Megpecsételte a sorsát, hogy tombolán nyert egy pónilovat

–Tizenhat évvel ezelőtt egy rendezvényen nyertem egy pónit, amit mi neveztünk el Bertalannak, aztán kaptam rokonoktól még egyet, Vilmost. Eleinte idegenkedtem az állatoktól, de aztán javasolták, hogy öleljem át őket a nyakukon keresztül. Ez teljesen megpecsételte a sorsom, beleszerettem a lovak világába – kezdte Kincses Marica. Egy táborban tanult meg aztán lovagolni. Sokat köszönhet Ökrös Sándornak, és máig hozzá fordul segítségért, ha kérdése van.

Az általános iskola elvégzését követően Mezőhegyesen tanult, ahol lótartó és -tenyésztő szakon végzett, majd kapott egy idős kancát, Madonnát, igaz, később a két pónitól meg kellett válnia. A most 24 éves vésztői lány aztán Békéscsabán érettségizett, valamint lovasoktatói végzettséget is szerzett, és közben a patások száma is gyarapodott otthonában, érkezett egy nóniusz csikó, Huncut.

Marica 19 évesen nyakába vette a világot. Egy romániai magyar faluban vezetett egy kis lovardát, ez a másfél esztendő megedzette testileg, lelkileg. Bár elvileg lovasoktató volt, igazából mindenes, naponta több patást lovagolt, gyerekeket oktatott. Később Budapestre költözött, és egy nagy lovasudvarban, Dunaharasztiban ténykedett, több száz órát foglalkozott különböző korosztályokkal, a legfiatalabb tanítványa 22 hónapos, a legidősebb 73 éves volt. Aztán Kiskunlacházára került.

Mint mondta, jött egy pályázati lehetőség annak keretében, hogy a kormány segíti a fiatalok vállalkozóvá válását. Végérvényesen eldőlt: hazatér szülővárosába, hogy Vésztőn valósítsa meg álmát, így itt indította be a lovasiskoláját. Három paripáról gondoskodik nap mint nap: Hollóról, a póniról, ami az övé; Csinosról, a pej kancáról, ami ismerőséé; illetve Spartenről, a bértartott csikóról.

– Nehéz volt a kezdet – mondta Marica, hozzátéve, hogy tavasz elején a pónival kezdett oktatni, majd Csinost is befogta, belovagolta. Pár nap alatt sokat fejlődött, és reményei szerint fog a jövőben is – nemcsak a patás, hanem ő maga is. A csikóval, Spartennel jövőre lehet elkezdeni a munkát.

– A lovak alázatra tanítanak – hangsúlyozta. Mint fogalmazott, ha felül egy lóra, szabadságot érez, és minden baja elillan, nem gondolkodik, hiszen csak saját magára és a patásra figyel. Úgy véli, felemelő egy 800 kilogrammos állatot irányítani, hogy az mindent megtesz, amit kérnek tőle. Megfogalmazta hitvallását: szeretettel kell az állatokhoz fordulni, és akkor jól be lehet őket tanítani.

Persze, mint kiemelte, nem egy tárggyal dobálóznak, élő, érző lényekről van szó a paripák esetében. Akiknek szintén lehet bánatuk, és ha ellenkeznek, akkor bizony ellenkeznek. És azt is megérzik, ha a zsoké ideges, olyankor a lovak is feszengenek. Mosolyogva mondta Marica, hogy ha éppen hisztis, abban az esetben az állat szintén hisztissé válik.

Mostanában napi öt-hat lovas fordul meg nála, főleg helyből, Okányból, Szeghalomból, Körösladányból, illetve Vésztőn nagyszülőknél nyaraló gyerekek járnak hozzá. Táborokat is tartottak a lovasiskolában, amelyek keretében nemcsak a patásokkal, hanem például a seprűkötés, a kosárfonás, a vályogvetés hagyományaival is megismerkedhettek a fiatalok. Örömmel mondta, hogy végül azok is nyeregbe pattantak, akik eleinte idegenkedtek az állatoktól.

Fejlesztené a lovasiskoláját

Kincses Marica számos jövőbeli tervvel rendelkezik, hogy fejlessze a lovasiskoláját, ahol egyébként a paripákon kívül sok-sok háziállat található: egy kutya, négy macska, két nyuszi és négy törpemalac.

Sikeresen szerepelt idén pályázatával a kormány, a Magyar Turisztikai Ügynökség által indított Kisfaludy Programon, így szálláshelyfejlesztésre is lehetősége nyílik. Bár már most is mennek a munkák – lesz egy szociális épület mosdóval, tusolóval, öltözővel –, a támogatásból korszerűsítik majd a vendégházat.