A súlyok emelésében is bajnok a szabadkígyósi fafaragómester

– Hogyan jött az indíttatás?

– Ács az eredeti szakmám, de később Csabán, a Vízműben magasépítő technikusként végeztem, a fa iránti rajongás azonban megmaradt, így a fafaragóképzést is elvégeztem. Rengeteget gyakoroltam, vonzott a fa alakítása, megmunkálása, folyton új feladatokat kerestem.

– Szülőföldjén, Szabadkígyóson is több emlék viseli a keze nyomát, melyek ezek?

– Többek között én készítettem a temetőben lévő haranglábat, tavaly nyáron pedig egy általam faragott trianoni emlékművet avattunk fel, miközben egy emlékoszlopot és egy hatalmas székelykaput is készítettem. És persze elkészültek a régóta várt utcanévtáblák is a település teljes területén, ami azért is kedves számomra, mert bármerre járok a faluban, mindenhol a saját munkámmal találkozok. Ez nem egy rossz érzés.

– Merre láthatóak még a munkái?

– Telekgerendáson és Lőkösházán is van egy-két alkotás, ami az én kezem nyomát viseli: előbbin egy trianoni emlékmű, utóbbin egy harangláb és egy emlékoszlop. De könnyedebb feladataim is vannak, tavaly ősszel például mesebeli szobrokat készítettünk és újítottunk fel egy fafaragó barátommal Békéscsabán, a CsabaParkban, és készítettem egy vándorbölcsőt a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom megrendelésére. Elekre pedig éppen most faragok egy haranglábat, a város felkérésére.

– A szabadkígyósi kastélynál felállított székelykapu a megszokottnál jóval nagyobb. Mi ennek az oka?

– A falu polgármestere, Balogh József keresett meg évekkel ezelőtt, hogy elvállalnám-e a feladatot. Ő mondta el, hogy még a kétezres évek elején egy sokat megélt tölgyfát döntött ki az egyik vihar a kastélyerdőben. A hatalmas, nyolcméteres, a vékonyabbik végén is majd egy méter vastag átmérővel rendelkező törzset ő vágatta fel úgy, hogy abból egyszer majd székelykapu legyen. Ebben az állapotban pihent a fa egy évtizedig, amiből aztán a kaput készítettem, és amit 2017 nyarán állítottunk­ fel a kastélynál, a lipicai ménesnél­.

– Mennyi idő volt ennek a kifaragása?

– Volt vele feladat, már csak a méretéből adódóan is. Miután mindent leegyeztettünk, viszonylag szabad kezet kaptam, csak egy kikötés volt, hogy elférjen alatta egy traktor. Ott ugyanis, ahol felállítottuk, rendszeresen közlekednek a gépek. Tavasszal kezdtem a munkát, és nyáron állítottuk fel a kaput, minden hétvégén ezen dolgoztam, lényegében egy egész hónapot faragtam, mire elkészült

a kapu.

– A családban van másik „művészlélek”?

– Három gyermekem van, és a nagyobbik lányom nagyon szeret rajzolni. Ki tudja, talán egyszer valami hasonló elhivatottságot, hobbit talál ő is magának.

– A fafaragás mellett mivel kapcsol ki?

– A családdal sokat járunk túrázni, járjuk a vidéket itthon, Erdélyben, Felvidéken, de Bácskán is többször, többfelé megfordultunk már, nagyon­ szeretünk így kikapcsolni. A másik szenvedélyem a sport, a súlyemelés, szenior ezüstérmes Európa-bajnok vagyok, a Bökfi János által vezetett Békéscsabai Súlyemelő és Szabadidő Sport Egyesület tagja.