Újraéleszti a Wenckheim-család bútorait az újkígyósi műbútorasztalos

Urbán Viktor a műhelylátogatás során elárulta, az antik bútorok iránti szeretete végig kísérte felnőtt életét.

– Tizennyolc éves lehettem, mikor édesapám mesélt nekem a régi bútorokról, ónémet órákról. Majd az élet elsodort ettől a pályától, mígnem tíz évvel ezelőtt rá nem találtam Bathó Miklósra. A zuglói asztalosmester, bár már betöltötte nyolcvanadik életévét, ma is dolgozik. Mellette tanultam meg az antik bútorokkal való munkafolyamatokat, ő tanított meg a furnérozására, az intarziás bútorok javítására, miközben Esztergomban megszereztem a műbútorasztalos szakmát ­– avatott be minket az újkígyósi asztalos.

Ezután a Wenckheim László és felesége, Csáky Ilona tulajdonában lévő, 19. század végén készült asztalhoz vezetett minket. Mint mondta, ezek a bútorok olyan különleges technikával készültek, melyet már régóta nem alkalmaznak az asztalosok. Ráadásul egy-egy ilyen antik bútor születéséhez több mester kezének kellett találkoznia, fafaragó, esztergályos, asztalos, sőt olykor még tükrös is kivette a részét a munkából.

– Ezeknek a bútoroknak múltjuk, lelkük van, az én dolgom pedig az, hogy mindent megtegyek azért, hogy akár még száz éven át szolgálják tulajdonosukat. A több hetes restaurálás során vissza kell állítani a hiányzó, törött részeket az eredeti állapotukba, illetve az összes javítást úgy kell előkészíteni, hogy a legvégső felületkezelésnél, politúrozásnál, – ami egyben a legidőigényesebb is – már visszanyerje régi formáját a szobaberendezés – részletezte a mester.

A most elkészült barokk dohányzóasztal például több helyen el volt törve, sérült volt a felülete, a sarkai pedig az évek során, – a költözésekkor, az ide-oda mozgatásokkor – letörtek.

– A felújításkor próbálok olyan bútorokat is megtölteni élettel, melyeket mások már menthetetlennek látnak. Mindegyik bútornak adok lehetőséget, hogy ismét betölthesse eredeti funkcióját. Bármilyen rossz állapotban is van, próbálom életre kelteni. Talán ezért sem számoljuk ebben a szakmában a felújítással töltött időt, hiszen igen aprólékos munka a miénk. Nem lehet tudni például, hogy a felületkezelés után másnap mit mutat a bútor, akár ki is szürkülhet a felület. És olyan is van, hogy csak két-három nap szárítás után derül ki, hogy hozzá kell-e még nyúlnom vagy befejezhetem a politúrozást – emelte ki az asztalos.

Hozzátette, a Wenckheim házaspár két bútora várja még, hogy újjászülethessen a kezei alatt. A komódok Wenckheim László feleségének hagyatékából, a Csáky örökségből valók, melyek elkészültük után, ismét betölthetik majd azt a funkciót, amit több mint száz éve, a mesteremberek szántak nekik.

Argentínából került a családhoz

Wenckheim László és felesége, Csáky Ilona hírportálunknak elmesélte, egy közös beszélgetés során tudták meg, hogy az Újkígyóson lakó Urbán Viktor szabadidejében bútorokat ment.

– Először egy hintaszék készült el Viktor műhelyében, melyet tíz évvel ezelőtt, Argentínából a helyi mennonita felekezettől vettünk. Ők találták ki azt az egyedi szerkezetet, amely mozgatja az ott honos calden fából készült hintaszéket. Kettőt hoztunk haza akkor, egyet elajándékoztunk egy barátunknak, a másikat tíz év után, Viktor segítségével végre használatba vehettük. A most elkészült barokk asztalt pedig Németországból, egy barátnőm ajándékozta nekünk, aki egykor a nagynénikéjétől örökölte.

Míg a felújításra váró komód hosszú időn keresztül, a nagynénémnél volt Münchenben, de már nagyanyám otthonában is megvolt, látható a régi képeinken. Számos gyerekkori emlékem kötődik hozzá, hiszen ötven éve ismerem, része volt az életünknek. A nappaliban állt mindig, a tetején pedig számos fénykép mesélt a családunkról – árulta el Csáky Ilona a szobaberendezések csöppet sem hétköznapi történetét.