Ritkán lesz jó vége a leskelődésnek, kémkedésnek

A technika fejlődésével és az okostelefonok elterjedésével számos lehetőség nyílt meg előttünk, ugyanakkor legféltettebb titkaink és legbelsőbb gondolataink is könnyebben hozzáférhetővé váltak. Gondoljunk csak bele, minden egy helyen van, így egy féltékeny szerelmesnek vagy egy aggódó szülőnek igencsak leegyszerűsödött a dolga, ha nyomozásra adja a fejét.

Egyesek nem aprózzák el a magánnyomozást és kémprogramokat telepítenek párjuk, gyermekük készülékére, a többség azonban ennél egyszerűbb módját választja a kémkedésnek: titokban kukkant bele a másik telefonjába. Vannak, akik konkrét gyanú esetén és lebuktatási szándékkal néznek bele a privát levelezésbe, sajnos azonban akadnak olyanok is, akik sportot űznek a kontroll ezen formájából – derült ki a Samsung Electronics A magyarok mobilhasználati szokásai című felméréséből.

[eweb-voting id="1615633"]

A Samsung felmérése során megkérdezett felnőttek 40 %-a, míg a kamaszok 61%-a beismerte, hogy belenézett már más készülékébe. Ugyanakkor érdekes ellentmondást mutat az, hogy a felnőttek 40%-a, valamint a kamaszok 43%-a mégis úgy gondolja, hogy a telefonjában tárolt információk senki másra nem tartoznak. Ha fordítva tesszük fel a kérdést, akkor a felnőttek mindössze ötöde állítja, hogy bárki belenézhet a telefonjába, míg a kamaszok közül még kevesebben – csupán 11% – gondolják így.

Szicsek Margit tanácsadó szakpszichológus meglátása szerint a felmérés során tapasztalt kettős mérce jellemző a mai világra. – Én megengedhetem magamnak, de mások ne csinálják ugyanezt velem. Egy érett felnőtt személyiség nem néz bele a másik telefonjába, ha baja van, azt megfogalmazza és el is mondja. Ma az emberek valahogy nincsenek erre rászocializálva, inkább elkenünk dolgokat. Sokan arra büszkék, hogy ők konfliktuskerülők, nem akarnak konfrontálódni és ezzel felmentik magukat. Ez hamis, ha én egy felnőtt, érett személyiség vagyok, akkor felvállalom a negatív érzéseimet, nem sumákolok, hanem elmondom.

A szakpszichológus szerint korosztálytól függetlenül óriási a bizalmatlanság. – A fiatalok esetében elsősorban azért, mert nagyon sokaknak kötődési problémája van. De ugyanez gondot jelenthet a házaspároknál is. Manapság a gyanakvó fél mindenhonnan azt hallja – barátoktól, ismerősöktől, de még az interneten is az olvasható –, hogy rendkívül könnyű flörtökbe, csetelésbe bonyolódni a világhálón. Egy egészen kicsi viselkedésbeli változásba is könnyen belelátja azt, hogy emögött lehet valami. A szorongóan kötődő ember bármennyire úgy gondolja, hogy jó kapcsolatban él, mindig ott van hátul a kisördög: „Biztos, hogy elég vagyok? Biztos, hogy nem flörtöl mással?” Ezeket a visszatérő kérdéseket neki állandóan ellenőriznie kell, így hát kilesi mikor hagyja magára a másik a telefonját és belenéz.

Felmerülhet a kérdés, hogy a nyomozó félnek elégedettséget, örömöt okoz vajon, ha nem talál semmit?

– Ez egy nagyon összetett és bonyolult dolog. Ha nem talál semmit, akkor megnyugszik, de nehogy azt higgyük, hogy örökre. Egy idő után valami úgyis megint gyanús lesz, és akkor ez a probléma ismét előtérbe kerül. A kötődési mintázatunkból nem tudunk kibújni. Ha talál egy pici dolgot, akkor azt felnagyítja, szaknyelven fogalmazva összeolvad a gondolatával. Sokkal többet lát mögé, mint ami van.

A szakpszichológus szerint a jól működő kapcsolat alapja az, hogy az énhatárokat tiszteletben kell tartani és a másik naplójába, telefonjába illetve e-mailjébe ne olvassunk bele. – Ez egy alap bizalom. Ha nekem megrendül a bizalmam a másikban és úgy gondolom, hogy ha belenéznék a telefonba vagy levelezésbe és találnék valamit, akkor a két pont között mindig az egyenes út a legrövidebb. Ebben az esetben meg kell neki mondani: „Úgy érzem, hogy megváltozott a viselkedésed, türelmetlenebb és ingerlékenyebb vagy. Van egy olyan érzésem, hogy titkolsz valamit előlem!„

A szakember tapasztalatai szerint már nem csak a mozifilmeken történhet meg, hogy az egyik fél titokban lehallgatja a párját, vagy netán még nyomkövetőt is telepít a készülékére. – Ha idáig fajul egy kapcsolat, ott úgy megrendült a bizalom, hogy nem tudom már helyreállítani azzal, hogy követem vagy belenézek a telefonjába. Nem ez a járható út. Az egyetlen megoldás nyílttá tenni saját kétségeinket és beszélni róluk.

A mobilhasználat a szülő-gyermek viszonyra is igen komoly hatással van

– Az okostelefont használó kamaszok még bizonyos szempontból nagyon gyerekek, viszont olyan alkalmazásokat is használhatnak, amikhez ők még nem elég érettek és könnyen bele tudnak csavarodni számukra káros dolgokba. Ez itt már szülői felelősség! Ha úgy érezzük, hogy gyermekünk viselkedése nagyon megváltozott, nagyon titkolja vagy dugdossa a telefonját, akkor én azt javaslom, hogy üljünk le és beszéljük meg a kétségeinket. Kérjük meg, hogy mutassa meg a telefonját. Ha nagyon titkolózik és nem teszi meg, ebben az esetben megengedőbb vagyok. Ha megváltozott a gyerek viselkedése, abba ne nyugodjunk bele – vallja Szicsek Margit.