Zsírszalonnát kerestek

A szalonnák rejtélyes eltűnéséről írt száz éve, szeptemberben a Békés. A gazdasszonyok nem értik ezt, mert sok szép sertést ölnek le a hentesek, és friss hús bőven kapható, de háj és zsírszalonna nincs az üzletekben. A zsírtalan lakosság a lapon keresztül is azt kérte a hentesektől, hogy irgalmasak legyenek hozzájuk, és árusítsák a hússal együtt elérhető áron a szalonnát.

Titokzatos gyilkosságról is hírt adtak. Az egyik pusztaföldvári tanyán az ott lakó férfit ölték meg. Az újságíró megkereste a rendőrséget, de ahogy írta: „A törvényszéki boncolás, valamint a bűnügyi vizsgálat eddig a gyilkosság körülményeire és a tettesek kiderítésére nem nyújtott útbaigazítást.”

Nem Békés megyei hír volt, de itt is megdöbbenést váltott ki, hogy a tömeges házkutatások a Pesti Lovarda pincéjének titkáról lerántották a fátylat. Ártatlan, vértanú apácák és kisgyermekek holttestét találták meg. Felismerésüket megnehezítette, hogy arcvonásaik eltorzultak, testüket megcsonkították. A Békés feltette a kérdést: vajon mit vétettek a szegény nővérek, hogy életükkel kellett elégtételt szolgáltatniuk?

Jó hírnek számított, hogy Gyulán újra megnyitott a kisvasút. A vörösök által láncra fűzött és végtelen sorokban elfuttatott kis mozdonyokat, vasúti kocsikat és szerelvényeket – amik a Tiszántúlon öt hónapig rozsdásodtak – nagy vagonokban szállították haza, és ismét üzembe állították. Páratlanul érdekes táncművészeti eseménynek is otthont adott Gyula: Fulda Tácia, a berlini udvari opera prímabalerinája mutatta be zseniális műsorát.

A sós perec darabját 16 fillérért árusították 1919 szeptemberében, de nem Gyulán, hanem Nagyváradon. A Békés újságírója nem talált magyarázatot arra, hogy ugyanazon, maximált árú búzából, őrölt lisztből miként lehet Váradon egy perecet 16 fillérért árusítani, mikor Gyulán 40 fillérért adják? „Vagy ott keresnek az árusok a perecekkel igen keveset, vagy Gyulán nyernek rajta igen sokat. Melyik lehet az igazi?” – tette fel a kérdést a zsurnaliszta.

Tífuszjárvány tört ki Békéscsabán és Gyulán száz esztendővel ezelőtt, szeptemberben. A megelőzés fontosságára hívta fel a figyelmet a Békés. „A kutakat, az udvarokat tisztán kell tartani, hasonlóan a lefedve, hűvös helyen tárolt ivóvízhez. A tejet csakis forralás után lehet most élvezni, és különösen tisztán kell kezelni” – tanácsolták a lapban. Mégpedig azért, mert a tífusz saját, külön bacilusokkal terjed, melyeket a levegő nem szállít, hanem az élelmiszerek, különösen a víz és tej útján vagy személyes érintkezés által fertőznek.

A Békés az erdélyi és aradi lapokból értesült arról, hogy a román király hazabocsátotta az internált tartalékos és aktív tiszteket. Mint írták, a Brassóba és Románia egyes városaiba kényszerített katonák nagy része már haza is ért, a hátramaradottak rövidesen követik őket.

Kalapos jó hírek

Fogak! Fogak! Ezzel a címmel jelent meg Serbán, vizsgázott gyulai fogász hirdetése száz éve, szeptemberben a Békésben. Értesítette a nagyérdemű közönséget, hogy műterme részére nagyobb mennyiségű fogászati anyagot szerzett be, és így az addig fel nem vállalt munkákat haladéktalanul elvégzi. Ifj. Werner Károly az előkelő hölgyek szíves tudomására hozta, hogy hosszú külföldi tartózkodása után hazatérve, Gyulán, a Göndöcs utcában a francia és angol női kalapszalonját, valamint műhelyét megnyitotta.