Húsz éven át képviselte Békést Irányi Dániel

Irányi Dániel a szepesi szász Halbschuh család sarjaként született 1822. február 24-én Toporcon. Mint az Borbély János – Békési Téka sorozatban megjelent –, A „népképviselő” Irányi Dániel és az agrármunkások című kötetéből kiderült, édesapja evangélikus lelkész volt, ami vélhetően jelentős befolyással bírt fia erkölcsi tartásának és szilárd jellemének kialakulásában. Több testvére közül a legismertebb talán István bátyja, aki ugyancsak ügyvédként dolgozott, majd a szabadságharc bukását követően hősiesen segítette öccse megmenekülését. Irányi Dánielnek kiadva magát őt fogták el.

A későbbi márciusi ifjú a korának megfelelő polgári pályán indult el: Eperjesen, Késmárkon és Rozsnyón járt gimnáziumba. Ezután bölcseletet, majd jogot tanult ismét Eperjesen. Kezdetben egyébként abban gondolkodott, hogy tanár lesz, végül mégis a jogi pálya mellett döntött. Aktív diákéletet élt, 1839-ben az eperjesi irodalmi diáktársaság tagja lett.

A szervezet tagjai olvasták a Pesti Hírlapot, a Jelenkort, az Athenaeumot és lelkesedtek Kossuthért. 1840-ben a társaság elnökévé választották az egyébként kiválóan szavaló fiatalembert. 1842-ben Pestre költözött, ahol két év múlva letette a köz- és váltóügyvédi vizsgát. Megalapozta karrierjét, és ügyvédi irodát nyitott. Közben a Pesti Hírlapba elkezdett cikkeket írni. A lap a vérbeli politikai újságírás, a reformpárti ellenzékiség egyik legfőbb orgánumának számított ekkoriban. Bekapcsolódott a Pesti Körbe, a későbbi Ellenzéki Körbe.

Március 15-én szónokolt a Nemzeti Múzeumnál

1848. március 15-én Irányi szónokolt a Nemzeti Múzeum előtti téren, és ezen a helyen javasolta: vegyék rá a városi tanácsot az Irinyi József által összeállított 12 pont elfogadására. Szintén az ő ötlete volt, hogy vonuljanak át Budára és ő javasolta Táncsics Mihály kiszabadítását. Alapító tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak. A forradalom vér nélküli győzelmére így emlékezett vissza egy évtized múlva: mit érhetett volna ilyen körülmények közt néhány regiment támadása? Semmit, a világon semmit, hacsak nem azt, hogy még jobban felszítja az általános izgatottságot, és a még mindig alkotmányos Magyarországot beletaszítja a republikánus radikalizmus szélsőségeibe.

Képviselő és jegyző lett az országgyűlésben

Eközben egyébként saját szakterületétől sem távolodott el teljesen, hiszen az igazságügyi minisztérium törvénykezési osztályán lett titkár. 1848 nyarán pedig beválasztották az első magyar „népképviseleti” országgyűlésbe, amiben a jegyzői tisztséget is betöltötte.

Jellemét jól mutatja, hogy bár kormánypárti képviselő volt, egy alkalommal „nekiment” a Batthyány-kormánynak is. Deák rá is szólt, hogy „jobb volna Dani, ha inkább a jegyzőkönyvet vezetnéd, mintsem, hogy rajtunk tipródol.”

Irányi ezt nem hagyta szó nélkül, és a következőképpen reagált: „Miniszter úr, ön úgy látszik feledi, hogy én itten a népfelséget képviselem.” Deák menet közben csak annyit tett hozzá: „igazad van, Dani, feledékeny az ember! – a képviselők egy része nevetett, a többiek Irányit éljenezték.” – Erről egyébként Eötvös Károly munkáiban olvashattak az érdeklődők. Persze Eötvös Károly a történtek idején még csak hatéves volt, így azért némi fenntartással kell kezelni az eseményeket.

A független gondolkodás azonban valóban mindig is jellemezte Irányit, aki a szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt. Kormánybiztosként dolgozott Sáros megyében, majd 1849 áprilisától kezdve Pesten. A kettő között pedig országgyűlési képviselő volt. 1849. április 14-én ő vezette be a képviselőházi jegyzőkönyvbe a függetlenségi nyilatkozatot. Kossuth április 25-én Buda és Pest kormánybiztosává nevezte ki.

Kalandos szökés után élet az emigrációban

Irányi Világos után körülbelül hat hónapon át bujdosott a felvidéki megyékben barátaival. Végül kocsisnak öltözve Ausztrián és Svájcon átutazva 1850 márciusában megérkezett Párizsba. Itthon távollétében halálra ítélték. Kossuth Lajossal az emigrációban is kapcsolatban állt, az ’50-es években számos publicisztikát jegyzett, hogy népszerűsítse a magyar ügyet. Charles-Louis Chassinnel közösen megírta a forradalom politikai történetét. A munka 1860-ban jelent meg.

1866-ban a porosz–osztrák konfliktus alatt Irányi ment Berlinbe, hogy Bismarckkal tárgyaljon. A vaskancellár viszont csak arra használta a magyarokat, hogy riogasson velünk, és gyorsan békét is kötött Ausztriával. Többé nemigen gondolt arra, hogy fegyverrel kivívható a szabadság. A kiegyezés azonban már nem találkozott sem az emigráció, sem Irányi gondolataival. Elindult a Magyar Újság című politikai napilap, amelyben az egyik rovat Irányié lett. Deákot nem magáért a kiegyezésért, hanem annak módjáért bírálta.

Nagy szeretettel, tisztelettel fogadták

1868-ban hazatért. A ’48-as pártnak pedig 1869-től ő volt az elnöke. A képviselőház egyik leglelkiismeretesebb tagjaként, és legnagyobb figyelemmel kísért szónokaként tartották számon. Alapítója és elnöke is volt az Erkölcsnemesítő Egyesületnek is. Az már Mester Péter írásából derült ki, hogy Békés városának 1872-től halálig sorozatosan újraválasztott országgyűlési képviselője.

A település nagy szeretettel, tisztelettel fogadta 1882. július 1-jén abból az alkalomból, hogy tíz éve volt országgyűlési képviselőjük. A városházán akkor a következőket mondta: „Miként minden évben, ez idén is megjelentem becses körükben, hogy előadjam főbb vonásaiban úgy a kormány, mint az országgyűlés újabb működését, valamint ennek irányában elkövetett magatartását. Megjelentem, hogy – ámbár távolról is figyelemmel kísérem – a hely színén vegyek tudomást szükségeikről, kívánságaikról, s ezeket amennyiben a közérdekkel nem ellenkeznek, tehetségemhez képest teljesítem. Megjelentem, hogy ismét szerencsém legyen találkozni, és kezet szorítani Önökkel, barátaimmal, akiknek részéről tegnap is a szeretet és a ragaszkodás annyi és oly kétségtelen jeleit tapasztaltam.”

A képviselőházban sokszor szólalt fel választókerülete, Békés városa fejlődésének érdekében és a békésieket sújtó igazságtalanságok, jogtiprások ellen. Irányi 1892. no­vember 2-án Nyíregyházán halt meg váratlanul. Budapesten temették el országos részvét mellett.

Koporsója felett a Függetlenségi Párt nevében Eötvös Károly búcsúzott. Nevét emléktábla és mellszobor is őrzi a békési városházán.