A négysávos úton lavíroznak gyalog a Veszelynél

Talán ­kicsit többen használják a gyalogos-felüljárót, mint a balesetet megelőzően, de azt azért nem állítom, hogy senki nem megy át a négysávoson. Sőt, a többség ugyanúgy ott sétál vagy éppen siet keresztül – osztotta meg tapasztalatait egy közelben dolgozó, de sokkal többet nem szeretett volna mondani a kérdéssel kapcsolatban.

Aki esetleg nem ismeri a veszei kanyar körüli részeket, annak érdemes elmondani, hogy a területen két buszmegálló található egymással szemben. A Békéscsaba, illetve Gyula ­felől érkező járatokra kapaszkodhatnak fel, illetve szállhatnak le ott az utasok. Innen Gyula felé, körülbelül 50-100 lépésre egy felüljáró helyezkedik el, ami arra hivatott, hogy azon a gyalogosok a szakasz egyik oldaláról átjussanak a másik oldalra.

A legtöbben azonban a legrövidebb út az egyenes elvét követve a két buszmegálló között mennek át, még ha ez szabálytalan és nem mellesleg veszélyes is. Akik viszonylag gyakran közlekednek a két város között, lapunknak elmondták, hogy a többség egyáltalán nem veszi igénybe a felüljárót. Ezt erősítette meg egy közelben dolgozó férfi is.

– A két idős néni évek óta az úton járt át – fogalmazott. – Kísértették a sorsot, reszkíroztak, de valahol megértettem őket. Úgy tudjuk, hogy egy telkük lehetett a környéken, ahová kutyát vagy inkább macskákat fogadtak be, és az állatokat jártak etetni, illetve volt, hogy ott szálltak fel a Békéscsaba felé tartó buszra.

Nem titkolta, hogy ő sem szívesen megy fel a felüljáróra, és minél korosabb az ember, ez érthetően annál nehezebben is sikerül. A férfi úgy vélekedett, a baleset előtt szinte senki nem használta a gyalogoshidat, azóta néhányan megteszik, de azért a nagy többség továbbra is a 44-esen vág át. A dolgukat – ha egyáltalán lehet ilyet mondani – megkönnyíti, hogy a területen 60 kilométer/órás korlátozás van érvényben, s bár a forgalom többször is jelentősen megnő, az autók betartják a sebességet.

Nem olyan rég megtörtént, hogy egy eléggé kapatos férfi indult el az egyik ­oldalról a másikra, több autós rádudált, rossz volt nézni, ahogy a gépkocsik előtt manőverezik, de átjutott. Interjúalanyunk hangsúlyozta, minden veszély ellenére értetlenül állnak a baleset következményei előtt – éppen az említett sebességkorlátozás miatt is. Leszögezte, vélhetően a rendőrségi vizsgálatok hamarosan pontos képet adnak, hogy mi is történhetett április 19-én a délelőtti órában.

Arra a kérdésünkre, hogy a felüljáró használatával szemben miért fogalmazott meg ellenérzéseket, elmondta, viszonylag nagy a távolság a buszmegálló és az építmény között. Másrészt, az idősek számára igencsak megterhelő lehet, ha fel kell menni a magas, kissé talán meredek gyalogoshídra.

Kevesen használják a felüljárót

Ezek után mi is felsétáltunk a gyalogos-felüljáróra, ami a tűző napon egyáltalán nem volt nagy élmény, kicsit lihegve is értünk fel a hídra. Idős, nem mellesleg­ még szatyrokat is cipelő emberek számára egyértelműen megterhelő lehet „felmászni” a létesítményre, ugyanakkor megkerülhetetlen, hogy jelenleg ez az egyetlen szabályos és biztonságos módja az átkelésnek.

Miután visszatértünk, beszélgetőpartnerünk megerősítette, még hűvösebb napokon sem nagyon használják a közlekedők a gyalogos-felüljárót.

– Gondolják végig, hogy a 40 fokos kánikulában mennyien fognak felmenni rá – folytatta a gondolatot. – Sokat beszélgettünk már erről ismerőseinkkel, nem tudom, mi lehetne az igazán jó megoldás a problémákra. Talán annak idején aluljárót kellett volna itt is építeni. Persze, ezen már túl vagyunk. Nem nagyon hiszem, hogy a gyalogosok át fogják alakítani a szokásaikat. A tragikus baleset is csak átmenetileg hozott változásokat, a többség ugyanúgy az úton megy át.

Az április 19-i balesetről korábbi cikkünkben olvashatnak.