Szendrei Krisztián nem szállt el a mestercímtől

– Hónapok teltek el a mesterképzés óta. Mi történt önnel az elmúlt időszakban?

– Gyakorlatilag ugyanott folytattam a munkát, ahol ­abbahagytam. Úgy értem, hogy nem változtam sokat, maradtam, aki voltam. A cég, ahol dolgozom, már a mestercím megszerzése előtt is fogadott tanulókat, ezért eddig is szereztem tapasztalatot a tanítás terén. ­Jelenleg három-négy tanuló jár be hozzánk, akiket ketten tanítunk a kollégámmal. Szeretem csinálni, jó érzés átadni a tudásom a fiatalok számára.

– Milyen értéket képvisel önnek a mestercím?

– Kitettem a szekrényre, hogy szem előtt legyen. Nem ­érzem többnek magam tőle­, de sokat jelent számomra, ­hiszen ez is egy újabb szint; látom, hogy fejlődök, és ez nagyon fontos. Próbálok minél több lenni, tanulni, előre jutni, vágyom az újdonságokra. A mesterképzésen megtanultam a karamellezést, ami nagyon jó érzés. A módszer még nekünk, szakembereknek is új volt, mert a cukrászképzésben felszínesen érintettük. Többek között azért is örülök annak, hogy elsajátítottam, mert meg tudom mutatni az alapokat a fiataloknak.

– Tíz évvel ezelőtt végzett cukrászként, s jelenleg egy olyan üzemben dolgozik, ahol gluténmentes édességeket készítenek. Van különbség a hagyományos és a gluténmentes sütemények elkészítési módja között?

– Nem ismertem a gluténmentes világot a mostani munkahelyem előtt, nem tudtam, mire vállalkozom. A tészta teljesen más állagú, más szerkezetű, ezért nagyon sok mindenre figyelni kell. Jellemzően rizslisztet használunk, amivel körülményesebb dolgozni, ráadásul emellett különösen nagy figyelmet kell fordítani a higiéniára­. S mostanában sokszor el vagyunk havazva, mert rengeteg rendelést kapunk azóta, hogy beszállítunk egy francia tulajdonban lévő multinacionális vállalatnak.

– Mitől lesz valaki jó cukrász?

– Mint minden területre, így a cukrászatra is igaz, hogy a szakma szeretete nélkül nehéz jól dolgozni, jót alkotni. De ezenfelül fontos az akarat és a kitartás is. S nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az esetleges kudarcok, kritikák az épülést, fejlődést szolgálják. Egyre többen szenvednek laktózintoleranciában, gluténérzékenységben, így fontosnak tartom azt is, hogy a mentes édességek terén is új dolgokat tanuljak. Szerintem ma már elengedhetetlen egy cukrász számára, hogy mentes desszerteket is tudjon készíteni.

– Három gyermek édesapja. Követik a példáját?

– Úgy fogalmaznék, hogy érdeklődőek. A középső 8 éves. Ő már mondogatja, hogy szeretne velem dolgozni. Próbálom kicsit bevonni őket, de nem erőszakolok rájuk semmit. Az biztos, hogy bárhogy döntenek, támogatni fogom az elképzeléseiket. Egykoron én is a nagymamám mellett szerettem meg a sütést. Imádtam a közelében lenni, amikor édességeket készített. S felnőttként sikerült valóra váltanom a gyermekkori álmom. Remélem, ez nekik is összejön.

– Ahogy a mondás tartja, suszternek lyukas a cipője. Ön szokott otthon sütni?

– Szoktam, főleg ünnepekkor. A születésnapi tortákat például mindig én csinálom, de olykor besegít a párom is. Megosztjuk a munkát, ő a kevesebb munkával járó süteményeket, édesség összeállítását vállalja, míg én az összetettebb feladatokat.

Gépszerelő és szakács is egyben

Szendrei Krisztián 1982. ­február 12-én született Gyulán. Iskoláit Békésen és Békéscsabán végezte. Első szakmáját a Farkas Gyula Szakközépiskolában szerezte, mezőgazdasági­gép-szerelőként végzett. Ezt követően előbb szakács, majd cukrász képzésre járt. Tíz évvel ezelőtt vált belőle cukrász. ­Azóta több munkahelye volt, ­jelenleg a gluténmentes édességekre specializálódott Diéta Bt.-nél dolgozik.