Negyven esztendeje alkot és teremt értéket a Kner nyomdában

– Milyen munkát végzett, illetve végez jelenleg a Kner Nyomdában?

– Kezdetben könyvkötő voltam, majd miután a könyvnyomtatás itt megszűnt, gépkezelőként folytattam. Ez újabb kihívásokat jelentett számomra, később pedig úgynevezett elővágó lettem. Napjainkban stancolóként dolgozom, ami a papíron lévő minta, szöveg, forma kinyomását jelenti az ívből. Természetesen ennyi év alatt a legtöbb géppel „találkoztam”, így ha probléma adódik, tudok segíteni kollégáimnak. Családi előzménye egyébként nem volt annak, hogy nyomdász legyek. Édesanyám a Mezőgépnél dolgozott, édesapámat a Forgácsolóban esztergályosként alkalmazták.

– Mit szeret leginkább a nyomdászatban?

– Ez egy olyan iparág, mely valódi értéket teremt. Véleményem szerint minden ember feladata, célja az életében az, hogy maradandót alkosson. Ezt a nyomdászatban megvalósíthatom. Kitartó vagyok, átlagon felüli a kézügyességem, bírom a monotonitást, ami a mai világban ritka. Ehhez a szakmához fontos a kitartás, a hűség, a megbízhatóság és a szorgalom. Rendkívüli pontosságot, figyelmet igényel a gépek megfelelő beállítása, hogy minden akkora legyen, amekkorának lennie kell. Ne lógjon le a címke, ne legyen egy felesleges milliméter sem.

– Sok mindenen átment az elmúlt 40 évben a Kner nyomda. Voltak szép és nehéz időszakok. Hogyan élte meg ezeket?

– Negyven esztendő valóban rengeteg idő, sok vezérigazgató keze alatt dolgoztam. Szerencsére mindegyik elégedett volt a munkámmal. Úgy gondolom, a cég jelenlegi ügyvezető igazgatójának, Kása István Zoltánnak sincs más véleménye, ezért is kaphattam ezt a számomra nagyon megtisztelő kitüntetést. Sok változáson ment keresztül a nyomda, időnként az elvégzendő feladatok is változtak, de én mindig azt tartottam szem előtt, hogy a munkámat tisztességgel, a legjobb tudásom szerint végezzem. Nagyon jó a kollektíva körülöttem, segítőkészen, rugalmasan állunk a másikhoz. Munkahelyváltáson komolyabban nem is gondolkodtam soha. Ha mégis váltanom kellene, akkor a könyvgyártás világa állna a legközelebb hozzám. Nyugdíjba vonulásomig azonban a Knerben szeretnék dolgozni. Táppénzen szinte alig voltam, a 40 év alatt összesen maximum három hónapot.

– Kitől, kiktől tanulta a legtöbbet?

– Sok nyomdásztól tanultam, ha példaképet kellene mondanom, Szarvas András művezetőt emelném ki, sajnos, ő már nem lehet közöttünk. Iskolai oktatóim közül Kovács Sándor nyomdaipari tanár vezetett be leginkább a szakma rejtelmes világába.

– A család milyen szerepet játszik az életében?

– Csak köszönettel tartozom a feleségemnek, aki kitartóan mellettem áll jóban-rosszban. Van egy csodálatos lányunk, aki mindig vidámságot, boldogságot hoz az életünkbe. Ha futja az időmből, meglepem magam készítette süteményekkel, kelt tésztákkal, pogácsákkal. Szívesen főzök pörkölteket bográcsban, de a kedvenc ételem a babgulyás és a töltött káposzta. Ezt azonban lemozgom vagy a kertészkedés során, vagy a túrákon. Egerrel és környékével, Visegráddal, a Balaton-felvidékkel nem tudok betelni, de nem egyszer jártunk már a Magas-Tátrában is.

Névjegy

Zahorán László 1962-ben született Békéscsabán. Építőipari üveges szakmunkásként, majd a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskolában könyvkötőként végzett. Az építőiparban töltött rövid idő után 1980-ban váltott második szakmájára. A békéscsabai, Szerdahelyi úti könyvgyártás beköltöztetésével került ő is a benti Kner Nyomdába. Feleségével, Judittal idén ünnepelik 25. házassági évfordulójukat. Lányuk Kitti, aki 24 éves. Zahorán László testvére János, a kiváló futó. A nyomdász hobbijai a természethez kötődnek a kirándulástól a horgászatig, kertészkedésig. Emellett az állatokat is szívesen gondozza.