A zene, a tanítás öröme tölti ki Hajtmann Ildikó mindennapjait

Mikor, hogyan dőlt el, hogy a pedagóguspályát választja? 
– Igazából abban a pillanatban eldőlt, amikor 6 évesen beléptem az iskolába. Azok közé a gyerekek közé tartoztam, akiket az első pillanatban elvarázsolt a tudás, a tanulás világa. Emlékszem rá, hogy intellektuális örömöt jelentett, ha valaminek aznap megértettem a lényegét, vagy kiderült egy addig nem értett szóról, mit jelent. Tantárgytól függetlenül, minden érdekelt. Ez a nyitottság később is megmaradt, és emellett felerősödött bennem az átadás vágya is. Mindezek mellett remek iskolám, tanáraim voltak. A tanítóim, tanáraim munkája olyan vonzó volt, hogy szívesen játszottam tanító nénist, magyaráztam, előadtam. 

Önnek mit jelent a tanítás? 
– Ez egy művészet, felkelteni az érdeklődést, szinten tartani, motiválni, figyelni millió emberi dologra, miközben a tananyagot is át kell adni. Mindezt empátiával, szeretettel átkötve, gondoskodni róluk éveken át, napi 5-6 órában. Ez művészet és a legnemesebb emberi feladat, ha nem is a legjövedelmezőbb. Tanítani szeretnék! – ezzel a céllal mentem a hajdani Rózsa Ferenc Gimnáziumba. 

És miként fogta meg a zene varázsa? 
– A zenével egészen kicsi koromban kezdtem el foglalkozni, sikereim is voltak, Marton György tanár úr fuvolázni, Kerekes Terike néni szolfézsre tanított. És én a legnagyobb élvezettel tanultam tőlük. Aztán megérkezett Békéscsabára Rázga Józsi bácsi, aki az éneklés felé fordított. 14 évesen szólóáriát kaptam tőle egy gyermekoperában. Nagy siker volt, ezzel kitárult előttem egy új világ. A középiskolában is remek tanárok tanítottak, neveltek tovább. Dr. Sárhelyi Jenőné Lenke nénivel, aki a Széplaky Marika nénivel megkezdett kóruséneklés varázslatát folytatta. A Rózsában Tábori Anna tanárnő által pedig a pedagógia, pszichológia világa nyílt meg előttem, és tovább erősödött vonzalmam a tanítás iránt. A zene, az előadói és a pedagógusi pálya, egyenlő vággyal élt bennem. De mivel szerettem volna Békéscsabán maradni és kiegyensúlyozott családi életet élni, a pedagógus életút mellett döntöttem. Ezt ma sem bántam meg, főleg, hogy Isten ezzel párhuzamosan az előadói utat is kinyitotta előttem. 

Hogyan tudja a zene szeretetét átültetni a diákjai szívébe? 
– Mit jelent nekünk a levegő? Észre sem vesszük, ha van, de pár perc elég, hogy meghaljunk a hiányától. Így vagyok én a zenével. Nagyon és még annál is jobban kell szeretnem a zenét, annyira, hogy az én tüzem a diákjaimat is lázba hozza. A másik, amit megtapasztaltam a járványhelyzet idején, amikor nem lehettek koncertek, hogy szükségem van a tanításhoz az aktív, alkotó kapcsolatra a zenével, az énekléssel. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy a gyerekek egy részének a szívében már ott van ez a szerelem, csak ki kell nyitnom és fejlesztenem őket. S azt is látom, hogy ha igazi értékeket teszek eléjük, legyen az népdal, vagy komolyzene, akkor az anyag maga, meghódítja őket. A lényeg: minél hamarabb találkozzanak ezekkel a remekművekkel. 

A tanítás mellett mivel tölti mindennapjait? 
– Tanulással, próbával, szervezéssel és fellépésekkel. Emellett, Istennek hála, él még anyukám. A családom, a férjem, a két fiam, a háztartás, a kert ad elég feladatot. És már vágyom rá, hogy jusson több idő a biciklizésre, az utazásra, az olvasásra. Nagyon szeretek a barátaimmal is együtt lenni, sajnos ezt mostanában kicsit hiányolom. Számos koncerttel készülök a nyárra, a tervek szerint a Musicalduett és az Edith Piaf-esteket visszük a közönség elé, többek között hallható leszek augusztusban a CSAKK stégen is. És közben készül egy új műsor, amit adventkor hallhatnak, láthatnak majd a zeneimádók.