Lovagi címet kapott a hagyományőrzésért a szarvasi Dobrotka Pál

– A vendéglátásban kezdett, most a kultúrában szolgál ki embereket. Miként alakult így a pályafutása? 

– A békéscsabai, vendéglátói munkámmal párhuzamosan amatőr teniszezőként és csapatvezetőként benne voltam a sport- és közéletben. Nem szakadtam el ettől sem, tavaly is részt vettem a Kelemen Imre barátom által szervezett tenisztornán, így lesz ez idén is. A kultúra világa mindig közel állt a szívemhez, a hagyományőrzést, értékeink ápolását, továbbadását tűztem ki célul. A lokálpatriótaként kiadott Szarvasi Képeskönyv és az Üdvözlet Békés-Csabáról című albumaim úttörőmunkák a maguk nemében.

–  Miért éppen a képeslapot választotta témaként?

– A könyvek szerkesztése előtt több évtizedig gyűjtöttem a képes levelezőlapokat. Az egykor gyakorlati célokat szolgáló lapok később más jelentést kaptak. Dokumentumai lettek egy eltűnt világnak. Láthatók rajtuk ugyanis azok a régi épületek, amelyek már nem léteznek. Megelevenednek emberek, akik véletlenül kerültek az egykori fotós lencséje elé, és főként azok, akik sorokat róttak a képeslapok hátuljára, kezdetben inkább az elejére. Többségüket nem őrizték meg, ami megmaradt, ahhoz már csak a gyűjtők fértek hozzá. Úgy gondoltam, közkinccsé teszem, ne legyenek bezárva egy-egy album börtönébe. Így születettek a könyvek. Minden kép mellett ott vannak azok az érdekes, hasznos, esetenként fontos tudnivalók, amelyek egy-egy percre megállásra, gondolkodásra, csodálkozásra késztetik az érdeklődőket.

– Rátérve a lovagi címre, az adományozó a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, melynek fő támogatója a Honvédelmi Minisztérium, és a díjat a Stefánia Palotában adták át. Mit jelent mindez az ön számára?

– Az adományozó, a mögötte álló minisztérium, a helyszín mind-mind külön, és így együtt is fontos számomra, növeli a rangját az elismerésnek. A lovaggá avatási ceremónián jólesett hallani, mennyi mindent tettem, milyen maradandót alkottam a kulturális örökség ápolásában, szűkebb és tágabb környezetem közösségeiért. Ugyanakkor ez csapatmunka, és az elismerés mindenkit megillet.

– Tizenegy esztendeje alapította meg a Nemzeti Értékek Könyvkiadót. Mi adta ehhez az ösztönzést?

–  Békés megyei lokálpatriótaként kerültem Békéscsabáról Szegedre, és – ha lehet így fogalmazni – jól sikerült a belépőm. Fári Irén szerző neve alatt megjelent szerkesztésemben a „Szeged Anno... fényképeken őrzött történelem” című kiadvány. Péter László azt mondta erre, hogy az elmúlt 200 év legattraktívabb szegedi kötete. A neves irodalomtörténész nem igazán bízott benne, ezért is volt óriási dicséret ez tőle. Eddigi egyik utolsó, szép, nagy munkája a Dlusztus Imre alapító-főszerkesztővel dolgozó kiadónknak Molnár Anita kötete: A szögedi paprika. Bizakodva készülünk az idei hungarikumpályázatra, szeretnénk elkészíteni a Szegedi szalámi című kötetet is.

– A díjátadón hosszan sorolták, méltatták lovagi tetteit. Említene még ezek közül néhányat, amik leginkább közel állnak a szívéhez?

– Mindent felsorolni nehéz lenne, de többek között elnöke vagyok a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesületnek és a Panoráma Világklub Csongrád-Csanád megyei társklubjának. Gasztrokulturális szervezőként az első Szegedi Kézműves Sörfesztivál rendezője voltam. A Nemzeti Értékek Könyvkiadó albumjai közül A jó magyar pálinka, A jó magyar sör, a Magyar húsmívesség és a Mindennapi kenyerünk című, attraktív köteteket mindig jó szájízzel lapozgatom át. Úgy gondolom, a kiadó prémium minőségű könyvei az ismeretterjesztés igényével mutatják be a magyarság szellemi és kézműves értékeit.

Megyei cukrászdákat is bemutattak

Ferencz Rezső békéscsabai újságíró a Nemzeti Értékek Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese. Elmondta, Dobrotka Pál vezetésével olyan igényes megjelenésű könyvek létrehozásában vehet részt, melyek irodalmi szintű szövegekkel, kiváló képanyaggal, ízléses grafikai megjelenéssel, ismeretterjesztő igénnyel mutatják be a magyarság szellemi és kézműves értékeit.

Rezső nem is egy Békés megye cikkel, dolgozattal gazdagította az albumokat. Általa több megyénkbeli műhely is szerepel a Magyar cukrászdák és kávéházak című könyvben. Örül annak is, hogy a Meggypiros mezben című albumot sokan sporttörténeti alapműnek tartják, a magyar labdarúgó-válogatott 1001 játékosa szerepel a kiadványban.