2019.07.24. 06:55
Kettős évfordulót ünnepeltek a szarvasiak
Kettős ünnepet tartottak a Körös menti településen. Szarvas újratelepítésének 297., valamint várossá válásának 53. évfordulójára emlékeztek kedden délután az Evangélikus Ótemplomban.
Fotó: Imre Gyorgy
Az ünnepi program a Zenepavilonnál kezdődött, ahol a városvezetők és az összegyűltek megkoszorúzták Báró Harruckern János György szobrát. Ezt követően a helyi fúvószenekar felvezetésével az emlékezők átsétáltak az Evangélikus Ótemplomba, ahol Lázár Zsolt evangélikus esperes hálaadó istentisztelet tartott.
Az ünnepségen elhangzott, a település újkori történelme 1722-től számítható, amikor is báró Harruckern János György, főként felvidéki vármegyékből, szlovák jobbágy családokkal újra benépesítette a települést, ahol azóta is ápolják a szlovák gyökereket, mind a nyelv átörökítésében, mind a kultúra átadásában.
Frankó Anna, Szarvas Város Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke, szlovák és magyar nyelven köszöntötte az egybegyűlteket.
– Az áldozatkész szarvasiak példája, hogy ma, 297 év után itt vagyunk és együtt ünnepeljük városunkat. Emlékezzünk az őseinkre, akik nem csak a túlélést, hanem városunk fejlődésének helyes útját is megmutatták nekünk, amelynek eredményeképpen a ma itt élő három nemzetiség együtt munkálkodik – hangsúlyozta Frankó Anna.
A folytatásban Babák Mihály, Szarvas polgármestere öntötte szavakba gondolatait. A város első embere a közel háromszáz éves múlt küzdelmeinek és eredményeinek felsorakoztatása mellett a jelenlegi sikerekre és kihívásokra is felhívta a figyelmet.
– Az emberi gondolkodás három dimenzióban nyilvánul meg. Sok esetben ez a múlt megértése, megismerése, a jelen dolgok pallérozása, helyünk meghatározása, valamint a jövő tervezése, álmok, vágyak megfogalmazása. Hagyaték, gyarapítás és gazdagítás, ez mind fontos volt elődeink számára. Tudnunk kell azt, hogy e város határai és falai között, minden téglának története van. Rajta és benne, valamint a benne élők verítékes munkája, életük vágyai, harcai sőt sikertelensége is benne van – hangoztatta a polgármester.
Az ünnepi beszédeket követően Babák Mihály, dr. Melis János címzetes főjegyző, illetve Lázár Zsolt esperes, a szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat vezetője az önkormányzat által adományozott kitüntetéseket adták át. Huszonegy elismerés talált gazdára. A legrangosabb érdemet, Szarvas Város Díszpolgára címet ez évben, Kondor Péter evangélikus püspök vehette át.
Kettős évfordulót ünnepeltek a szarvasiak
– Sok mindent végiggondol az ember munkája, pályája során, sok mindenre tud számítani. Arra, hogy díszpolgárrá választják, arra nem. Én nagyon szeretek Szarvason lenni. Jó itthon lenni. És ha az embert itthon szeretik, az egy egészen különleges ajándék – fogalmazott Kondor Péter.
Az estébe nyúló program a Letelepedési Emlékműnél koszorúzással folytatódott. Az önkormányzat által 2002-ben állított emlékkőbe azoknak a szlovák telepeseknek a neve van belevésve, akik elsőként jöttek Szarvasra, hogy a török által elpusztított település helyén újra életet teremtsenek. Végül az emlékezők a Templom téren egy pohárköszöntő keretében köszöntötték a kitüntetetteket, majd felszelték azt a négyféle ízesítéssel készült, mintegy száz szeletes meglepetés tortát, amelyet az ünneplők között osztottak szét.
A szarvasiak saját püspöküknek érzik
Kondor Péter 1968-ban született Szegeden. Orosházán, majd Szarvason nevelkedett, és a város Vajda Péter Gimnáziumában érettségizett. Az Evangélikus Teológiai Akadémián 1992-ben végzett.Lelkészi szolgálatát 1992-ben vette fel. Több evangélikus intézmény vezetője is volt. Tagja többek között a Lelkészakadémia és a Rózsák terei Evangélikus Középiskolai Kollégium igazgatótanácsának.
2018. június 30-án a Szarvasi Evangélikus Ótemplomban iktatták be hivatalába mint a Déli Evangélikus Egyházkerület megválasztott új püspökét. Szarvasról indult útjára, amelyen napjainkra eljutott az evangélikus egyház egyik legnagyobb tisztségébe.
A szarvasiak, felekezeti hovatartozástól függetlenül úgy érzik, hogy Kondor Péter a „ő püspökük”. Hiszen bárhol is volt szolgálati helye, soha nem szűnt meg egyetlen percig sem szarvasinak lenni, figyelme mindig városa felé fordult és nem mehetett irányába egy olyan kérés sem, amelynek ne igyekezett volna a legjobban megfelelni – hangzott el Kondor Péter méltatásában.