Huszonöt esztendeje kiállnak már a nőkért

– Huszonöt éve vezeti a Füzesgyarmati Nők Egyesületét. Miért döntött anno a szervezet megalapítása mellett?

– 1993-ban részt vettem az országos nőszövetség megalakulásán Budapesten. A vidéki, mezőgazdaságban dolgozó nőket képviseltem. A rendezvényen sok minden elhangzott, többek között sértő megjegyzéseket tettek az egykori téeszdolgozókra. Sajnos, akkor is voltak olyanok, akik a vidéken élőket negatív jelzőkkel illeték, gondolok itt például az alacsonyabb iskolázottságra. Nem tudtam sokáig némán hallgatni a pikírt szavakat, ösztönösen felálltam és elmondtam a véleményemet. Ekkor jöttem rá, hogy megérett a helyzet arra, hogy kiálljunk magunkért, felszólaljunk. Hazatérve nem is haboztam sokáig, előbb klubba, majd egyesületbe tömörültünk.

– Hogyan fogadták a kezdeményezést a térségünkben?

– Rengeteg ember vált munkanélkülivé akkoriban, köztük én is elveszítettem a vezetői állásom. Nők, családok kerültek szorult helyzetbe. Szép lassan tudatosult bennünk az az érzés, hogy nem kellünk. Mindez nagyon mély hatást tett ránk. Az egyesület erőt adott abban, hogy segítsük egymást, a nőtársainkat. Sokan kemény depresszióba estek, ezért minél több alkalmat kerestünk a találkozásra. Többek között akkor vezettük be, hogy minden héten találkozunk, ezt a szokást a mai napig tartjuk.

– Elsősorban egykori téesztagok léptek be az egyesületbe?

– Nem. Az élet számos területéről összefogtunk, tanárok, óvónők. A célunk minden réteget lefedett, a nők és a családok érdekeit képviseltük és képviseljük a mai napig. Mottónk: „Ha tenni akarsz másokért, tiszta szívvel tedd!” A feladataink közé tartozik a tagjaink segítése, a szociális helyzet feltérképezése, adott esetben a munkanélküliek elhelyezkedésének támogatása.

– Negyed évszázad hosszú idő egy szervezet életében. Kiemelne mégis néhány eredményt?

– Amire talán a legbüszkébb vagyok, az az, hogy nagyon sok szociális alapon rászoruló, továbbá jó néhány valamilyen tragédiát átélt nőtársunknak és családjának tudtunk segíteni, ugyanis tagjainkkal megannyi jótékonysági estet, gyűjtést szerveztünk. Nagy hangsúlyt fektettünk az évek során továbbá a hagyományos családmodell előtérbe hozására is, ezért a város összes aranylakodalmasát köszöntöttük. Ezen túl több ezer fiatalt szólítottuk meg a programjainkkal. A ’90-es években pedig – a délszláv háború idején – tartós élelmiszert vittünk Horvátországba. De Washingtontól Skóciáig hallottak rólunk, egy amerikai szociológus a Füzesgyarmaton alkalmazott szociális lakhatási rendszert (a családok anyagi hozzájárulás nélkül juthattak lakhatáshoz) kívánta meghonosítani az USA-ban, míg Skóciából azért érkeztek többek között, hogy tanulmányozzák a civil szervezetünk működését.

Generációk együttélése

Az egyesület születésnapja alkalmából gálát rendezett a közösség november utolsó hétvégéjén a napközis konyha éttermében, Füzesgyarmaton. A rendezvényen közös vacsorával, elismerések átadásával és színvonalas műsorral ünnepeltek a jelen lévő tagok és a meghívott vendégek.

Botorné Ványi Margit kérdésünkre a jövőbeli tervei kapcsán kiemelte, főleg a generációk között lévő, egyre növekvő szakadék csökkentésére, a nagyszülők családon belül betöltött szerepének erősítésére, illetve a magányosan élő füzesgyarmati idős nők összefogására törekszik.

– Az egyesületünk tagjai 60 százalékban egyedülálló, özvegy vagy elvált emberek, akik körében előfordul a depresszió. Azon dolgozunk, hogy tagjaink jól érezzék magukat, ezért egyebek mellett kreatív foglalkozásokba próbáljuk bevonni őket – fogalmazott az elnök.