Több településen is megemlékeztek a trianoni békediktátumról

Orosháza

Napra pontosan 102 évvel ezelőtt a történelem egyik legszégyenteljesebb békediktátumát szenvedte el a magyar nemzet, ugyanakkor súlyos következményei máig hatóan érintik egész Közép –és Kelet-Európát, valamint a Balkán népeit is – ezekkel a gondolatokkal kezdte ünnepi megemlékezését dr. Blahó János Orosházán, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett ünnepségen.

A szónok a diktátumról beszélt, arról, hogy nem a jövő érdekeit is figyelembe vevő békekötés volt, hisz nem volt valós tárgyalás, csak torz indokokon alapuló ítélethozatal. Gőgös nagyhatalmi érdekek és a történelmi, valamint a személyes gyűlölet formálta a meghozott döntést, amely csak egy országra, csak egy népre, a magyar nemzetre irányult.

Azért, hogy Trianon lelkületét megértsük, tekintsünk át néhány momentumot a tárgyalások folyamatáról: az antant nagyhatalmai már az első világháború befejezése előtt döntöttek az Osztrák–Magyar Monarchia felbontásáról, Magyarország kétharmadának felosztásáról a szomszédos államok között. Magyarország képviselőit 1919 végén hívták meg a párizsi béketárgyalásokra, ahol ugyan hazánk álláspontját továbbra sem tekintették meghatározónak, de a látszatot azért megadták. Valójában az utolsó szó joga volt a magyar küldöttség korlátozott felszólalása – fogalmazott dr. Blahó János, aki részletesen felidézte  a történteket. Összegezte a békediktátum következményeit számokban: Magyarország területéből hat állam részesedett; eredeti területének 72 százalékát elvesztette az ország, a 63 vármegye közül mindössze tíz maradt meg sértetlenül; 11 millió lakos, közöttük 3,5 millió magyar lett más ország állampolgára.

- Az országcsonkítás a termelési szektorban is súlyos torzulást eredményezett. Nagy-Magyarország szántóföldjeinek 38, erdeinek 12 (!) százalékát tarthattuk csak meg 1920 után; az ipar fontos feltételeitől is megfosztották az országot. A területének és lakosságának kétharmadát elvesztő nemzet kivezetése az apátiából Bethlen István kormányára várt.

Dr. Blahó János Bethlen miniszterelnöksége idején bevezetett intézkedésekről is részletesen szólt, majd arra emlékeztette az ünnepség résztvevőit, hogy június 4. immáron 12 éve a Nemzeti Összetartozás Napja. 2010. május 31.-én fogadta el az Országgyűlés ezt a napot nemzeti emléknapként.

A döntésnek volt egy magasztos célja az emlékezés mellett, hogy a nemzet határokon átívelő együvé tartozását, a lelki határokat visszaépítsük - tette hozzá.

Szombaton Orosházára érkezett és az emlékműsorban közreműködött Lukács Sándor, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész és Udvarhelyi Boglárka énekművész. A Nemzeti Összetartozás Napja koszorúzással ért véget a történelmi emlékparkban.

Murony

Ünnepélyes keretek között szombaton délután felavatták Muronyban a piactérnél felállított új Trianon emlékművet. Szegfű Gábor polgármester ünnepi beszédében kiemelte, a trianoni történések mindenkit foglalkoztatnak. Trianon tragédia, akkor is, ha csupán a számokat, és akkor is, ha az emberi oldalt, a szétszakított családokat nézzük. Úgy fogalmazott, az egyetlen járható út az, amit a kormány is tesz a határon túli magyarok bevonásával, integrálásával.

A magyarság megmaradásához három dologra van szükség; hitre, kultúrára és a nemzet sokasodására – tette hozzá, hangsúlyozva, a nemzeti összetartozás napja valójában nem a kesergésé, hanem az ünneplésé.

Június 4-én azt ünnepeljük, hogy szerte a világban 15 millióan vagyunk, ennyi embernek dobban meg a szíve a magyar Himnusz, vagy egy-egy gyönyörű magyar népdal hallatán. Ennyien örülünk, ha egy honfitársunk valahol a világban nagyot alkot. Ha külföldön járunk, a magyar szót hallva ennyien kapjuk fel a fejünket – sorolta, kiemelve, hogy határoktól függetlenül is van közös múltunk, erős gyökerünk, jelenünk és jövőnk is.

