülről is le voltak zárva a gerendák, azok égtek, viszont nem lehetett egyik oldalról sem locsolni. Csak azt láttuk, hogy ­gomolyog a fekete füst. Nem lehetett mit tenni és meg­fogni a tüzet. Fontos elmondani: a tűz nem úgy terjed, hogy meggyújtok egy papírlapot és aztán a lángok mennek ide-oda. Nem az anyag ég, hanem a belőle kiáramló gázok, gőzök. Azok telítik a helyiséget, és amikor a forró gáz, gőz hőmérséklete eléri a bent lévő anyagok gyulladási hőmérsékletét, akkor az egész belobban. Ezért van az, hogy ha lángra­ kap egy ágy, akkor három-négy perc múlva az egész szoba ég. Azt gondolná az ember, hogy ha ég valami, akkor azt egyszerűen csak locsolni kell. Tévhit. A tűzoltás nem ennyiből áll.

– Mit érez akkor, amikor sziré­názva, villogva vonul a helyszínre?

– Azt a szituációt lehet stresszhelyzetnek is mondani, de inkább egy felfokozott állapotként írnám le. ­Tudod, hogy menni kell és azt is, hogy dolgod lesz. Bár menet közben lehet valamelyest készülni a kapott információk alapján, de azok nem biztos, hogy teljesen valósak. Az ember akkor nyugszik meg, amikor látja is a helyzetet, mert akkor tud döntést hozni. Ezt a szakmát nem lehet könyvből megtanulni, csak fokozatosan, benne dolgozva. Figyelni kell az újabb és újabb kihívásokra, változnak a technikák, másfajta tüzek is vannak most, mint régen. Elég csak arra gondolni, hogy korábban voltak dízel meg benzines ­autók, most már vannak hibridek és elektromosok, és nem mindegy, hogy mikor melyik vezetéket vágod át.

– Jól döntött, amikor a futballpályákról a laktanyákba került?

– Akkor nem tudtam, hogy mire vállalkoztam, de olykor elgondolkozom, hogy mit is csinálnék, mit is csináltam volna, ha nem ezt. Az egész életem erről szól. Ellenőrzésekkor van, hogy megtörtént eseteket dolgozunk fel, és olyankor elmondom a srácoknak, hogy én mit és hogyan tettem volna. Örülök, hogy a fiatalok többnyire kíváncsiak a tanácsaimra. Előfordul, hogy 40 órás képzéseket tartunk, főleg önkénteseknek. Olyankor mindig elmondom, hogy a tűzoltóság óriási­ felelősséggel jár, hiszen a bajba jutott ember tőled várja a segítséget, hiszen azért küldtek oda, és ha te betlizel, akkor senki se fog rajta segí­teni. Ezt csak komolyan lehet csinálni – vagy el kell menni pomponlánynak.

Tizenkilenc éven át futballozott

Szabó Tibor 1961-ben született, gyerekkorát Medgyesbodzáson és Mezőkovácsházán töltötte. Éveken át jobbhátvédként erősítette a mezőkovácsházi csapatot, játszott az NB III.-as bajnokságban is. Bár 1979-ben is sike­resen felvételizett főiskolára, akkor úgy döntött, hogy életét a sportnak szenteli. Huszonöt év múlva, 2004-ben felvételizett újra a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára, a diploma birtokában lett osztályvezető. Nős, két gyermeke van. Szabad idejét főleg a horgászatnak szen­teli, és a futballtól sem távolodott el, kispályás meccseken játszik.