Jogtalanul végezték ki a köröstarcsai gazdát

Június 29-e –Szent Péter és Pál apostolok ünnepe – az aratás hagyományos kezdőnapja. E nap mezőgazdasági jelentőségéből adódik, hogy ekkor emlékezünk meg a kommunista diktatúra idején üldözött gazdákról, akiket a hatalom „kuláknak” minősített.

A kulák szó orosz eredetű, ököl a jelentése. Az orosz nyelvben eredetileg a jómódú parasztokat értették alatta. A kommunista diktatúra később Magyarországon is kuláknak nevezte és üldözte azokat a birtokos parasztokat, akik nem a párt által előírt termelőszövetkezetekben látták gazdasági boldogulásukat. A kommunista uralom képviselői Magyarországon kijelentették: nincs és nem is lehet olyan község, település, ahol nincs kulák.

Mint azt Balogh Dorottya, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltár főlevéltárosa és Halmágyi Miklós levéltáros tanulmányaiból kiderül, az 1949-es népszámlálási adatok szerint Békés megyében 2457 ember minősült kuláknak. A kulákság számaránya a megyében kevesebb mint egy százalék volt, mégis minden bajnak, kárnak, olykor természeti csapásoknak az okozóját is bennük látták. Például ha aszályos, szárazságtól sújtott év volt, megszaporodtak a kulákok ellen indított gyújtogatási perek: a Viharsarok Népe csupán 1950-ben 97 feljelentett, 102 letartóztatott és 44 börtönbüntetésre ítélt kulákról tudósított.

1950-ben különösen nagy aszály volt a térségben. Molnár Sándor köröstarcsai parasztember ez év nyarán, aratás idején ebédet főzött füzesgyarmati birtokán. A főzés során tűz ütött ki, és leégett a Molnár Sándorék tulajdonában levő 10 hold legelő, kunyhó és a 800 négyszögöl erdő. A gazdát statáriális bíróság elé állították. A vádat dr. Sági Béla, Békés megye államügyésze képviselte, a tárgyalást dr. Sárkány György, a megyei bíróság elnöke vezette.

Jóllehet a bíróság és az ügyészség Gyulán székelt, a rögtönítélő bírósági tárgyalást, még nagyobb nyomatékot adva az ügynek, a megye új székhelyén, Békéscsabán bonyolították le. Molnár Sándort 1950. július 15-én halálra ítélték, és felakasztották. Az ügyészi vádirat mélyen hallgatott arról, hogy a tűznek áldozatul esett 10 hold legelő, kunyhó és a legelő mellett 800 négyszögöl erdő Molnár Sándorék tulajdona volt, tehát kárt csak saját maguknak okoztak.

A Viharsarok Népe, amely a párt hangja volt, 1950. július 18-án óriási szenzációként jelentette: Felakasztották a gyújtogató köröstarcsai kulákot! A „főzés ürügyével tüzet rakó gyújtogató” Molnár Sándort. Az igazságtalanul kivégzett gazda ügyéből végül kettős tragédia lett. Molnár Sándor sógorát, Gyáni Károlyt addig faggatták, gyötörték, verték az ávósok, amíg végleg összeroppant, s csak a halálban látott kiutat.

A rendszer törvénysértésének beismerésére 39 évig, 1989-ig kellett várnia Molnár Sándor családjának. Sajnos felesége nem érhette meg, azonban leánya, unokája s dédunokái kézbe vehették a Magyar Köztársaság nevében! kezdetű papírost, amelyben kimondták, hogy Molnár Sándort az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentik.

Molnár Sándor statáriális pere és tragédiája a mai napig az érdeklődés középpontjában áll. Mintegy négy évtizeddel azután, hogy Molnár Sándor életét a hatalom elvette, Sipos András filmrendező és Závada Pál szociográfus, író dokumentumfilmet készítettek, majd szövegét Statárium címmel könyv alakban is megjelentették. Regények, amelyek az 1970-es években íródtak, tényszerűen vagy éppen a képzelet szálaival átszőve mesélnek nekünk a korról és Molnár Sándor tragédiájáról, mint például Rónay György Párduc és gödölye, illetve Cseres Tibor Játékosok és szeretők című regénye. Számos tanulmány, egyetemi szakdolgozat és elemzések íródtak és íródnak mind a mai napig.

Rónay György A párduc és a gödölye című könyvében nem szerepel Békéscsaba neve, de B., a megyeszékhely és Gy., a régi megyeszékhely világossá teszik a magyar földrajz ismerői számára, hogy hol járunk. Akik járatosak Békéscsaba ­korabeli történelmében, még több helyi vonatkozást fedezhetnek föl a regényben: Rónay könyvében olvashatunk az első világháborús hősi emlékműről, melyet a város tanácselnök asszonya ledöntetett, majd az 1956-os forradalom során kiemelték a maradványait. Rónay érezhetően a díjazott német író, Heinrich Böll Billiárd fél tízkor című regénye ismeretében írt saját könyvet.

Mindkét alkotásban megjelenik az erőszakosak és a szelídek ellentéte, bibliai motívumokkal aláfestve: Böllnél a Jelenések könyvéből ismert Bárány és a Zsoltárok könyvéből ismert tulok (Büffel), Rónaynál Izajás próféta könyvében szereplő párduc és gödölye állatszimbólumok hatják át az elbeszélést. Rónay könyve a szélsőjobboldal és a Rákosi-rendszer ­rémségeit egyaránt elítéli. A regény főszereplője a bíró (itt: Stoll Aurél), aki a koncepciós perben a halálos ítéletet kimondta. Az ő lelkiismeret-furdalását mutatja be a műalkotás. A könyv fontos mondanivalója, hogy a diktatúráért nem lehet csupán egy embert bűnösként kikiáltani: ... a zsarnokból talán nem is lesz zsarnok, ha a társadalom vagy annak egy jelentős része alá nem játszik.

Kapcsolódó cikkünk:

A kuláküldözés áldozataira emlékeztek Békéscsabán