Járhatott-e valaha a legendás Hunyadi János a fürdővárosban?

Szerémi György 16. századi történetíró az utókorra hagyott egy elbeszélést, amely a gyulai vár kapujához kapcsolódik, és Hunyadi János az egyik hőse – fogalmazott cikkében dr. Halmágyi Miklós. Mint leírta, Szerémi elbeszélése szerint Hunyadi János idejében élt egy György nevű úr, akit Fekete György vagy Szerecsen György (Georgius Zerechen) néven emlegettek. Száműzték Magyarországról, így a török birodalomba menekült, majd segítséggel visszatért a Körös és Maros folyók vidékére, és Gyula közelében tábort vert Mezőmegyer és Gerla között. György nőtestvére, egy özvegy úrnő a gyulai várban élt. Az asszony megüzente az akkor Lippán tartózkodó Hunyadi Jánosnak, hogy fivére magával akarja vinni őt Törökországba. Hunyadi azt javasolta a gyulai özvegy úrnőnek, hogy hívja magához Szerecsen Györgyöt, engedjék őt be a várba, majd csukják be mögötte a kaput. 

– Szerémi György az 1540-es években írhatta könyvterjedelmű munkáját Magyarország romlásáról. Kedvelte az anekdotákat, furcsaságokat, pletykákat. A saját koráról lejegyzett történeteit is kritikusan kell kezelni, a fenti anekdotát még inkább, hiszen a cselekmény 100 évvel Szerémi kora elé helyezhető – tette hozzá a történész. 

– A szerző Hunyadi idejére teszi a történetet, és megemlíti kormányzóságát. A nagy hadvezért 1446 júniusában választották meg a tisztségre, amelyről 1453 elején a nyilvánosság előtt lemondott. Szerémi azonban azt is írja, hogy Fekete György száműzetése Miklós boszniai királysága idején történt. Újlaki Miklós Mátyás király idejében volt Bosznia királya, 1471–1477 között. Szerémi tehát időrendi csúszásokkal meséli el a történetet. Ne feledjük azonban: a szerző Gyulán tanult, tehát elképzelhető, hogy hallott egy mondát, mely Hunyadi Jánost Csabához kötötte. Özvegy úrnők a gyulai várban Dr. Halmágyi Mikós részletesen elemezte a leírtakat. Szerémi nem nevezi néven az özvegy úrnőt, aki a gyulai várban élt. Szóba jöhet Maróti János bánnak, valamint fiának, Maróti László bánnak az özvegye. Maróti János az 1430-as évek derekán halt meg. 

Fiát, Lászlót, 1447-ben már néhaiként említették. Egy 1451-ben kelt oklevél Maróti János özvegyéről, Orsolyáról és Maróti László özvegyéről, Barbaráról is megemlékezik. Egy 1453-ban kelt oklevél pedig megemlíti Barbarát, illetve Borbálát, Maróti bán özvegyét. Maróti László halála után, amikor gyermekei még kiskorúak voltak, nem elképzelhetetlen, hogy egy rablólovag kezdett garázdálkodni a környéken, az özvegy pedig védelmezőt keresett. Az anekdota szerint György volt a neve annak az embernek, akivel szemben a gyulaiak felléptek. Maróti László 1441. február 2. előtt sikeresen hadakozott Brankovics György szerb despota világosi várnagya, Sztepán ellen. Esetleg ez is alapját képezhette Szerémi anekdotájának, de más lehetőség szintén mérlegelhető. Szerémi elbeszélésében a gyulai úrnő fivére volt a hatalmaskodó személy. 

Maróti János lánya, Anna Kórógyi Jánoshoz ment feleségül, de a házasság nem teljesült be. IV. Jenő pápa 1437-ben kelt leveléből tudjuk, hogy a házasságkötés után véres viszály támadt. Azt nem fejti ki a levél, hogy pontosan ki harcolt kivel. IV. Jenő pápa arra utasította a pécsi püspököt, hogy vizsgálja ki az esetet, és ha valóban így állnak a dolgok, érvénytelenítse az esküvőt, a felek pedig kapjanak lehetőséget, hogy mással kössenek házasságot. Maróti Anna ezután Csáky Ferenc bihari főispánhoz ment feleségül. 

Sajátos módon szembe került fivérével, Maróti Lászlóval. Anna állítása szerint apja és fivére kijelentették, hogy Anna olyan formában részesedhet az örökségből, mintha férfi volna. 

Maróti László 1445–1446-ban az ország számos káptalanja előtt tiltakozott nővére kijelentése ellen. Arról nincs adat, hogy véres konfliktussá fajult volna a viszály, de az eset példát jelent a Maróti családon belüli fivér-nővér szembenállásra. 

Köze lehetett a térsé­günkhöz Dr. Halmágyi Miklós cikkében arra is kitért, hogy Szerémi történetében olvashatták Mezőmegyer, Gerla és Csaba nevét. Ezeken a településeken Ábránfy-birtokok feküdtek. Az 1460-as évek végén az oklevelek szerint volt példa viszályra az Ábránfy- és a Maróti-uradalom között. Egy 1469-ben kelt oklevél olyan hatalmaskodásokról számol be, melyeket Ábránfy Tamás jobbágyai és – egyebek mellett – gerlai birtoka ellen követtek el Maróti Mátyus emberei. 

1468-ban a gyulai várnagyok – Macedóniai János és Lekcsei Sulyok András – Ábránfy néhány gerendási jobbágyát hurcolták el. Az eset idején Maróti Mátyus volt Gyula ura. Az ügyből per lett, melyben egy bizonyos Zerechen-i Ádám volt Maróti Mátyus ügyvédje. Talán a fenti sajátos nevek – Szerecsen, Macedóniai – is hozzájárulhattak a Szeréminél szereplő Szerecsen György mondájának kialakulásához. Szerémi elbeszélése zavaros is, és bár erős fenntartásokkal kell kezelni, Hunyadinak mindenképp köze volt térségünkhöz. 

Zsigmond királytól, majd később V. Lászlótól 1456. május 12-én olyan birtokokat kapott adományba, melyek a mai Békés megye területén feküdtek. Csaba és Gyula ugyan nem voltak közöttük, de Hunyadi János Békés megyei jelentősége mindenképpen megemlíthető. A Csabán birtokos Ábránfy család egyik tagját, gerlai Ábránfy Tamást Hunyadi bajtársaként tarthatjuk számon: Tamás úr részt vett Hunyadi János híres „hosszú hadjáratában”, melynek során a keresztény sereg 1443–1444-ben sikeresen tört előre a Balkán-félszigeten az oszmán erőkkel szemben. A visszaúton I. Ulászló király 1444 januárjában a szerbiai Krusevác közelében meg is adományozta Ábránfy Tamást az elhagyatott Kígyós nevű királyi földdel, mely Temes vármegyében feküdt. Hunyadi vallásos buzgalmáról Hunyadi Jánost leginkább nagy hadvezérként tartjuk számon, azonban vallásos buzgalmáról szintén érdemes szót ejteni. Volt katonája, András, karthauzi szerzetes lett, és egyik művében Hunyadiról is megemlékezett. 

Beszámolója szerint Hunyadi naponta két szentmisét hallgatott térden állva. Az Eszterházy család fraknói kincseiről 1725-ben készült leltára pedig számon tartott egy „iskatulát” (dobozt), melyben rózsafüzért őriztek: felirata szerint Hunyadi Jánosé volt. Szerémi György anekdotáját Implom József gyulai történész is kijegyzetelte, Erdélyi László fordítása alapján. Implom hagyatéka megtekinthető az MNL Békés Megyei Levéltárának gyűjteményében.