Ízek és illatok

Csabagyöngye

Az igazi csabai.

Mathiász János nemesítette, és Stark Adolf Békéscsabán nevelte fel a városáról elnevezett leghíresebb csemegeszőlő-fajtát, a Csabagyöngyét (Stark Adolf háza a mostani Csabagyöngye Kulturális Központ és az optika között állt).

Világszintű ismertségét annak is köszönhette, hogy Európa legkorábban érő szőlője. Mire a szüret máshol elkezdődik, mi már frissíthetjük magunkat az aktuális évjárat első, ropogós kortyaival.

A fajtát fénykorában megtalálhattuk Franciaországban, Németországban és a szomszédos országokban is, azonban mára sajnos nagyon kevés területen van jelen.

A Csabagyöngyéből készült bor titka a frissességében rejlik, minél hamarabb érdemes elfogyasztani, hogy élvezni tudjuk a szőlővirágra és a szőlőre emlékeztető traubisodás illatjegyeit.

Könnyed szerkezetű, üde gyümölcsös ízű bora igazi megváltás lehet a forró nyári melegben, önmagában, vagy némi szódával felspriccelve, a kapást várva a vízpart mellett, vagy fűnyírás után jutalomként.

A hangulatos nyári vacsoraasztalon is megállja a helyét, hiszen kiváló társa egy kevert salátának, a fehér húsú szárnyasoknak és a tehéntejből készült natúr sajtoknak is. Szép párost alkot a korábban megjelent A természet ízei olvasóinktól című szakácskönyv halfilé szőlőmártásban című recepttel. Az eredeti írásban tonhal szerepel, de kiválóan lehet elkészíteni a sikeres körösi horgászat alkalmával kifogott zsákmányunkkal is. A citromos halhús kiválóan illeszkedik a bor közepesen savas, citrusos szerkezetéhez, míg a szőlős mártással a bort összekóstolva, igazi ízharmóniának lehetünk részesei.

Érdekességképpen, egy enyhén csípős csabai kolbász nem is rossz párosítás egy félszáraz Csabagyöngyével. Véletlen vajon, hogy a két csabai kiegészíti egymást?

8-10 celsius fokon lesz teljes a kóstolás élménye. Nem érdemes vele megvárni a gyerek diplomaosztóját, vagy esküvőjét, ne rakjuk el hosszú időre. A Csabagyöngyét a jelennek tervezték, lehetőség szerint az aktuális évjáratot vásároljuk és fogyasszuk el mihamarabb.

Halfilé szőlőmártásban

Hozzávalók:

70 dkg tonhalfilé

10 dkg vaj

2 citrom

50 dkg fehér

csemegeszőlő

1 dl fehérbor

3 evőkanál liszt

1 teáskanál só

1 babérlevél

A petrezselymes burgonyához:

60 dkg burgonya

5 dkg vaj

2 csokor petrezselyem

zöldje

1 teáskanál só

A halszeleteket besózzuk, és kivajazott edénybe tesszük. Ráöntjük a fehérbort, 25 dkg szőlő kipréselt levét, 1 citrom kifacsart levét és annyi vizet, amennyi ellepi. Lefedve, babérlevéllel ízesítve, lassú tűzön 10–15 perc alatt megfőzzük. A halszeleteket szűrőlapáttal óvatosan kiszedjük. A párolólét leszűrjük, felforraljuk, majd 5 dkg puha, de nem olvasztott vajat 2 evőkanál liszttel összegyúrunk, kis darabkákra tépkedve a forrásban lévő párolóléhez keverünk, ezzel besűrítjük.

Hozzáadjuk a maradék szőlőt, melyet előzőleg meghámoztunk és kimagoztunk. Együtt még egyszer felforrósítjuk, és a halszeletekre öntjük. Petrezselymes, vajas burgonyával tálaljuk. A körethez a burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, forrásban lévő, sós vízbe tesszük, puhára főzzük, majd leszűrjük. Óvatosan összekeverjük olvasztott vajban elkevert vágott petrezselyem zöldjével.