Szellemi kulturális örökség lett a Békés megyei szűcshímzés

A helyi szűcshímzés élő hagyománya első örökségelemként jelenik meg a megyéből a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékében.

– A jegyzékbe való felkerülés az elődeink előtti tisztelgés, valamint a ma ezzel a tudással élő és alkotó emberek különleges kultúrájának magas szintű elismerését jelenti. A Békés megyei szűcshímzés évtizedeken keresztül meghatározó szerepet töltött be számos megyei település társadalmi életében. A 20. században végzett megtartótevékenység során került olyan helyzetbe, amely lehetővé tette, hogy ma is beszélhetünk élő hagyományról a megyében. E szellemi és tárgyi örökség sokak szerepvállalása és tudatos tevékenysége eredményeként lehet ma is élő tudás – emelte ki Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke.

Mint elmondta, a megyében ma is több alkotó közösség tevékenykedik a tradicionális szűcshímzés motívumvilágával.

–1968-ban fedezte fel 15 mezőkovácsházi asszony a ködmönöket, és próbálta meg áttenni a rajtuk található mintákat, színeket a textilekre. 1972-ben pedig már 110 asszony sajátította el a megyei tanfolyamon ezt a kultúrát. Jelenleg 25 szakkör gondozza a szűcshímzés hagyományát

– ismertette az egyesület elnöke.

A 19. századi Békés megyei szlovákok ünnepi viseletében fontos szerepe volt a szűcsök által készített ködmönöknek, ez nem hiányozhatott a férjhez menő lányok kelengyéjéből:

– Szűcsközpontok alakultak ki Békés megyében, például Mezőberényben, Szarvason, Tótkomlóson és Békéscsabán. A kiváló mesterek a szűcsközpontokra jellemző sajátos kompozíciót, díszítményt, színvilágot fejlesztettek ki, mely egymástól és a magyarokétól is eltért – ismertette dr. Illés Károlyné népművészet mestere, népi iparművész. Hozzátette, az 1970-es években a Békés megyei kézművesek nagy erőfeszítéseket tettek a ködmönök mintavilágának fennmaradásáért.

– Szlovák szűcsközpontként tartjuk számon Békéscsabát, Mezőberényt, Szarvast és Tótkomlóst. A magyar szűcsök Füzesgyarmaton és Békésen dolgoztak az asszonyoknak. Míg a román ködmönt Kétegyházán készítették a mesterek. És bár többféle motívummal dolgoztak a szűcsök, rozmaringág valamennyin megtalálható, csak más színállásban. Ugyanakkor például tüskés rózsát, tölgyfa- vagy eperlevelet inkább a békésiek hímeztek – avatott be minket a népi iparművész.

Aki kiemelte,

bár színes viseletekről van szó, összhatásában egyik sem tarka, sokkal inkább egyfajta színharmónia jellemzi valamennyit.

– A megyében a szarvasin voltak a legpuritánabb motívumok, a tótkomlósi ködmönök voltak a legtarkábbak, a legaprólékosabbak. A szabásvonala viszont nagyon hasonló volt valamennyinek. És többnyire a racka juhnak a hosszú szőrét használták fonalnak, ezt hímezték a szűcsök háromélű tűvel, mert hiszen a ma használatos tű kiszakította volna a bőrt – fűzte hozzá.

Új anyagon élnek tovább a régi motívumok

– Békés megyében elég sok ködmön maradt fent, a csabai Munkácsy múzeumban is sokat találhatunk, valamint magángyűjteményekből is kerültek elő különleges darabok. Az egyesületnek Kiszely Jánosné ajándékozta saját gyűjteményének darabjait. Mi pedig a szakkörben igyekeztünk olyan alapanyagot keresni, ami legjobban hasonlít a bőr színéhez. Így találtuk meg azt a bézs, nyers fehér színt, amelyen a legjobban mutatnak a ködmön színei – osztotta meg velünk dr. Illés Károlyné népi iparművész.

Kapcsolódó cikkünk:

https://www.beol.hu/kozelet/helyi-kozelet/kulturalis-orokseg-lett-a-helyi-szucshimzes-4334615/?fbclid=IwAR0zpA_XbFmSig83-9XPYupcOjB3jvR2yzl5nr3fodPPNXEPzhzlW8qjhWo