Hogyan vészelhetjük át a járvánnyal járó mentális nehézségeket?

Nehéz év van az emberek mögött. Nemre, életkorra való tekintet nélkül mindenkit megviselt az elmúlt időszak. Szicsek Margit szakpszichológus tapasztalati szerint főként az idősek életében, lelki egészségben hozott változás a vírus, a bezártság, az elszigetelődés.

– Sokan egyedül élnek. A pandémia ideje alatt nagyon beszűkült a mozgásterük, nagyon féltek, nem igen érintkeztek senkivel, a depresszió gyakori lett a körükben. Aki tudott kapcsolatot tartani interneten vagy telefonon családtagjaival, illetve barátokkal, ismerősökkel azok kicsit jobban viselték, de a beszűkültség náluk is megmutatkozott – mondta el a szakember.

Hozzátette, hogy a fővárosból szülőkhöz hazaköltözött és itthonról dolgozó fiatal munkavállalókat is nagyon megviselte ez a helyzet. Elkezdték önálló életüket, kialakították az új életformájukat és mindez megszakadt, maradt az online tér. Náluk is kedvetlenség, motiválatlanság a jellemző.

– Az egyetemisták épp elkezdték a nagybetűs életüket, majd két hónap után visszajöttek a gyerekszobájukba. Meg sem tudták igazán ízlelni, hogy milyen egyetemi polgárnak lenni. Alig vannak csoportkapcsolataik. Tanulási kedvetlenség, fásultság jellemzi őket. Nagy erőfeszítésükbe telik órákra a gép elé, majd a könyv fölé ragasztani magukat, és még csak most kezdődik a vizsgaidőszak.

A fiatalabb korosztálynak is szüksége van a feltöltődésre

Szicsek Margit kiemelte, hogy bár a középiskolások kapcsolattartása intenzívebb az osztálytársakkal, de tanulási motiválatlanság, a könnyebb út keresése – összeszedem a dolgokat a többiektől –, nagymértékben jellemző.

– A fiataloknál nem tapasztaltam agressziót ez idő alatt, inkább fásultságot, kedvetlenséget, besüppedést, motiválatlanságot véltem felfedezni.

Ez most oldódni fog, feltöltődnek és ha tényleg lesz negyedik hullám akkor jobb állapotban fogja érni őket.

De az oktatással valamit kezdeni kell, minden szinten, mert olyan tudáshiány fog kialakulni, ami később nehezen pótolható.

A médiában már a negyedik hullámról is beszélnek. A szakpszichológus szerint az emberekben kialakult valamiféle tapasztalati rendszer ehhez fognak nyúlni, ha ismét szükség lesz rá, már „ismerős” lesz a terep, talán felkészültebben fogják kezelni a kialakult helyzetet.

Igyekezzünk mindenre időt szakítani!

– Életkortól, nemtől, családi állapottól függően mindenkinek ki kell alakítani egy egyéni életstratégiát.

1. Legyen egy állandó napirend – ez strukturálja a napot, megakadályozza az idő elfolyatását.

2. Minden tevékenységnek legyen meg a helye a napban: munka, sport, tanulás, ismeretszerzés, gyermekes családoknál a gyermek életkorára való tekintettel közös játék, meseolvasás, társasjáték, kvíz játék.

Időseknél is fontos a napi torna, olvasás, a memória dolgoztatása aktív módon.

A szakember arról is szólt, hogy mit ne tegyünk: túlzásba vitt közösségi média használat, számítógépes játék, kevés értelmes tartalommal bíró, „butító” dolgok nézegetése a neten. Ezek időrablók, nem adnak hozzánk semmit, de az idegrendszert fárasztják ez türelmetlenséghez, agresszivitáshoz vezet. Az alvás minőségét nagyban rontja, nem véletlen, hogy sok ember panaszkodik alvási nehézségre, de nem hiszik el, hogy ebben bizony nagy szerepe van az órákig tartó netes szörfözésnek – árulta el a szakember.

– Értelmes, változatos, jól strukturált napok. Kézben tartott, fegyelmezett életvitel, amiben minden van ami építi az egyént, humor, értelmes új ismeretek szerzése, mások iránti figyelem, segítőkészség.

Egyszóval önismereten alapuló tudatos élet! Ez viselhetővé teszi a nehéz időszakokat is és gazdagítja az egyént!

– mondta a szakember.

Az online oktatás nehezítette a szülők munkáját

Vegyes érzések vannak bennem a koronavírus miatti otthoni munkavégzéssel és digitális oktatással kapcsolatban – mondta el hírportálunk kérdésére egy gyulai kétgyermekes édesanya.