Lipcseiné Timkó Sára fuvolajátéka után a polgármester a határon túli, szlovákiai testvértelepülés, Izsa alpolgármesterével, Helena Vicianovával és Izsa hivatalvezetőjével, Dittel Tiborral együtt leplezte le a Trianon emlékművet. A fakeresztet egy helyi vállalkozó, Kiss Péter készítette; neki köszönhetően újult meg és vált újra használhatóvá a község egyetlen, az emlékműhöz vezető kishídja is a közelmúltban.

Az ünnepség után gyermeknapi programkavalkád és juniális is alkalmat adott a helyieknek arra, hogy kilátogassanak a művelődési ház előtti rendezvénytérre. Szegfű Gábor hangsúlyozta, a gyermekek boldogsága, az együtt átélt élmények öröme mindennél fontosabb. A felnőtteket operettműsor és az óvodások bemutatója várta, a legkisebbeknek bábszínházi előadással, kick-boksz-bemutatóval, koncerttel kedveskedtek a szervezők. A kikapcsolódást és a jó hangulatot népi játékokkal, ugrálóvárral, kézműves vásárral, közös palacsintázással, dottóvonatozással tették teljessé.

Csanádapáca

Csanádapácán is megemlékeztek a Nemzeti Összetartozás Napjáról. Tartottak szentmisét, megkoszorúzták a trianoni emlékművet a községháza szomszédságában és a hármashatár-halom emlékoszlopánál is gyülekeztek az emlékezők, ahol beszédet mondott Erdős Norbert országgyűlési képviselő.

Megtiszteltetés együtt emlékezni nagy közös veszteségünkre ezen a helyen, ahol valaha három történelmi megyénk kapaszkodott egymásba. Öröm is együtt ünnepelnünk, mert a fájdalom mellett ünnepnap a mai, a továbbélésünk, a talpon maradásunk, az összetartozásunk ünnepe – köszöntötte e szavakkal a megjelenteket a politikus, majd így folytatta:

– A magyarság számára Trianon a XX. század legnagyobb tragédiája, de egész történelmünknek egyik legmegrázóbb csapása. A Magyar Országgyűlés 2010-ben úgy döntött, hogy ezt a gyásznapot átlényegíti, arra irányítva a hangsúlyt, ami nem gyengít, hanem erősít bennünket. A Nemzeti Összetartozás Napja nem a veszteségre, hanem annak pótlására fókuszál. Nem az összeomlásra, hanem a reményre. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.

- Volt időszak, amikor tudatosan nem esett szó Trianonról. Elhallgatták a határokon túlra szakadt magyarokat, városokat, értékeket, hátat fordítottak a közös gyökereknek, kultúrának, örökségünknek. Jó érzés tapasztalni, hogy ez már nincs így. És hogy a jövőben sem lehet elhallgatni, arra a legfőbb garancia a fiatalok jelenléte a mai és az ehhez hasonló megemlékezéseken.

Ma Magyarországon többségben vannak azok, akik érzik annak jelentőségét, hogy a magyarság nem kizárólag a jelenlegi országhatárok között él. Az is nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon azok vannak többségben, akik fontosnak tartják nemzeti értékeinket, akikben erős a szeretet hazánk és nemzetünk iránt.

Bizakodásra ad okot, hogy immár 12 éve olyan kormánya van Magyarországnak, amely gyökeresen szakított a múlt kárhozatos örökségével, szívügyének tekinti az összmagyarság sorsát, és ezt a hozzáállását intézkedések egész sorával bizonyította és bizonyítja folyamatosan. A más országokban élő magyarok megkapták, vagy visszakapták az őket megillető magyar állampolgárságot, közjogilag is részévé váltak a magyar nemzetnek. A magyar parlament homlokzatán ma a székely zászló is ott lobog –  tette hozzá a képviselő, majd azokról a törekvésekről szólt, amik kiszélesedtek a rokoni és baráti kötelékeken túlra: közösségek közötti,  testvértelepülési, egyházi, művészeti, kulturális kapcsolatokra.

Erdős Norbert szólt a jelenlévő fiatalokhoz is.

