Harc a pénzszórás ellen, avagy, már fiatalon is takarékoskodhatunk

Ez a cikk nem azoknak szól, akik havi nettó 1 millió forintot keresnek – bár a magas kereset nem jár együtt a pénzügyi tudatossággal. Inkább azok figyelmébe ajánljuk, akik arról panaszkodnak, hogy sose fog összejönni a pénz egy saját lakásra, egy jobb autóra, egy nyaralásra. Még inkább azoknak, akik egyik napról a másikra élnek.

Gyerekként szüleink, tanáraink és gyerektársaink (egy szóval környezetünk) hatására alakul ki személyiségünk és életvitelünk. Az egy dolog, hogy példákat látunk magunk előtt – és itt nagyon fontos figyelembe venni a szülői felelősséget, milyen mintát mutatnak – egy másik dolog viszont felnőttként változtatni magunkon. Ahogy idősebbek leszünk, változnak igényeink és céljaink. A világban csak a változás állandó. Ahhoz, hogy optimális életutunk legyen, javasolt időközönként felülvizsgálni azt, jó úton haladunk-e változó céljaink felé.

A gondtalan gyerekkor, a meg nem takarított zsebpénz

Gyerekként megszokjuk, hogy ellátnak szüleink. Készítenek reggelit, ebédet, vacsorát. Adnak zsebpénzt, egy fedél alatt élünk velük és nem várják el, hogy fizessünk a lakhatásért. Beleszokunk a jóba.

Talán olyan szülővel áldott meg a sors, aki figyelmet fordít az egészséges táplálkozásra, aki készít nekünk szendvicset tízóraira. A hozzávalókat pedig nem csak találomra vásárolja meg a sarki kisboltban, hanem átnézi a Lidl akciós újságot, vagy bármely másik üzlet heti katalógusát, hogy a kedvező árú termékeket szerezze be. És megtervezi, melyik nap mit eszik a család. Vagy olyan környezetben növünk fel, amiben szabad felhasználásra kapjuk a pénzt. Gyerekként pedig persze a könnyű, a „finom” utat választjuk egy-egy kész szendvics vagy pékáru megvásárlásával. Mellé esetleg egy kakaóra vagy cukros üdítőre költjük a könnyen jött pénzt.

Általános- és középiskolásként alig gondolunk bele, mennyi pénzt takaríthatnánk meg, ha mi állítanánk össze a tízórait (akár otthon). 6-14 évesen átgondolt életcélokról még nem beszélhetünk, a középiskolások jó része viszont már elő tud állni nagy kijelentésekkel terveit illetően: egyszerűen tehetősek akarnak lenni.

Akarni szép dolog, de tenni is kell valamit a célokért.

A fiatal felnőttkor, a végtelen lehetőségek mezője

Kamaszként már alig bírunk magukkal az iskolában, pénzt akarunk keresni mielőbb, saját lábra akarunk állni. Akár továbbtanulunk, akár nem, többségünk továbbra sem részesül olyan képzésben, ami személyes pénzügyeink rendbe tételéhez segítene hozzá. Egyszerűen csak tudjuk, hogy van fizetésünk, meg hogy költeni kell erre-arra. Nem vagyunk tisztában azzal, mire megy el a pénz. A legnagyobb kiadás a lakhatás kifizetése szokott lenni, talán a bevételünk 40%-át teszi ki. A „kiadási torta” második helyéért az élelmiszer és a szórakozás (filmnézés egy moziban, sörözés a barátokkal, éttermi fogyasztás stb.) szeletek versengenek.

Majd, amikor az ingatlanbérleti hirdetéseket nézegetjük, önkéntelenül is elgondolkodunk, hogy saját otthont vásároljunk. Tényleg érdemes havi 100-200 ezer forintot kifizetni lakbérre? Vagy ennyi pénzből már vállalható a lakáshitel törlesztőrészlete? Esetleg elkezdünk számolgatni, mennyi idő múlva lehet meg a pénzünk az önerőre. És nagyon gyorsan azzal a ténnyel szembesülhetünk, hogy a fizetésünkből sosem lesz elég az önerő előteremtéséhez. (A 2020-ra megállapított, havi teljes munkaidős, bruttó átlag magyar fizetés 400-450 ezer forint volt.) Itt követünk el egy apró hibát. Azt hisszük, az egyetlen út a pénztartalék felhalmozásához a magasabb és magasabb fizetés elérése.

Pedig nem! Ahogy a cikk elején említettük, a magas kereset nem jár együtt a pénzügyi tudatossággal. Lehet havi 1 milliót kapni és el lehet költeni havi 1,5 milliót.

Kiadástervezés, alternatív élelmiszerek, szenvedélyek leküzdése, drága hobbik helyettesítése. Kezdhetjük ezekkel a kiadási oldal optimalizálását. Ki lehet próbálni például azt, hogy egy hónapon keresztül kerékpárral megyünk boltba, munkába. Amikor lehetőségünk van, helyettesítjük az autót. Vagy a minden nap vásárolt latte macchiato helyett az otthon főzött kávét fogyasztjuk egy hónapon keresztül. Jegyezzük fel, mennyit költenénk üzemanyagra, kávéra és szembetűnő lesz az egy hónapra szóló megtakarítás.

Ne maradjunk szokásaink rabjai! Ha szorul a „pénzügyi hurok”, meg kell húzni a nadrágszíjat.