Ugrán halt meg Kölcsey Péter

Szoboszlai Zoltán elmondta, a helyi református egyházközség levéltárában megtalálhatók azok az iratok, amelyek megőrizték az idősebb Bölöny Sándor által készített családi sírkövek feliratait. Az egyik sírkőre azt írták, hogy az alatt nyugszik Kölcsey Péter, aki 63 évesen vesztette életét, illetve felesége, Bölöny Eszter, aki 1858-ban, 67 évesen hunyt el, valamint Bölöny Ágnes, aki 1850-ben, 60 évesen adta vissza lelkét a teremtőnek.

A helytörténeti kutató némi ellentmondásra bukkant, mivel Kölcsey Péter csak 53 évet élhetett, tekintve, hogy az álmosdi anyakönyv szerint 1797-ben született, abban az évben keresztelték meg.

Kifejtette: Kölcsey Pétert minden bizonnyal a Bölöny család akkori temetkezési helyén, az úgynevezett Apátnyara dombon temették el. Ezt a 20. század második felében Nagy Viktor-dombként emlegették a helyiek, annak a tetején volt Ugray Györgyné Bölönyi Anna sírhelye – fehér kerítéssel, kavicsos sétányokkal. Ezt a dombot a termelőszövetkezet 1971-ben teljesen elhordta, abból töltötték fel a Bai-telep és a szakosított szarvasmarhatelep területét.

Kölcsey Péter 1797. április 27-én látta meg a napvilágot Álmosdon, idősebb Kölcsey Péter és a Bölöny család Ádám-ágából származó Bölöny Ágnes gyermekeként. Édesapja nem élhette meg születését, mivel előző év augusztusában meghalt. A kis Péter még nem volt ötéves sem, amikor 1802-ben édesanyját is elvesztette.

Az édesapa halála után Kölcsey Sámuel, az édesapa nagybátyja vette védőszárnyai alá az özvegyet és a gyermekeket, mint örököseit tartotta magánál, és 1801 végi halálakor rájuk is hagyta a vagyonát. Kölcsey Péternek a Himnusz költőjén, Ferencen kívül három testvére volt, Mária, Sámuel és Ádám, akivel közel egykorú volt, az is elképzelhető, hogy ikrek voltak.

Kölcsey Péter és testvére, Ádám katonának készültek, ezért Ferenc 1814-ben tanulni vitte őket, hogy „céljokra készek legyenek”, Ádám Pestre, Péter pedig Pozsonyba került. Péter 1817-ben vette feleségül Chernelházai Chernel Veronikát – tőle születhetett 1818. szeptember 6-án Álmosdon egyetlen lánya, Helena, akit a családban Lenkának becéztek. Neje elhunyt, és néhány évre rá újranősült, ekkor vette el Bölöny Esztert, Bölöny József és Ugray Julianna lányát.

Lenkával kapcsolatban érdekesség, hogy még beszélni sem tudott, amikor valamilyen okból – talán egy járvány vagy édesanyja korai halála miatt – Szatmárcsekére került, nagybátyjához, Kölcsey Ferenchez, nála nevelkedett. A költő szerette a gyermeket, megviselte, amikor – nagyjából 1823-ban, amelyik évben a Himnuszt is papírra vetette – elvitték tőle a kislányt.

– Kölcsey Péter tehát második felesége, Bölöny Eszter révén került Biharugrára – folytatta Szoboszlai Zoltán. Hogy házassága után mennyi időt töltött a faluban, nem tudni, mivel hivatala – több vármegyében volt táblabíró – és több vármegyében lévő birtokai miatt hol Álmosdon, hol Szakácsiban, hol Biharugrán tartózkodott. De életének utolsó éveit biztosan itt töltötte. A leírások alapján a helyiek szerették, tisztelték embersége és jóindulata miatt.

Minden nemes ügyet odaadóan támogatott

Szoboszlai Zoltán elmondta, Kölcsey Péter 1838 előtti életéről alig tudni valamit, viszont a Biharugrán töltött éveiről kiderült, hogy – mint helybeli földesúr – rendszeresen részt vett a presbitérium gyűlésein, ez a testület abban az időben többé-kevésbé egyezett a község elöljáróságával. Az eklézsia vezetősége 1842-ben főgondnokká is választotta. Sógora, Bölöny Károly nem lakott állandóan a településen, de Kölcsey Péter már többnyire igen, és szerepet vállalt a község, az egyház ügyeinek intézésében. Odaadóan támogatott minden nemes ügyet. 1846-ban „sok foglalatosságai miatt” nem tudott mint főgondnok a presbiteri gyűlésen részt venni, azt követően pedig már betegségei akadályozták a megjelenésben. A helytörténeti kutató szerint a „szelíd emberbarát” Kölcsey Péter nemcsak mint a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc testvére, hanem saját személyét illetően is megérdemli, hogy megemlékezzenek róla.