Méhek, akik nélkül nem lenne élet

A tavasz beköszöntével nem telne el olyan nap, hogy közvetve vagy közvetlenül ne találkoznánk a méhekkel, de a természetben betöltött szerepükre, és — ami még fontosabb — védelmükre még mindig kevesen gondolnak. A teljes élelmiszertermelés 76%-a függ a házi- és vadméhfajok beporzásától, minden harmadik falat étel nekik köszönhető — erre egyre több kormányzati és civil szervezet hívja fel a figyelmet.

Magyarországon 1994-ben volt az első olyan esemény, amely a méheket állította a középpontba, akkor tartotta az Országos Magyar Méhészeti Egyesület a Méhek Napja rendezvényt. Az április 30-án megrendezett esemény célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a szorgos kis rovarokra, a méhekre.

— Büszkeséggel tölti el a magyar méhészeket az a tény, hogy a világon elsőként hívták fel a beporzók, azon belül a mézelő méhek védelmére a figyelmet egy róluk szóló nap létrehozásával. Azóta, a világ minden országában elterjedt a beporzók védelmének hangsúlyozása — olvasható az Országos Magyar Méhészeti Egyesület honlapján.

Az ekkori környezeti állapothoz képest jelentősen romlott a helyzet a méhek és minden, beporzást végző rovar számára. Életterük beszűkült, a táplálékukként szolgáló virágzó növények száma csökkent. A vadonélő hártyásszárnyúak egyedszámának csökkenő tendenciája nem csak hazánkban, hanem globálisan is aggasztó méreteket öltött.

— Napjainkban elég sok nehézséggel kell szembenézniük a méhészeknek, így a mindenre kiterjedő környezeti terheléssel, a szélsőséges időjárással, továbbá az egészségügyet illető problémákkal is — mondta el Árgyelán János, Országos Magyar Méhészeti Egyesület Békés megyei szaktanácsadója.

— Nagy harcot vívunk a méhek egyik kártevőjével, az úgynevezett varróatkával. Már nagyon régen ezzel küzdünk, és nemcsak magának az atkának a méhek immunrendszerét romboló kártételéről van szó, amikor is a méhek testén élősködik a kártevő, hanem arról is, hogy ezek a kártevők vírusokat is hordoznak, így az ezek miatti megbetegedések tovább sújtják a méheket. Jelentős probléma a tavaszi hasmenés, a nozéma is. Azzal, hogy a méhek immunrendszere gyengül, sokkal fogékonyabbá váltak erre a megbetegedésre is, de meg kell említenünk még a nyári nozémát is, ami a repce-, vagy akácvirágzás után jelentkezik. Ezen felül vannak olyan nagyobb testű darázsfajok is, amik elpusztítják a méheket, az egyik legveszélyesebb rájuk nézve a lódarázs és a méhfarkas, melyek bemennek a kaptárba, lopkodják a mézet és szétzilálják a családot.

Egy tanulmány szerint, a Földön élő összes rovarfaj 40%-ának folyamatosan csökken az egyedszáma, egyharmaduk már veszélyeztetetté vált. Az elmúlt 25-30 évben a rovarok össztömege évente közel 3 százalékkal csökkent, és ha ez a folyamat ilyen ütemben folytatódik tovább, száz éven belül teljesen el is tűnhetnek a Föld színéről. 

Mint azt Árgyelán János elmondta, ahhoz, hogy a méhek fenn tudjanak maradni, napjainkban már elengedhetetlen a méhészek munkája. Sajnos eljutottunk odáig, hogy a méhcsaládok önmaguktól – ebben a környezetben, amiben napjainkban élünk – képtelenek fennmaradni.

— A kártevők, a járulékos betegségek – ezeket mind kezelni, kell, ennek hiányában – ha a méhészek nem viselnék gondját a méheknek – akkor jelentősen lecsökkenne az egyedszámuk. Mi azon vagyunk, hogy a méhcsaládszámot fenntartsuk, az áttelelések során bekövetkezett pusztulásokat igyekszünk „visszaszaporítani”. 

A méhek védelméért magánemberként annyit tehetünk, hogy olyan növényeket, olyan virágokat, fákat telepítünk, ami virágport, nektárt termel az ún. „hordástalan” időszakban is – ezzel tudjuk növelni a méhlegelők nagyságát és hozzásegítjük a méheket, hogy természetes nektár- és virágporhoz jussanak — mondta el a szakember.

Az égi harmat, a méhek nagy ajándéka 

Az emberiség már a kőkorban is ismerte és fogyasztotta a mézet, melyet egy 16 ezer éves spanyolországi sziklarajz is bizonyít. A rajz egy lépesmézet gyűjtögető embert ábrázol. Az így megszerzett méz volt akkoriban az egyetlen édesítőszer, melyet csalétekként is használták medvevadászathoz. 

Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok, tőlük a honfoglaló magyarok átvették és folytatták ezt a mesterséget. Az erről szóló első írásos emlék 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. 

A méz kiváló édesítőszer, számtalan vitamint, ásványi anyagot és enzimet tartalmaz. Természetes összetevőinek köszönhetően gyorsabban segíthet a gyógyulásban. Pozitív egészségügyi hatásait tanulmányok is alátámasztják: kezeli a táplálkozásból eredő vérszegénységet, gyógyír a légzőszervi megbetegedésre, segít az allergia kezelésében, az alvatlanságban, rovarcsípés és fertőzött seb esetén is hasznos lehet.