Köszönöm, hogy itt vagytok, hiszen nélkületek minden megemlékezés meddő léleksimogatás, ami jólesik ugyan, de nem visz előre. Nekünk pedig úgy kell felidéznünk a múltat, hogy annak minden tanulságát a jövőre mentsük át, márpedig ti vagytok a jövő, ti viszitek tovább a nemzeti érzés lángját.

Végül arról beszélt az országgyűlési képviselő, hogy a történelem soha nem folyamatos sikersorozat.

Vannak elbukott csaták, levert forradalmak, nemzeti tragédiák. Ezekre is emlékeznünk kell, sokat tanulhatunk, és sok mindent megérthetünk általuk. Aki a múltat ismeri, az a jelenben is könnyebben eligazodik. Trianon arra emlékeztet, amit elveszítettünk. A Nemzeti Összetartozás Napja emlékeztet arra, amit senki nem vehet el tőlünk.

Mezőhegyes

Mezőhegyesen a magyar-román határszakasz határkövénél fellobbantak a nem múló emlékezés, a töretlen nemzeti összetartás és a jövőbe vetett hit lángjai.

Három település polgármestere, Pap István Tibor Mezőhegyes, Radó Tibor Pitvaros, Perneki László Csanádpalota, illetve dr. Kasuba Róbert plébános, valamint Mitykó Zsolt Mezőhegyes korábbi polgármestere, a 39. majori ménesen túlnyúló pusztán találkoztak és elevenítették fel az 1920-ban kikényszerített trianoni békediktátum akkori történéseit.

A szétszakított világi és egyházi kapcsolatok következtében megélt traumákon túl, az újrakezdés folyamatainak és a jelen kor kihívásainak megállapításai kapcsolódtak össze a visszaemlékezésekben. 

Mezőhegyes által második éve kezdeményezett, rendhagyó összejövetel nem egy épített emlékműnél szerveződött, hanem egy, a száz évvel ezelőtti eseményeket, közvetlenül magán hordozó határkőnél.

A három település közül Mezőhegyes Békés megyében, Pitvaros és Csanádpalota Csongrád-Csanád megyében, egymás szomszédságában találhatóak, de létezésük hagyományosan az ezer éves Csanád vármegye történelmi, kulturális, gazdasági, családi kötődéseihez nyúlik vissza.

A településvezetők egyetértettek abban, hogy a nemzeti összetartozás érzésének erősítéséhez nagyon fontos a múlt egy adott pillanatainak hiteles továbbadása a következő generációnak. 

Ugyanolyan fontos, hogy a jelenben olyan együttműködések kezdődjenek  (társadalmi, gazdasági, egyházi, kulturális szinten), amelyek a múltbéli erejétől megfosztott, határmenti településeknek is fejlődést hozhat.

Szarvas

Szarvason Pettendi Gyula haditengerész sírjánál, az Újtemetőben kezdődött a Nemzeti Összetartozás Napi megemlékezés, szombaton reggel, majd a megjelentek az I. világháborús hősök emlékművénél koszorúztak. Ezután a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár vezetésével a menet a történelmi országközépre vonult, ahol trianoni megemlékezéssel, műsorral idézzék fel a fájdalmas múltat.

Eltelt több mint 100 év a trianoni békediktátumot követően, és máig nem kértek bocsánatot tőlünk a nagyhatalmak. Nem kértek Magyarországtól és a magyaroktól sem. Nem kértek a bűnökért, amit elkövettek ellenünk, amikor elrabolták az ország kétharmadát, amikor határainkon kívül rekedtek magyarok, és el kell viselniük a határon túliaknak a megkülönböztetést, a megpróbáltatásokat, a hazájuk elvesztését – osztotta meg gondolatait Babák Mihály, Szarvas város polgármestere.

Ezt követően Szenes János a Szarvasi Történelmi Emlékút Közalapítvány elnöke tartott visszaemlékezést, és beszélt többek közt a békadiktátum következményeiről, máig tartó hatásairól.

Az ünnepi beszédek sorát Szebellédi Zoltán, a Békés Megyei Önkormányzat alelnöke zárta, aki úgy fogalmazott: amire valóban lehet építeni az az Isten, haza, család. – De hogy ezek ne csak kimondott szavak legyenek csupán, hanem építő alapok, azért nekünk is tennünk kell – hangsúlyozta.

A megemlékezésen Lázár Zsolt evangélikus esperes mondott áldást, majd a Nemzeti Összetartozás Napját koszorúzás zárta.