Szökőévben, szökőnapon szerepelt először a tévében Kudlik Júlia

Azt hiszem, nincs olyan szeglete az országnak, ahol nem jártam. Békéscsabáról az egyik legemlékezetesebb élményem, amikor az első kolbászfesztiválon zsűritag lehettem, és milyen érdekes is az élet, Orbán Viktor is itt gyúrta akkor a kolbászt – emlékezett vissza. Kérdésünkre elmondta, az érettségi után amolyan mindenesként, külsős munkatársként kezdett dolgozni a Magyar Televízióban. A bemondók számára feltétel volt az egyetemi diploma, két nyelvvizsga és hat további nyelvből a kiejtési szabályokkal is tisztában kellett lenni.

– Bár akkor még ezzel a tudással nem rendelkeztem, bizalmat kaptam és foglalkoztattak. Én pedig elvégeztem esti tagozaton a magyar-népművelés szakot az egyetemen, angolból és spanyolból középfokú nyelvvizsgát tettem, és a fonetikai szabályokat is megtanultam – mesélte hírportálunknak. – 1964 február 29-én, szökőévben és szökőnapon szerepeltem először a képernyőn.

A mai napig nemzedékek meghatározó műsorának számító Delta kapcsán elmondta, a magazint Lénárd Judit kolléganője kezdte, őt 1964-ben bízták meg a feladattal.

– Akkoriban nem volt súgógép. Az összekötő szövegeket, ami általában másfél-két oldalt tett ki, megtanultam és fejből mondtam – árulta el kérdésünkre. – Ezt sokkal emberibbnek, igazabbnak és hitelesebbnek tartottam, mintha egy papír mögé bújva olvastam volna, és a nézők csak a fejem tetejét látták volna. Persze könnyen „ugráltam”, hiszen kezdetben havonta egy alkalommal volt Delta. Ugyanakkor semmi olyat nem ejtettem ki a számon, amit nem értettem, mindennek utánanéztem, utánaolvastam, megkérdeztem.

– Akkoriban egy televízió működött, annak is csak „másfél csatornája”. Számomra mindig fontos volt, hogy amit gondolok, azt mondjam, és aszerint cselekedjek – válaszolta a műsor hihetetlen népszerűségének titkával kapcsolatos felvetésünkre.

Megerősítette azokat a híreket, hogy otthonában sosem néz tévét, de a szomszédainál – akik 40 éve a barátai és akikkel sokat vannak együtt – éjjel-nappal megy a televízió, így óhatatlanul belepillant az adásokba. Ítéletet, véleményt azonban nem szeretett volna mondani, hiszen ahhoz nem ismeri eléggé a mostani körülményeket.

– Mióta nyugdíjas vagyok, semmire nem érek rá – mondta mosolyogva, amikor arról faggattuk, hogy mivel tölti az idejét. – Rengeteget, hetente akár két-három könyvet is elolvasok. Aktív éveimben erre kevesebb lehetőségem nyílt, gyakran a műsorokhoz szükséges 10-20 oldalt futottam végig. Mióta visszavonultam, igyekszem mindent pótolni. Tudatosan haladok végig egy-egy szerző életművén. Egyébként sem tudok nyugton ülni, Békéscsaba felé az úton is pulcsit kötöttem, de szinte az összes kézimunka-fajtát megtanultam a patchworkot, a gobelin-szövést és a csipkeverést is. Emellett kertes házban lakom, ahol mindig van tenni-, és gyomlálni való. Sokat vagyok a családtagjaimmal, a barátaimmal.

Antal Imrével való legendás barátságáról megtudtuk, párosukat Lengyelfi Miklós szerkesztő találta ki. A Repülj páva című népzenei vetélkedő vezetésére Antal Imrét jelölték ki, majd megkérdezték tőle, hogy mit szólna, ha melléállítanának egy csinos fiatal hölgyet. Ő visszakérdezett, hogy ki lenne az, majd amikor kiderült, hogy Kudlik Júlia, nem volt semmi kifogása.

– Együtt írtuk a forgatókönyvet, Imre diktált, én gépeltem, közben ittunk néha egy-egy cseresznyepálinkát – idézte vissza ezt az időszakot Kudlik Júlia. – A kecskeméti elődöntőn az egyik versenyzőnek a zsűri és a nézők szavazatai alapján 1810 pontja lett. Imre felém fordult és megkérdezte, hogy mi jut eszembe erről a számról. Elmondtam, hogy a Magyar Televízió irányítószáma és, hogy szavazzanak. A következő produkció alatt Imre odajött hozzám azzal, hogy „Neked nem hurkatöltelék van a fejedben!” Azt hiszem ekkor estem át az Ő szigorú szűrőjén. Olyan volt nekem, mintha a bátyám lett volna. Gyakran több időt töltöttem vele, mint a férjemmel, egy-egy műsor előtt egy hetet is próbáltunk, együtt ebédeltünk, egyre járt az agyunk, sétáltunk, már az arckifejezéséből tudtam, mire gondol. Nagyon sokat tanultam tőle, sokat köszönhetek Neki. Öröm és megtiszteltetés volt Vele dolgozni.

A legfontosabb, hogy akár saját magunkon is tudjunk nevetni.

Kudlik Júlia elárulta, nem hiányzik neki a műsorvezetés.

– Korán megtanultam, hogy le kell tudni zárni a dolgokat. Az életben mindennek megvan az ideje – hangsúlyozta. – Amikor 2001-ben elküldtek a tévétől, nem estem kétségbe. Ha valahol becsukódik egy ajtó, szinte biztos, hogy kinyílik egy másik, vagy ha az nem is, de legalább egy ablak. A fényt viszont meg kell tanulni beengedni rajta. Akkor nem gondoltam, hogy 2013-ben Szvorák Katival közös lemezt készítünk, majd nem sokkal később egy másikat is.

Amikor arról kérdeztük a műsorvezetőt, hogy honnan ez a belső erő, úgy fogalmazott, alighanem „születési hiba”. – Az életben nincs mindig válasz a miértekre, nincs mindenkor hatalmunkban a saját utunk – ecsetelte. – A magzati létet követően zarándokként érkezünk a földre, és senki nem tudja, hogy az ittlétünk meddig tart, s mikor leszünk részesei az emberi elme számára felfoghatatlan beteljesedésnek. Nincs halál, csak meghalás. Ami innen nézve hiány, más szemszögből a teljesség. Persze ehhez hitre van szükség, ami sok mindenben segít.

Videó: Tóth Nikolett

A mai „lélekcserélő” időben, teljesítmény-központú világunkban, amikor annyit érsz, amennyit leteszel az asztalra, lassan az ember már saját magával sem tud majd egy fedél alatt élni. A hívő ember egy láthatatlan titkokra bízza magát, és hagyja, hogy az működjön, s élete alkonyán amikor kezdeményező-, és teljesítőképessége már fogyatkozik, a hit alaptartalékaiból tud élni, ami olyan békességet ad, amire ez a világ nem képes!

Kudlik Júlia szólt a humor fontosságáról is, amit az lélek „szaunájának” tart. Mint mondta: a legfontosabb, hogy akár saját magunkon is tudjunk nevetni.

Előzmény:

Békéscsabára jön a legendás műsorvezető, Kudlik Júlia