Szibériai fogságban írta legelső könyveit a csabai gyümölcskertész

Nagy túlélőnek nevezte Mohácsy Mátyást a városvédő és városszépítő egyesület elnöke, Ugrai Gábor. Elmondta, 33 éves volt a szakember, amikor kirobbant az első világháború. Rögtön a frontra került, és 1914 őszén fogságba esett, hat évet töltött Szibériában. Nem volt azonban tétlen, ott is kertészkedett és könyveket írt, azokat a Vöröskereszt segítségével juttatta haza. A polgárháborús helyzetet kihasználva 1920 tavaszán megszökött, nyáron már itthon tanított.

A Széchenyi ligetben áll ma Mohácsy Mátyás szobra. A tehetség onnan nem messze, egy Körös-parti házban született, heten voltak testvérek. Gyermekként szívesen foglalkozott a növényekkel, a fákkal. Az evangélikus iskolában tanult, és a sportban, például a távolugrásban is kiemelkedett. Később Budapesten, a kertészeti tanintézetben folytatta tanulmányait, majd vándorbotot vett, bejárta a fél világot, eljutott Amerikába is – sorolta a városvédők és -szépítők elnöke.

Ugrai Gábor hozzátette: amikor Mohácsy hazatért a fogságból, egy Trianon által is sújtott hazába csöppent, amit újra kellett építeni, ehhez járult hozzá íróként, tanárként. Az egyik legtermékenyebb szerző volt, amikor nyugdíjba vonult, azt mondta, végre van ideje arra, amit szeret, a kertészkedésre. Ő nyilatkozta: a piac a fogyasztók parlamentje, ez is bizonyítja, hogy ha egy gyümölcs jó, akkor a piacnak, a fogyasztónak is szüksége van rá.

Olyan ember volt, akit mindenki szeretett és tisztelt, három nyelven beszélt – mondta Mohácsy Mátyásról a szakember nevét viselő kertbarátkör egykori elnöke, Huszár Endre, hozzátéve, Mohácsy Mátyás 1920-ban a csillagok állása és a növények ismerete alapján jutott haza Szibériából. Trianon miatt hazánk akkoriban gyümölcsimportra szorult, a szakember tanítványaival, kollégáival sokat dolgozott azon, hogy létrehozzák a szabolcsi almást, a kecskeméti sárgabarackost, a dunántúli körtést, a hazai gyümölcstermesztés zászlóshajóit.

Meghonosította itthon a metszést is, és bár eleinte furcsán tekintettek rá emiatt, féltették a fákat, aztán amikor látták az eredményeket, sorban álltak nála.

Huszár Endre elmondta, Mohácsy a magyar kertészeti szakirodalom egyik legjelesebb formátuma volt, 37 könyvet írt, a Gyümölcstermesztés házi és háztáji kertekben című kiadványa 300 ezer példányban kelt el. A megyeszékhely híres szülötte a hazai kertészeti felsőoktatás megteremtésében is oroszlánrészt vállalt, munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el, és tanítványai közül is többen kiérdemelték a rangos elismerést.

Mohácsy-relikviákat őrizhetnek az intézményben

Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház vezetője elmondta, 1995 óta működik az intézmény berkein belül a kertbarát­kör, amely húszéves fennállásakor vette fel a szakember nevét. A Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének elnöke, dr. Szent-Miklóssy Ferenc is többször járt a lakótelepen, neki hála, számos relikviát – kéziratokat, fényképeket – kaptak az elmúlt években.

A közösségi ház egyik termét – ahol a kertbarátok összejönnek – a jövőben elneveznék Mohácsy Mátyásról, az emlékeket is ott állítanák ki. Takács Péter kiemelte, Mohácsy Mátyás kiváló ember volt, tőle az idézet, mely szerénységét is jelzi: „sokat dolgoztam életemben, szerettem az embereket, a szakmát, az ifjúságot. Ezekért tettem, amit tettem. Eredményeket is értem el, de nem egyedül magam, hanem munkatársaimmal együtt. Sohasem szerettem, ha ezért engem tömjéneztek.” Erdei Lajos, a kertbarátkör elnöke hozzáfűzte, később, a járvány múltával, szakmai programokat, ismeretterjesztő, például a metszésekkel, a biokertészettel, a növényvédelemmel kapcsolatos előadásokat tartanak majd.