– Egy óvodás és egy általános iskolás kislányom van, utóbbi most másodikos, tehát tavaly márciusban, amikor először elrendelték az online munkarendet, ő egy igen nagy figyelmet igénylő iskolakezdő volt, párosítva egy szintén figyelemre és törődésre éhes négyévessel. Elsősöm épp a számok és a betűk világával ismerkedett és az olvasást is lényegében otthon kezdtük el. A rajzot kivéve minden tantárgynál mellette kellett ülnöm és segíteni őt. Ez napi több órát igénybe vett, mindeközben óvodásomnak találnom kellett elfoglaltságot, és persze a munkámat is el kellett végeznem. Hatalmas könnyítés volt ugyan, hogy utóbbit túlnyomórészt otthonról is megtehettem, de így is komoly odafigyelést igényelt tőlem. Aztán ott volt még a házimunka is.

Főzni, mosni és takarítani kellett az átlagnál többet, hiszen állandóan otthon voltunk. Nehezen indultak ezek a hónapok, de szép lassan belerázódtunk, csupán egy jó napirendre volt szükség.

Magam részéről mára egészen megkedveltem a home office-t, különösen azóta, amióta a gyerekek újra közösségben vannak. Hatékonyabb vagyok ugyanis a munkámban, mert kiesik egy állomás (a munkahelyem) az otthon és a helyszínek között, ahová az adott feladataim szólítanak. Ezzel időt spórolok meg, tehát több energiát tudok fordítani teendőimre. Mindezt az is segíti, hogy az üres járatokban el tudok indítani egy mosást, vagy összedobok egy gyors ebédet, vacsorát, amikért máskor siettem haza a munkahelyemről – összegezte.

Az édesanya elárulta, mindent összevetve számára akadtak nehézségei és szépségei is a pandémia miatti bezártságnak. Persze nagyobb teher nehezedett rá az utóbbi bő egy évben, és akadtak is bőven olyan pillanatok, amikor úgy érezte, nem bírja tovább, de úgy érzi, végül ki tudta hozni helyzetéből a maximumot. Nem mellesleg, kisbaba koruk óta nem lehetett ennyit a gyerekeivel, mint most, és visszaállva a régi kerékvágásba vélhetően már nem is lesz lehetősége erre.

A pandémia ideje alatt minimálisra csökkent a találkozások száma

Egy másik olvasónk, Garas Katalin elárulta, hogy fiatal kora ellenére nem az a típus, aki kimondottan szeret szórakozóhelyekre járni. Soha nem is volt. Ezzel szemben a családtagjaival, barátaival szeret találkozni, minőségi időt tölteni velük.

– Hogy milyen pszichés hatással volt rám a COVID-19? A korlátozások pont ezeket vették el tőlem. Ugyan kitehettem a lábam a lakásból, de mégis bezárva éreztem magam. Miután márciusban szigorú megszorítások következtek, arra lettem figyelmes, hogy egyre ingerültebb, frusztráltabb vagyok. Emlékezzünk vissza: este nyolcig haza kellett érni, bezártak bizonyos típusú boltok, a szórakozó/közösségi helyek már egy ideje nem üzemeltek. A vidéken élő szüleimet nagyon ritkán tudtam látogatni, mert a korai kijárási korlátozás ezt nem tette lehetővé. A magas kockázati faktor miatt hosszabb időre pedig nem mehettem. A barátaim többsége szintén vidéken él, akikkel a személyes kapcsolatteremtést ez szintén ellehetetlenítette – emlékezett vissza.

Ahogy említette, szórakozóhelyekre, vendéglátó egységekbe igen ritkán jár, azonban

a 8 órás irodai munka után jól esett neki az edzőteremben megnyújtóztatnia magát, amiről szintén le kellett mondania.

A mozgással együtt a szociális élet azon ága is eltűnt.

– A szépségipari szolgáltatások hiánya is nyomasztó volt. A ruhaboltokra ugyanez vonatkozik. Tisztviselőként igyekszem ehhez méltón kinézni. Ha nekem új ruhára, cipőre van szükségem, akkor elmegyek a boltba, felpróbálom, és megveszem. Ha ez az eset fennáll, akkor viszont szeretek akkor menni, és úgy intézni, ahogy én azt jónak látom. Ezt a korlátozás szintén gátolta.

A barátoktól, családtagoktól való távolságtartás frusztráltabbá tette az embereket

– Összességében rólam elmondható, hogy birka türelmű ember, törvénytisztelő állampolgár vagyok. Az első hullámnál elég szkeptikus voltam, a második végére viszont beletörődtem, elfogadtam a korlátozásokat, megpróbáltam belehelyezni őket a hétköznapi életembe. A legutóbbi hullám miatt, – főleg a szigorú márciusi korlátozások miatt – depressziós, pánikbeteg lettem. Aggódtam a beteg, idősödő szüleim, nagyszüleim miatt. A folyamatos, ellentmondásos hírek miatt nem tudtam reálisan látni a helyzetet. A munkahelyünkön külön-külön irodákba ültettek bennünket. Sokszor eltelt úgy egy nap, hogy nem váltottam élő szót senkivel – emlékezett vissza.

– Emellett tisztában vagyok azzal, hogy a korlátozások, a veszélyhelyzetre való tekintettel hozott intézkedések az állampolgárok egészségügyi állapotát hivatottak megvédeni, de ezt a mindennapokban megélni nagyon kemény dolog.